Izrael nem viccel - 7 vérfagyasztó nap kritika
Izrael nem viccel - 7 vérfagyasztó nap kritika
Izrael nem viccel - 7 vérfagyasztó nap kritikaKülcsín
Kicsit bajban vagyok, mert bár nem akarom előre lelőni a sztorit, muszáj néhány mondatban beszélnem az 1976-os túszejtésről és annak jelentőségéről. Persze azt is meg kell említenem, hogy korántsem érzem magam annyira jártasnak a palesztin-izraeli konfliktusban, hogy véleményt formálhassak, ám az biztos, hogy az izraeli, vagy éppen palesztin haza kérdése a mai napig egy kényes, a politikában is végtelenül megosztó és érzékeny jelenség.
Éppen ezért 1976-ban a fél világ Ugandára, azon belül is az Entebbére figyelt, ugyanis a terroristák nem elég, hogy eltérítettek egy gépet, majd Ugandától menedéket kérve befészkelték magukat a repülőtérre, hanem az utasokat két csoportra osztva, az izraeli állampolgárok és zsidó származásúak kivételével mindenkit elengedtek. Persze követeléseik is voltak: ha már túszok nagy százaléka úgyis izraeli, akkor miért nem engednek el cserébe palesztin foglyokat? És itt jön az a kérdés, amely akkor mindenkit foglalkoztatott: mit tesz ilyenkor Izrael?
Így szinte adott volt a téma a megfilmesítésre, amelyre húzóneveknek leszerződtették a Rosamund Pike és Daniel Brühl duót, illetve a politikailag érzékeny témákkal ügyesen machináló José Padilhát, aki bár olyan alkotásokkal, mint az Elit halálosztók vagy a Narcos megmutatta mire képes, én korántsem voltam ennyire biztos a sikerében. Mi tagadás korrekt iparos, ám ez nem mindig elég egy ilyen fontos film megrendezéséhez.
Sztori
Tehát, ahogy már említettem: 1976. június 27-én a Palesztin Felszabadítási Front és a német Forradalmi Sejtek két-két tagja eltérítette az Air France Tel-Avivból Párizsba tartó 139-es járatát. A terroristák Athénban jutottak fel a gépre, ahol rögtön a felszállás után el is foglalták azt.
A túszejtők először a líbiai Bengáziban álltak meg egy tankolásra, majd Ugandában kerestek menedéket. Az ugandai diktátor, Idi Amin (Nonso Anozie) szívélyesen fogadta őket, mi több átadta a terroristáknak az entebbei repülőteret és még saját embereit is kirendelte a védelmükre. Az izraeli kormány természetesen mindent megtesz a békés megoldás érdekében, ám a diplomácia kudarca után már csak egy út maradt: be kell vetniük a különleges egységeket.
Karakterek
Eddig kevés szó esett róluk, ám kétségkívül ők állnak a 7 vérfagyasztó nap középpontjában: Rosamund Pike és Daniel Brühl. A két neves színész ezúttal nem a jó oldalt erősítik, ugyanis ők keltik életre a két német terroristát, Brigitte Kuhlmannt és Wilfried Bösét. Azon kívül, hogy ők voltak a túszejtés kiagyalói, nekik kellett volna lenniük a film szíve-lelke, ám ez nem teljesen úgy sült el, ahogy a brazil rendező megálmodta.
Rosamund Pike az utóbbi időben nem nagyon tud hibázni, játéka sokszor annyira kifinomult, hogy az már hátborzongató, így talán az ő jelenléte volt az egyetlen, ami fel tudott dobni. Vele szemben Daniel Brühl mintha ott sem lett volna, vagyis pontosítok: kábé a film felénél felszívódott. Bár mondom, ez nem biztos, hogy az ő hibája, ugyanis a 7 vérfagyasztó nap teljesen identitását vesztette a fináléra.
Nem tudta eldönteni, hogy most akkor hitelesen visszaadja a '76-ban történteket vagy inkább az emberi drámákra fókuszáljon. Ennek az áldozata lett Brühl is, aki így még esélyt sem kapott tehetsége megcsillogtatására. Teljesen érthetetlen.
Összegzés
A 7 vérfagyasztó nem rossz film, de nem is olyan jó, hogy pár év távlatából is erről beszéljünk. Milyen jelzőt is használtam José Padilhára az elején? Korrekt iparos. Na, az entebbei túszejtést feldolgozó mozi is egy korrekt iparosmunka lett, ennél semmivel sem több.
Maga az élet formálta sztori kellőképpen érdekes és izgalmas, így simán lekötötte a figyelmem, de az érthetetlen rendezői döntések és a világsztárok helytelen használata néha kizökkentett a nyugalmamból. A cselekmény szinte hibátlanul csordogál, még azt is eléri, hogy kíváncsiak legyünk arra a fránya hetedik napra, ám annyira ingerszegényre sikeredett a vége, hogy az már fájt.
Egy brutálisan kidolgozott és nyomasztó thriller helyett egy lájtos töriórát kaptam. Na bumm! És abból sem a legjobb fajtát. Aki egy politikával átitatott thrillert nézne, annak ajánlós, aki meg magáért a túszejtős sztoriért menne, az inkább olvasson utána. Jobban jár.
