Javítsunk ősi történetekkel az életminőségen! - Mi is az a meseterápia?
Javítsunk ősi történetekkel az életminőségen! - Mi is az a meseterápia?
Javítsunk ősi történetekkel az életminőségen! - Mi is az a meseterápia?Tulajdonképpen nem is kéne, hogy létezzen maga a fogalom sem, hogy meseterápia, ha az emberek úgy használnák a mesét, ahogy eredendően régen. Amikor még nem szorult a gyerekszoba keretei közé. A felnőttek világában létezett, ezen keresztül adták tovább a saját népük, családjuk történetét. Amikor pedig valaki megoldást keresett egy adott élethelyzetre, akkor a mesemondónak mindig volt arra egy története, amit ő is tanult már valakitől. Kis bölcsesség esszenciák voltak a mesék. Az élet során természetesen jelentkező fordulatokhoz és krízisekhez, mint a házasságkötés, a gyász, az öregedés – mindig kapcsolódott egy segítő, útmutató történet, melyből biztatást nyerhettek. Az idő görgette előre és csiszolgatta ezeket a történeteket, ahogyan a tenger a köveket. A 19. század környékéig a mese felnőttek műfaja volt. Drasztikus változás akkor történt, amikor a meseírók hozzányúltak, átalakítottak, kivettek belőle. Ezáltal megváltozott a hatásuk is. A jelenlegi világ káoszában viszont egyre többen nyúlnak vissza a mesékhez, amikor kiutat keresnek. Csakhogy ma már kevésbé tudunk mit kezdeni egy gyógyító történettel, azokkal a szimbólumokkal, képekkel, melyekkel a mesék dolgoznak.
Ezért van szükség gondolom arra, hogy legyenek ebben segítőink. Hogyan lesz valakiből meseterapeuta?
Sokan vagyunk most már, és mindenki más utat járt be. Én egészségtant tanultam, és azon belül mindig is a mesék érdekeltek. Mert hiszem, hogy a fizikai jól-létünkhöz hozzátartozik, sőt megalapozza azt, hogy lelkileg is jól érezzük magunkat. Ehhez kerestem egy olyan módszert, ami mindenki számára elérhető, ingyen van, és megerősítést nyerhetünk általa. A tanulmányaim során azt láttam, hogy a mese ilyen. Hozzáférhető, hisz mesélni mindenki tud. Segítheti már a gyerekeket, de a felnőtteket is. Komoly irodalma van, amibe beleáshattam magam, és végül Boldizsár Ildikótól tanultam a metamorphoses meseterápiát. Rögtön alkalmazni is kezdtem, létrehoztuk a terapeuta társammal, Nagy-Kalmár Szilviával az azóta is működő női mesecsoportunkat. De vannak olyanok, akik orvosként használják a mesét a gyógyításban, vagy pszichológusként, képzőművészként alkalmazzák. Sokfélék vagyunk. Az egyetlen közös pont az, hogy a mesét az adott módszer szerint használjuk, arra, hogy segítsük más embereknek az életminőségét javítani.
Hogyan képzeljük el, mi történik egy ilyen meseterápiás foglalkozáson?
Világok között utazunk, megtapasztalunk más birodalmakat. Olyan belső birodalmakat, amik léteznek, csak nem veszünk róluk tudomást, mert a hétköznapokban nem kerülnek előtérbe. De attól még ezek a mesei birodalmak léteznek. Úgy is lehet tekinteni az ott történtekre, hogy játszunk, beszélgetünk, elhangzik egy mese, amiről aztán beszélgetünk. Megnyílunk ezek felé a mesei birodalmak felé, amik bennünk is léteznek. Egy felfedezéssel gazdagodva megyünk haza. A mesemondó nem olvassa, hanem fejből mondja a mesét. Nem szóról szóra, hanem képről képre tanuljuk meg, ami sokkal könnyebb. Egy idő után a mese mondja saját magát, egy nagyon szép belső hangon szólal meg a mesélő és ehhez különleges, meghitt módon kapcsolódnak azok, akik ott hallgatják a mesét. Persze ezt megelőzik olyan gyakorlatok, amiket már előzőleg kifejlesztettek arra, hogy megnyissák az embereket. Ezeket az utakat, amik nálunk egy kicsit berozsdásodtak, behavazódtak, ezeket újra tisztítjuk, megnyitjuk. Hogy mire elhangzik a mese, addigra már tudjuk úgy használni, ahogy mondjuk az őseink használták a mesét.
Említetted, hogy ti női mesecsoportot tartotok. Milyen csoportok léteznek még?
Léteznek különböző mélységű foglalkozások. Vannak kifejezetten terápiás jellegű csoportok, melyekbe azok járnak, akiknek hasonló problémáik vannak. Itt a terapeuták arra készítik fel őket, hogy az adott problémával, élethelyzettel hogyan kell megküzdeni. Például ha egy csoport 16-22 évesekből áll, akkor abban segíthetünk nekik, hogy önmagukban megtalálják, mi az amiben értékesek, mi az erősségük, a gyengeségük. Hogy elhiggyék azt, hogy értékesek. Tulajdonképpen az életbe való kilépésre készülhetnek fel. Más csoportok a női feladatokat erősítik meg egy olyan világban, ahol a nők is ugyanúgy dolgoznak, autót vezetnek, akár a férfiak, és eltávolodtak már az ősi női szerepektől. Az a jó egy ilyen mesecsoportban, hogy nem feltétlen kell megnyílni, és minden belső dolgot elmondani, olyanok előtt, akiket nem akar beavatni az ember az életébe. Léteznek lélekfrissítő mesecsoportok is, melyek nem annyira a mélységekbe nyúlnak. Oda az megy, aki az erőforrásait szeretné megtalálni, kicsit felturbózni a hétköznapokban. Hogy jobban tudjon örülni az életének, annak, hogy esik a hó, vagy süt a nap.
Tehát tulajdonképpen nem is kell feltétlenül krízishelyzetben tartani az életében annak, aki erre nyitottá válik.
Sokan egyszerűen csak keresik a lehetőséget arra, hogyan tudják még tartalmasabban megélni az életüket. A krízisek jönnek-mennek. Akarjuk vagy, sem, bekövetkeznek. Ha már valaki használja a meséket a mindennapokban, automatikusan fogja venni az akadályokat, tudni fogja, hogy az erőforrásait hogyan keresse meg, hogyan jusson át a nehéz pontokon. Hiszen a népmesékben is ez történik, hogy minden rendben van, van egy király, a felesége, gyönyörű gyermekük, és aztán egyszer csak történik valami. Valaki elrabolja a napot az égről, vagy a sárkány a lányt… és aztán a mese arról szól, hogy ki hogyan, mit tesz hozzá ahhoz, hogy ez a nehéz helyzet megoldódjon, és újra süssön a nap. Amíg el nem jutnak a következő nehézségig…
A meseterápia alatt mindig csoportos összejövetelre kell gondolni?
Egyénileg is lehetséges. Én alkalomadtán mesélek úgy is, hogy csak egy valakinek. Hiszen van olyan is, hogy valakinek az én-meséjét használjuk, egy történetet, ami valamilyen módon kapcsolódik az ő életéhez. Ha egy adott élethelyzetre készül, például a szülésre. Lehet segíteni az adott nőt, hogy amikor világra hozza a gyermekét, akkor az erőforrásait megfelelően használja, találja meg, és ez segítse őt ebben a nagy feladatban. Sőt, akár már abban is, hogy a magzatával felvehesse a kapcsolatot. Ahogy már említettük is: nem kell megvárni azt, amíg valaki nehéz helyzetbe kerül. Úgy kell tekinteni a mesére is, mint az életmódváltásra, vagy a sportra. Legyen állandóan jelen az életedben. Vagy a táplálkozásánál: valaki vagy odafigyel arra, hogy mit fogyaszt, vagy nem. A mesével is valahogy így van ez: az a jó, ha meg tudjuk őrizni a gyerekkorunkból, és ha nem, akkor újra behozzuk. Ha a gyereknek rendszeresen mesél mondjuk a felnőtt, önmagának egy jobb változatává tud válni. Akinek nincs gyereke, vagy már nem mesél, annak jó csatlakozni egy csoporthoz, vagy keresni egy meseterapeutát, aki akár egyénileg is foglalkozik vele.
Azoknak a meséknek, amiket a foglalkozások, vagy a terápia során alkalmaztok, megvan az írott forrása minden esetben?
Népmesékkel dolgozunk. Valaki nem azzal, de szerintem az a legjobb, mert az egy mély ősforrásnak az életet adó cseppje, ahogy én hívom. Lehetőség szerint az eredeti változatát keressük meg minden mesének. De mindenki maga érzi meg, hogy neki melyik az a mese, amelyik a legjobban segít. Hiszen a terápiás folyamat mindenki számára saját magáról szól. Végigjárja ezeket a belső utakat, aztán megvalósítja az álmait. Nem ragad le egy problémánál. Hanem ha útjába kerül, akkor azt megoldja és továbblép.
Tehát tulajdonképpen életminőséget javít a meseterápia.
Így van. Átsegít a nehézségeken, életminőséget javít, egyfajta lélekfrissítő szerepe van. Én azt mondom mindig, hogy a meseterápia során nem a sötétség elől menekülünk, hanem a fény felé megyünk, haladunk. Ezt helyezzük fókuszba. A megoldást, a célt. És nem arra figyelünk, hogy meneküljünk valami elől. És ha elénk kerül egy nehézség, mögötte akkor is ott lássuk a fényt.
Jelenleg itt Székesfehérváron, ha valaki szeretne részt venni egy meseterápiás foglalkozáson, akkor erre milyen lehetőségei vannak?
Előfordul, hogy bizonyos intézmények nyernek lehetőséget arra, hogy foglalkozásokat szervezzenek, és erre hívnak meg meseterapeutákat. Engem is szoktak hívni ilyenekre. De van több állandóan működő csoport is a városban és környékén. Mi az Ezerarcú női csoportot működtetjük a társammal.
