Jóbarátunk, a pók
Jóbarátunk, a pók
Jóbarátunk, a pókÉrdekes összefoglaló írással rukkolt ki az Észak-Karolinai Állami Egyetemen rovartannal foglalkozó Matt Bertone, a tudós az otthonainkban előforduló pókoknak szentelt egy hosszabb elemzést. A drága prof már írása elején leszögezi: Tudja, hogy nehéz lesz meggyőznie olvasóit arról, hogy ne bántsák az otthonukban élő lakótársakat. És ez bizony így van, a föld nagy részén félelemmel vegyes utálattal tekintenek az emberek a hálószövőkre.
Igaz ugyan, hogy ragadozó életet élnek, a két testtájjal, nyolc lábbal, csáprágóval (chelicera) rendelkező ízeltlábúak, ám erősen túlzás lenne azt állítani, hogy étrendjük fő helyén az ember állna. A világban összesen 3 alrend, 111 család és mintegy 40000 faj tartozik közéjük, és higgye el mindenki, nagyon is hasznos állatkák. Még az otthonainkban is.
Matt Bertone szerint az ember lakhelyén alapvetően három típusuk fordul elő, vannak véletlenül "a lakásban ragadt" pókok, vannak "átutazók", de olyanok is, melyek kifejezetten jól érzik magukat a házban. Ez utóbbiak nem agresszívak, főleg nem veszélyesek, igyekeznek nem az ember szeme elé kerülni. És egyáltalán nem mellékes, hogy elfogyasztják a kisebb otthoni kártékony rovarokat: például betegségeket hordozó más rovarokat vagy éppen a szúnyogokat.
Azt ugyan a rovartani szakember is elismeri, hogy természetes dolog félni egy ennyi lábbal és legtöbb esetben némi méreganyaggal is rendelkező pókoktól. Bertone még olyan rovartani szakembereket is ismer, akik úgy győzték le gyerekkorban kialakult fóbiájukat, hogy elkezdtek pókokkal foglalkozni. Ilyen például az alábbi videón kutatási alanyaival látható Fiaona Cross is.
Az emberek tehát félnek a pókoktól, de akkor mit mondjanak a pókok? Van ugyan csáprágójuk és méreganyaguk, tehát képesek csípni, ugyanakkor az általuk kibocsátott méreg ereje és mennyisége alapvetően még az emberi bőrszövet felső rétegének megbontásához is kevéske. Ellenben a mi fizikai fölényünk elég könnyen eldönti a csatát, ha ráakadunk a lakásunk nyolclábú lakójára. Bertone tanácsa szerint "mindenki fontolja meg az élni és élni hagyni megközelítést, amikor egy pókkal találkozik. Én pedig már csak annyit tennék hozzá, hogy ha már cuki kis mesék hősévé tettük a pókokat, akkor tényleg mutassunk is példát a gyerekeinknek azzal, hogy nem bántjuk a hálószövés nagymestereit.
