Pipicici, szemcsi, burgi és társai – te melyik szó becézésétől mászol falra?
Pipicici, szemcsi, burgi és társai – te melyik szó becézésétől mászol falra?
Pipicici, szemcsi, burgi és társai – te melyik szó becézésétől mászol falra?Szupcsi, lávcsi, szercsi, napcsi és társai. Nem tudom, ki hogy van vele, de a hátamon futkos a hideg, amikor ezek az erősen abuzált szavak elhangzanak vagy gyanútlanul megbotlok bennük egy-egy posztot olvasva valamelyik közösségi média felületén. Legutóbb az Asszonysutyorgó nevű, egyébként zseniális Facebook-csoportban futottam bele a témába, ahol az egyik csopi!tag közös borzongásra hívta asszonytársait. Ott aztán volt minden, amitől megremeg a láb.
Természetesen a prímet a már csapágyasra koptatott, fent említett szavak vitték, ám az ételek becézését is nehezen viseli a többség. Pedig azokból is tudunk szörnyeket kreálni, úgymint: pipicici, ubisali, pöri-nokival, vagy inkább csiripöri, de legalább ilyen gyönyörű a sültburi, koviubi, pari szó is, amiket néhány kereskedő szemrebbenés nélkül tűz zászlajára, és hirdeti vele a legfrissebb áruját, ételét.
Ha pedig közösségi média: napi rendszerességgel záporoznak a jókívánságok és a szülcsinapcsi köszöntések a gyanútlan kattintgatóra, év vége környékén pedig nem győzünk büszkélkedni a kari ajikkal és azok fotóival. Ráadásul úgy tűnik, hogy a becéz(get)és nem korfüggő, az egyik hozzászóló így panaszkodott: "Engem az borít ki, amikor egy nagyi azt mondja, jönnek az uncsijaim! Miért? Unja őket?" Valahol jogos a kérdés, de a legalja - számomra - a temcsi szószörny megalkotása marad. Igen, ez a temető kicsinyítése és nem, nem csak úgy kitaláltam, láttam ezt így, kiírva. Bár azóta is próbálom elfelejteni a megrázó élményt.
Amennyiben még vérnyomásunk bírja, akkor következzen a mélyütés: nemcsak szavakat, de egyesek szókapcsolatokat és egész mondatokat is képesek becézve megalkotni. Hogy ezzel csak szimplán lazának szeretnének tűnni, vagy mondandójuk élét próbálják elvenni, döntsétek el, miután megízleltétek őket. Nekem is hihetetlen, de az egyik hozzászóló szerint ez így bizony már elhangzott: Kuscsi mercsi pofcsi bevercsi. Ahogy ez a gyönyörűség is világra jött valakinek a száján keresztül: szájbabaszcsinkózni. De hagyjuk is a trágárságot, mert egyébként maga a téma is elég embert próbáló.
Úgy tűnik, hogy nemcsak a becézős deformitásokkal tudjuk embertársainkat kihozni a sodrukból, de legalább ekkora közutálatnak örvendenek a betűk kihagyásával alkotott rövidítések. Íme az utálatlista gyöngyszemei: vok (vagyok), naon (nagyon), mek (melyik). Egyébként a poszt alatt többen fájlalták a következő jövevényszó? (borzadály) megalkotását is: lávollak. Hát így szeretünk mi manapság.
Bár nagyon lazának tűnik (kinek?), de sokan látnak vöröset a w és az y indokolatlan használatától is. Mutatom: sya, wagyok. Jó hír, utóbbi két rémkategóriának mostanra megszületett a szerelemgyereke is a wok, úgymint vagyok. Igen, vannak akik ezt így leírják, és egyáltalán nem fáj nekik.
A becézések vizén továbbevezve, ugyancsak masszív "jaj, ne!" kategóriába tömörül a nevekkel való játszadozás. Vannak, akik könnyedén siklanak el afölött, ha például Bélaként Bélusnak szólítják őket, és persze vannak, akik kimondottan szeretik keresztnevük becézett alakját, hiszen gyakran ez a szeretet egyik megnyilvánulásának a jele. De legalább ugyanennyien kapnak azonnali lábremegést tőle. Ahogy az egyik Tímea nevű hölgy is: "Utálom a Timcsit,Timkót, Timust, de a legnagyobb halálom a Tímeja." Legalább ennyire borsózott a hát a Mariann MariJankára formálásától, de a prímet számomra az egyik áruházban elhangzott mondat vitte, aminek az egyik sutyorgó volt fültanúja: "Gyurcikám, haladjál már b@szod!" Ez annyira szép, hogy egyszerűen lehetetlenség fokozni.
Komolyabb mennyiségű hozzászólás érkezett babázás témakörben. Ez egyébként is az a neuralgikus pontja az életnek, ahol a véleményvezérek a végsőkig feszülnek egymásnak, hogy védjék álláspontjukat szoptatás/büfizés/pelenkázás/alvás/altatás és kitudja még felsorolni hány kérdéskörben. Ízlések és pofonok ezúttal is csattantak, és hogy csak módjával borzoljam az idegeket, íme néhány gyönyörűség, amitől sokaknak fordul a gyomra: tejci, tejcsi, szopi, szopcsi, cicikézik, iszi, rugi. És egy kedves mondat ékkőnek a koronára: Büfcsikézzél szépen!
A babatéma aztán továbbfejlődött, néhány hölgy bár a becézésen könnyen túllép, de a többesszám indokolatlan használatán már nehezebben. A következő példa tényleg magába sűrít mindent: "Én azt nem szeretem, amikor többesszámban beszélnek a gyerekekről. “Végére sikerült bilibe pisilnünk”. Most képzelj el egy felnőtt nőt ülni a bilin." Magam részéről elképzeltem, és jót röhögtem, pedig pironkodva, de be kell vallanom, hogy én is estem már az egy test, egy lélek csapdájába, amíg bébik voltak a gyerekek. Úgyhogy ha nem is emlékszem rá, de tutira elsütöttem a következő mondatok valamelyikét: Van már fogunk! Nem fáj a hasunk! Anyatejet/tápszert iszunk! Elindultunk!
A végére pedig becézés témakörben az a pont, amivel gyakorlatilag az össze hölgy egyetértett: a szavak becézését, ha utálja is, még csak-csak elnézi egy nőtársától, de amikor férfitől érkezik például a szijóka (nem tévedés az írása) vagy a bocsika, akkor azonnal a rögzült sztereotípia ugrik be nekik közvetlenül a hidegrázás után. Ahogy az egyik sutyorgó is fogalmazott: "Férfitől hallva biztos az jutna eszembe, hogy azért ennyire picike és pihepuha, hogy ne fájjon..."
Titeket idegesít a szavak becézése? És a neveteké? Volt már konfliktusotok emiatt, vagy egyszerűen megrántjátok a vállatokat, és lazán elmentek a szijókák mellett?
