Amerikában, a lehetőségek hazájában jártunk - Far Cry 5 teszt
Amerikában, a lehetőségek hazájában jártunk - Far Cry 5 teszt
Amerikában, a lehetőségek hazájában jártunk - Far Cry 5 tesztKülcsín
2004-ben a Crytek tető alá hozott egy a szokványostól merőben eltérő játékot, és a trendtől eltérően a Far Cry olyan lövölde lett, amely az FPS-ek történetében először alkalmazott nemlineáris játékmenetet. Persze itt is akadnak csőszerű, klausztrofób hatást keltő részek, de főként szabad kezet kapva kalandozhatunk Mikronézia szigetvilágában. A küldetéseket a térkép jelzi, de hogy oda hogyan jutunk el, csakis rajtunk múlik. Sajnos az első Far Cry nem lett kultikus játék, pedig az erő vele volt, csak túl korán vált repetitívvé, és igen gyorsan rá lehetett unni az amúgy is bitang nehéz harcokra.
Jött is a felmentősereg a Far Cry 2 képében, amely az előd hibáit próbálta javítani inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. A folytatások örökös rákfenéjeként a kritikusok és a gamer társadalom is jól lehúzta. Kereken négy évet kellett várni az általában beválós harmadik részre, amely aztán végre megmutatta, hogy milyennek is kellett volna lennie a Far Cry-játéknak.
A soron következő játék, a Far Cry 4 szinte semmi újdonságot nem hozott, így ismételten hallgatva a rajongókra a Far Cry Primal már jóval merészebb vizekre evezett, ugyanis egész egyszerűen az ősemberek világába kalauzoltak el minket, ahol íjakkal és szakócákkal tettünk rendet a lázadozó kardfogúak között. Az őskoros kaland után a Far Cry 5-ben felemelő érzés újra a 21. században flangálni és bár a Crytekesek ezúttal egy kevésbé merész helyszínt választottak, az amerikai Montana tökéletes terepet kínál az újabb sandboxos adrenalinpumpához.
Sztori
Komolyan mondom, sikeres videójátékot ennél egyszerűbb alaptörténettel rég láttam megáldva. Hope County vadregényes, gyönyörű hely. Van itt minden, amit a vidéki Amerika nyújtani tud: zöldellő erdők, végeláthatatlan mezők és szántóföldek, tavak, csordogáló patakok és kanyargós folyók. A helyi redneckek pedig boldog tudatlanságukban békésen élik mindennapjaikat.
Ez az egész idill addig tart, amíg egy szociopata szekta, a Joseph Seed vezette Seed família be nem fészkeli magát a vidékre azzal a szándékkal, hogy aztán majd ők jól megszocializálják a jónépet. Ez mind szép és jól megy egészen addig, amíg a kezdetben békés hittérítők nem kezdik egyre radikálisabban osztani az igét és határtalan erőszakba fojtani a megyét.
A felszabadításra egy különleges egységet küldenek, akik természetesen nem járnak sikerrel, a túlélőket pedig a szekta ejti rabul. Mi is a felszabadító brigádban kapunk helyet, ahonnan a balul elsült akció után egyedül nekünk sikerül elmenekülnünk. Az agonizálás után felkarol minket a helyi ellenállás góréja, Dutch, majd kezdődhet is a hadjáratunk a megye felszabadításáért.
Játékmechanika
A Far Cry 5-ben semmi olyan nem történik, amit eddig ne láttunk volna. Leszámítva a böszme nagy térképet, amely a sorozat legnagyobbja és azt a rengeteg járművet, amely segítségével lerövidíthetjük utazásainkat. Vannak itt quadok, csónakok, hidroplánok és vadászrepülők is, úgyhogy a felhozatalra igazán nem lehet panasz.
Ezen kívül marad minden a régiben: FPS-nézetben szabadon bandukolva szórjuk a népet, hogy majd egy-két mellékküldetést és gyűjtögethető cuccost felkapva fejlődjünk. Mert hát azt is kell, így ha már eléggé táposak leszünk, akkor jöhet a fő szál is, amely során tokkal-vonóval kipucolhatjuk egész Hope Countyt. A küldetésekért jár a keksz, így pénzt és tapasztalati pontokat kapunk, amelyeket úgy tapsolunk el ahogy nekünk tetszik.
Az igazán nagy újdonságot a társak bevezetése hozta, akik hozzánk csapódva segítenek bizonyos küldetésekben, így mindjárt nem lesz olyan unalmas a százezredik felszabadítás sem. Köztük kilenc specialista is felbukkan, ezek mindegyikéhez egyedi küldetéslánc tartozik, amelyeket teljesítve bármikor lehívhatjuk őket. Mászkálhatunk kedvenc blökinkkel, Boomerrel vagy éppen egy medvével netalántán egy pumával. Kinek mi.
Ezeken kívül rengeteg tennivalónk lesz, ugyanis ezúttal is megmászhatjuk a rádiótornyokat, találhatunk fejtörőket, amelyek megfejtéséért készleteket kapunk, illetve abszolút újdonságként horgászhatunk is, az elejtett halak eladásával pedig szintén megtömhetjük a zsebünket. Röviden, tömören: van itt minden, mint a búcsúban.
Összegzés
Sokan a Far Cry 3-at tartják a sorozat etalonjának, ám az újdonsült Far Cry igencsak megközelítette azt a minőséget. Sőt! Az érdemi sztori hiányát és a sablonos főgonoszokat leszámítva bőven akadnak jóságok, úgyhogy ha a teljes egészet nézem, a Far Cry 5 igencsak impozánsra sikeredett. A hatalmas és tartalommal bőven telepakolt gyönyörű játszóteret öröm felfedezni, így akinek stílusidegen az FPS-es módi, az is megtalálhatja számításait.
A tűzharcok pörgösek, élvezetesek és kellőképpen változatosak, így akár többfajta stílusban is gyepálhatjuk a szektásokat. A társak bevonása nagyon is extra, bár nem sokszor volt rájuk szükségem, mégis színesebbé teszik az ütközeteket. Nem beszélve a rengeteg babrálható kütyüről, amelyeket kényünk-kedve szerint alakítgathatunk. A pontot a pofás kis mellékküldetések teszik fel az i-re, engem konkrétan ezekkel vett meg a játék.
Ha valaki most akar beszállni a Far Cry szériába, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy a montanai kalandnál jobbat keresve sem fog találni. Persze ez a játék is tele van bugokkal (manapság melyik nem?) és bőven akadnak hibái, de ilyen jó régen volt az Amerikában való kalandozgatás. Semmi igazi technikai újdonságot nem hozott, mégis komplettnek hat és ha egyszer leültél elé, nem nagyon fogsz tudni felállni mellőle. Rajongóknak kötelező, a nyitott világú játékok kedvelőinek kihagyhatatlan, a többieknek erősen ajánlós.
10/8 - Semmi újat nem mutat, mégis lehetetlen otthagyni
Egy lelkes játékos összevágta a program átvezetőit, így készítve közel háromórás mozit:
