Egy nő darabjai (Pieces of a Woman) kritika: Mundruczó Kornél első angol nyelvű filmje akkorát ütött, hogy még mindig nehezen térek magamhoz
Egy nő darabjai (Pieces of a Woman) kritika: Mundruczó Kornél első angol nyelvű filmje akkorát ütött, hogy még mindig nehezen térek magamhoz
Egy nő darabjai (Pieces of a Woman) kritika: Mundruczó Kornél első angol nyelvű filmje akkorát ütött, hogy még mindig nehezen térek magamhozKülcsín
Mundruczó Kornél neve még talán azoknak is ismerősen csenghet, akik nincsenek annyira képben a hazai filmes élet történéseivel, ugyanis személyében olyan rendezőről beszélünk, aki ha egy új alkotással rukkol elő, amellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül.
Már csak azért sem, mert alkotásait a különböző nemzetközi mozis fesztiválokon komoly díjesőben szokták részesíteni.
A kiváló magyar rendező filmes karrierjét 2000-ben kezdte (korábban több hazai és külföldi színházban is tevékenykedett), amikor is tető alá hozta a Nincsen nekem vágyam semmit, amellyel többek között elnyerte a 31. Magyar Filmszemle legjobb elsőfilmes rendezőjének járó, illetve a Diákzsűri és a Filmrendezők Céhe díját is.
Ezt követte az Afta című kisfilm, amellyel Mundruczó szintén számos hazai és nemzetközi megmérettetésen zsebelt be díjakat. És ez még csak a kezdet.
2003-ban az 78-as Szent Johannájával mutatkozott be először a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon, majd pár évre rá befutott a Johanna és a Delta is, amelyek szintén szép sikereket értek el Magyarországon és külföldön egyaránt.
Mundruczó Kornél 2014-ben vezényelte le az egyik - ha nem a - legjobb produkcióját, a Fehér istent, amely újfajta megközelítésének köszönhetően akkorát szólt, hogy meg sem állt a 67. cannes-i filmfesztivál Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) szekciójáig, ahol abszolút győztesként húzta be a fődíjat. A mozi kutyafőszereplője pedig a legjobb kutya alakításért járó Palm Dog-díjjal lett gazdagabb.
A magyar filmes következő alkotása, a Jupiter holdja már olyan magas színvonalat képvisel, amely véleményem szerint simán elmenne egy hollywoodi produkciónak is.
És ha már Mundruczó Kornél ennyire belejött az amerikai stílusú filmek forgatásába, akkor 2020-ra újabb meglepetéssel rukkolt elő, és elkészítette első külföldi gyártású, angol nyelvű moziját, az Egy nő darabjait (Pieces of a Woman), amely mögé nem kisebb név állt be, mint Martin Scorsese. Szerintem ez mindent elárul róla.
Sztori
Martha Weiss (Vanessa Kirby) és Sean Carson (Shia LaBeouf) Bostonban tengetik mindennapjaikat, mi több egy szerelmespárt alkotnak, akik nemsokára szülői örömök elé néznek.
Amikor Marthának elfolyik a magzatvíze, úgy dönt, hogy otthon szeretné megszülni a babát. Sean felhívja a bábájukat, ám sajnos nem ér rá, így egy Eva (Molly Parker) nevű szülésznőt küld maga helyett a fiatalok várva várt pillanatához.
A szülés közben eleinte minden rendben zajlik, ám miután az újszülött szívverése lassulni kezd, Eva figyelmezteti a párt, hogy kórházba kéne menniük, ám Martha hajthatatlan, és be akarja fejezni a folyamatot.
Ahogy a kislány megszületik, elkékül, a szülésznő megpróbálja újraéleszteni, de mindhiába. Martha és Sean elveszítik a gyereküket... de kinek a hibája? Egyáltalán hogyan lehet feldolgozni egy ilyen borzalmas tragédiát?
Karakterek
Az Egy nő darabjai (Pieces of a Woman) színészei egytől egyig kitettek magukért. Mit kitettek? Olyan játékkal rukkoltak elő, amilyet nem sűrűn lát az ember. Konkrétan egyes jelenetek után szó szerint tárva maradt a szám, ugyanis olyan apró rezdülésekkel vagy mozzanatokkal fejeztek ki egy-egy elfojtott érzelmet, hogy öröm volt nézni.
Vanessa Kirbyről nem hiába zengenek ódákat, ugyanis olyan magabiztossággal hozta a gyerekét elvesztő anya szerepét, hogy az már félelmetes. Főleg úgy, hogy valójában még soha nem nézett anyai örömök elé. Nem gondoltátok volna, mi? Emberfeletti teljesítményének köszönhetően pedig be is húzta a Velencei Filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó díjat.
Sajnos Shia LaBeouf mostanában nem a tehetsége, hanem botrányai miatt kerül a címlapokra, pedig aztán van benne kraft bőven. Módszereit egész Hollywoodban rettegik ismerik, és ha megkapja a bizalmat, akkor általában nem szokta cserben hagyni az éppen felette bábáskodó rendezőt. Mundruczó Kornél esetében sem történt ez másképp, és igazán impulzív játékkal hálálta meg a belé vetett hitet. Ha egyszer benő a feje lágya, hatalmas színész válhat belőle.
És meg kell említenem még a Martha édesanyját, Elizabeth-et életre keltő Ellen Burstynt is, aki a kezdeti unszimpatikussága ellenére a végére kedvelhető (vagy legalábbis megértett) karakterré vált, nagymonológja (tudni fogjátok, hogy melyik) pedig egyenesen lesokkolja az embert.
Összegzés
Mundruczó Kornél új filmjének, az Egy nő darabjai (Pieces of a Woman) megnézése után konkrétan köpni-nyelni nem tudtam, ott gubbasztottam még egy jó fél órát a kanapén, és egyszerűen nem tudtam, de nem is akartam gondolni semmire. Muszáj volt, mert éreztem, hogy belülről szétszakítanak az alkotásban látottak.
Mintha én is azon az érzelmi hullámvasúton mentem volna keresztül, mint a mozi főszereplői, a pár, akik elvesztették a babájukat.
Na, az első bő húsz perc az kegyetlen volt. Se nem jó, se nem rossz, inkább sokkoló, de valahol felemelő, ugyanis az, hogy a néző vágás nélkül, testközelből követhet végig egy szülést, egyszerre szenvedés és csoda. Legalábbis én így éreztem. Ennek köszönhetően muszáj volt egy apróka kört sétálnom az udvaron, hogy folytatni tudjam a produkciót.
Persze nem sokat segített, és a gyomorgörcs még mindig bennem volt, nem eresztett még akkor sem, amikor a cselekmény szerint jó pár évet ugrunk az időben. Hát nem tudom, ezért a filmélményért hatalmas gratuláció Mundruczó Kornélnak. Én még ilyet nem éltem át.
És ezután jött a gyász, amelyet a szereplőkhöz hasonlóan én is igencsak nehezen éltem meg. Tudom milyen elveszíteni valakit, akit a szívembe zártam, így ez az érzés ismételten előtört belőlem. Nem akartam, de a szülés résztvevőjeként, és a tragédia szemtanújaként egyszerűen nem tudtam hova bújni. Még egy kör séta? Frászt!
Nos, az Egy nő darabjai (Pieces of a Woman) lényegében azt mutatja be, hogyan vészeli át egy család (anyuka, apuka, nagymama és a többiek) szerettük elvesztését. Meg kell élni, nem szabad semmit siettetni, máskülönben újra és újra előtörhetnek a keserű érzések.
Nyilván mindenki máshogy dolgozza fel a szörnyűséget, de valami közös bennük: a baba elvesztésébe mindannyian belehaltak egy kicsit. És ehhez még hozzájön egy tárgyalás is, mert valaki hibát követett el...
Mundruczó Kornél és Wéber Kata forgatókönyvírónként zseniális filmet varázsolt a nagyérdemű elé, Vanessa Kirby, Ellen Burstyn és nem utolsósorban a meg nem értett zseni, Shia LaBeouf alakítása több mint megsüvegelendő (mindhárom eléggé Oscar-gyanús), és nem tudok mást mondani, mint hogy az Egy nő darabjait (Pieces of a Woman) látni kell. Akkor jön át a film igazi mondanivalója. Vagyis Martháé: az ő teste, az ő élete, az ő gyásza.
