A világbajnok csili Seregélyesen terem
A világbajnok csili Seregélyesen terem
A világbajnok csili Seregélyesen teremMindig kellemes érzés tölt el, mikor egy-egy hazánkfia olyan területen ér el kiugró eredményt, melynek gyökerei hazánkban még éppen csak megeresztették magukat. A hasonlat ezúttal igen ül, hiszen a történet egy növényről, az erő megtestesítőjéről, a csiliről szól. Pironkodhatnak Mexikóban, mert a távoli Seregélyes csilije, illetve az abból készült különlegesség, a csilis borzselé három aranyérmet is elhozott a csípős ízek világbajnokságáról.
Petrohay György kedvesével, Lukács Nórával és unokaöccsével, Lestár Norberttel vágott bele a csili termesztésébe, az indulásnál természetesen még szó sem volt az aranyos triplázásról.
- Nagy részben szántóföldi növénytermesztéssel foglakozik a családunk, de a kertészeti kultúránk is már több mint 30 évre tekint vissza, gondolok itt a káposzta, a hagyma, vagy a burgonya termesztésére. Itt, a házunknál elég nagy kert áll rendelkezésünkre és olyan növényt szerettünk volna, mely ezen a felületen is nagy értéket képvisel. Mivel nálunk mindenki szereti a csípős ízeket, így egyszer csak jött az ötlet, legyen ez a növény a csili. Rengeteg munkát kívánt mindannyiunktól, aki csak kertészettel foglalkozik és fogja például a tölteni való paprikát, beládázza és kiviszi a piacra, már az őrületesen sok munka. Nos, itt ehhez jött az, hogy feldolgozott terméket csinálunk, ráadásul díszterméket, melyet nem adja el magát, így mögé brandet kell tenni, dizájnt, arculatot. Azon kívül, hogy mennyi kézi munka van benne, ebbe annyi háttérmunkát kell tenni, amire mi sem számítottunk, nem tudtuk előre, hogy mekkora fába vágjuk a fejszénket - meséli büszkén Gyuri, aki rögtön hozzá is teszi, már a kezdet kezdetén valami különlegesben, valami egyediben gondolkoztak.
- Nagyon sokan foglalkoznak a csilivel, így mindenképpen valami különleges ízvilágot szerettünk volna. Nem akartunk egy, már eleve hosszú sorba beállni. Különleges ízekben gondolkodtunk, ráadásul nem volt és nem is lesz cél a tömegtermelés, az ínyencek igényeit szeretnénk kielégíteni. - emeli ki Gyuri.
- Így van, és pont ezek miatt nem az ár, hanem a minőség volt a fő szempontunk - veszi át a szót Nóra -. Nem a legolcsóbb, hanem a legmegfelelőbb üvegeket kerestük, a címkéknél sem a 10 forinttal olcsóbbat választottuk, hanem azt, amelyik nem ázik le akkor sem, ha víz éri. És ugyanez igaz a termékeinkre is. Mindenből a legjobbat használtuk, nem sima asztali sóval ízesítünk, hanem Himalájai sóval, ami tízszer annyiba kerül. Ha valamelyik szósznál hígítani kell, nem csapvízzel tesszük, hanem Pí vízzel, aminél nem nagyon lehet jobb minőségűt találni ehhez a folyamathoz. A minőség a lényeg és ez igaz minden hozzávalóra, minden alapanyagra. A csili adott, mi termeljük, de a többi hozzávalóból is csak a magas minőséget képviselő kerülhet bele a termékeinkbe.
Persze a kezdet a jó alapanyagokon és azok megfelelő kiválasztásán kívül még ezerféle dolgot kíván. Elsőként rögtön a megfelelő recept kikísérletezését. György szerint ekkor jött el az unokaöccs ideje.
- Sokat hagyatkoztunk az unokaöcskösre, Norbira, aki egy igazi gourmet, a szószok ízének kikísérletezésénél aranyat ért az ízérzéke. Aztán jöttek a barátok egy finom borkóstolóra, és rajtuk teszteltük az előállított termékeinket. Nagyon jók voltak a visszajelzések az első árusításaink során is, kisebb piacokra mentünk, és ugyan mindenkinek nagyon ízlett, de ugyanakkor drágállották is. Amikor viszont elmondtuk, miből készült, mennyi munkánk van benne, akkor elismerően bólogattak. Később elkezdtünk fesztiválokra járni és ott megjöttek azok az ínyencek, akik épp ezt keresték, ezekre az ízekre vágytak.
Ízekben pedig nincs hiány. Csupán ízelítőül: az egyik különlegességük a Chilagra, mely egy vágykeltő csiliszósz férfiaknak, de a kínálatban megtalálható az Illegal is, mely kannabiszt tartalmaz, persze legálisan, pszichoaktív hatóanyag nélkül. És természetesen ott a Noir, mely meghozta a kis csapatnak a három aranyérmet. De mi is pontosan a Noir? - teszem fel a kérdést Györgynek.
- Ilyennel még senki nem próbálkozott, ez egy teljesen új és saját találmány. Az alapja a saját szőlőnkből készült rosé, egy Pinot Noir. Finom, házi jellegű rosé, melyből egy korábbi kóstolás hatására készítettem borzselét. Ezt követően jött az ötlet, hogy ízesítsük csilivel, és szerencsére ez a házasítás jól és finomra sikerült.
Olyan finomra, hogy a New York-i Hot Pepper Awards zsűrije rögtön három aranyéremmel jutalmazta. Első lett a csípősségi kategóriájában, megnyerte az édes kategóriát (mégiscsak édesség, e sorok írója palacsintába töltve kóstolta meg, maradjunk annyiban, hatalmas ízorgia kerekedett az ízlelőbimbók környékén), valamint a zsűri úgy ítélte meg, hogy ez a legjobb csilitermék a fagylaltokhoz. Pedig a seregélyesi csilifarmon már kezdtek lemondani a világbajnoksághoz fűzött álmokról.
- Öt hónapig tartott a verseny, én már nem is bíztam benne, morfondíroztam, milyen verseny az, ami eddig elhúzódik. Utólag derült ki, azért nyúlt ilyen hosszúra, mert akkora volt a túljelentkezés, hogy nem tudták előbb végigkóstolni, értékelni a csiliket. Így persze még nagyobb öröm és elismerés, hogy három aranyérmet nyertünk. Még most is csak próbáljuk felfogni ezt a sikert - meséli, érthetően fülig érő szájjal a büszke házigazda.
Nórának is óriási öröm és mondhatjuk, nagy elégtétel a három arany. Mert senkinek ne legyen illúziója, csilivel foglalkozni nem mindig móka és kacagás.
- Megerősítést adott, mert nagyon sokszor ott tartottunk, hogy felgyújtjuk az egészet, de komolyan! Annyi munka van benne: az első szószoknál a kudarcok, mert nem olyan az ízvilág, hogy kell hőkezelni, milyen legyen a feldolgozás, konzerváló tanszékre menni - elképesztően sok munka volt. És akkor ugye ott van még maga a növény, mert egy szem paprika képes kiűzni az embert a házból. Próbáltuk bent, próbáltuk kint, de pokoli volt, szó szerint sípolt a tüdőnk szószfőzés közben, mert a paprika összehúzta a hörgőinket. Most, kora tavasszal összesöpörtem idekint, a kocsiszín alatt, és csak az a por, ami lerakódott, már az marta a tüdőmet. Emlékszem, a feldolgozáskor lidocainos krémmel bekenve álltunk a klíma előtt és nem használt semmit, úgy marta a bőrünket. Nagyon sok kín volt, de ezekből tanultunk, most már óvatosan nyúlunk a paprikához. Ráadásul a vásárlók visszajelzései és ez a díj kárpótol mindenért, úgyhogy folytatjuk, máris megvannak az új receptötleteink.
Elnézve a seregélyesi trió elszántságát és szakértelmét, biztosak lehetünk benne, az új ötletek akár újabb világelsőségeket is hozhatnak számukra.
