Ami a bakancslistáról nem hiányozhat: Balaton-átúszás
Ami a bakancslistáról nem hiányozhat: Balaton-átúszás
Ami a bakancslistáról nem hiányozhat: Balaton-átúszásAz időjárási előrejelzések miatt a szervezőbizottság július 14-re halasztotta az idei Balaton-átúszást. Azt már előre tudni lehetett, hogy a táv egésze alatt erősen hullámzó víz fogadja majd az úszókat, így igencsak bátor volt az, aki nyílt vízi tapasztalat nélkül vágott neki az 5,2 kilométernek. A szeles időjárási viszonyok miatt – is – az úszófolyosó mentén 50 méterenként vitorlásokba kapaszkodhattak azok, akik elfáradtak, vagy feladták a versenyt.
Idén több, mint hétezren vetették bele magukat a vízbe Révfülöpnél (Fotó: Rostásy Szabó Mihály)
A vízben láthattunk profi sportolókat és amatőröket is. Volt, aki sokadszorra ugrott a vízbe, s akadt, aki most először szánta rá magát arra, hogy ily’ módon (is) megmérettesse magát. Ott volt például a székesfehérvári Kovács Bernadett, aki a vízzel szembeni félelmét akarta így leküzdeni.
„Azért neveztem az átúszásra, mert van egyfajta félelmem a vízbefulladással kapcsolatban. – mesélte. – Le akartam győzni, mert nem akarok a félelmeim rabja lenni örök életemben, és várni, hogy elmenjen az életem úgy, hogy nincsenek élményeim. Másrészről meg bakancslistám részévé vált, mert Szatzker Csaba barátom megkért rá egy éve, és az ember nem sokszor tud nemet mondani az ilyen kihívásokra, főleg, ha sportol!”
A vízben láthattuk profi sportolókat és amatőröket is (Fotó: Rostásy Szabó Mihály)
A fiatal lány - félelmei ellenére - egyszer sem pánikolt be az úszás során, s egyetlen percre sem jutott eszébe feladni a versenyt. Ebben persze segítették pozitív gondolatai is: végig mantrázta őket, kiváltképp, amikor épp nehéz pillanatokat élt át.
„Az eleje mondhatni könnyű volt – emlékezett vissza Berni. – Energiatakarékosan úsztam, mindenfajta megerőltetés nélkül. Az első bóját talán 1,5 km-nél vettem észre. Úgy 2 km-től kezdett nehezedni a pálya. Jöttek az egyre nagyobb hullámok, s igencsak ellenünk dolgoztak. Volt, amikor a ritmust elvesztettem, és a kelleténél több vizet nyeltem, de tudtam, hogy észnél kell maradnom, és vissza kell rázódnom a ritmusomba. Egybeolvadtam a hullámokkal, levegőt is akkor vettem, amikor azok már túljutottak rajtam. Csiki-csuki játék volt ez. Nagyobb odafigyelést igényelt, de ki lehetett számítani."
Két kilométer után kezdett el nehezedni a pálya (Fotó: Rostásy Szabó Mihály)
"A következő bóját 3,5 kilométernél pillantottam meg. Ott ki is szálltam a vízből az egyik hajóra. Úgy éreztem, hogy pihennem kell. A Balatoni Kalózok hajójára szálltam fel, ahol az ételen kívül pálinkával is kínálták az átúszókat. Roppant jó dolognak tartottam, hogy akkor dobták fel az emberek hangulatát, amikor már a fáradtság jelei igencsak észlelhetőek voltak. A nagy hullámok 4 és fél kilométer után mérséklődtek. Az 5 kilométeres bóját elhagyva aztán annyira elfáradt a kezem, hogy úgy éreztem, nem közeledik a cél. Egy kajakos felajánlotta a segítségét és a kajakjára kapaszkodva úgy 50 métert vitt, amíg le nem ért a lábam. Furcsa érzés volt újra szárazföldön lépkedni. Az utolsó 100 méteren már gyalogoltam. Akkor eszembe jutott Morgan Scott Peck gondolata, mely szerint: "A bátorság nem azonos a félelem hiányával. Az bátor, aki a félelem ellenében és ellenére is képes cselekedni, kilépni az ismeretlenbe, legyőzve a félelem keltette ellenállást." A parton aztán ment a pacsi a barátomnak, Csabának. Mi sose úsztunk nyílt vízben, nem tudtuk, hogy mire számítsunk. Most már tudjuk. Nem könnyű, küzdős, de teljesíthető!”
Kovács Bernadett és Szatzker Csaba
A Bernadett által említett Szatzker Csaba neve ismerős lehet olvasóim számára. Ő az, akit nap mint nap láthatunk Székesfehérvár-Kincsesbánya között futni a rekkenő hőségben, a szakadó esőben s a vacogtató hidegben is. Futva jár ugyanis dolgozni. 12 órás munka után nem retten meg az időjárás változékonyságától sem, csak szeli a kilométereket, s integet a mellette elsuhanó autósoknak, buszoknak.
Elmúlt már ötven éves, és sorra nyeri meg senior kategóriában a futóversenyeket. 30 éve országos csúcsot is tart 2000 méteren. Több, mint 40 éve fut, s több százezer megtett versenykilométert tudhat maga mögött. Mindig is a futás volt az élete, de emellett az atlétika többi ágát is kipróbálta: a gyaloglás és a kalapácsvetés mellett szinte minden versenyágban elindult. Sőt, megmérettette magát fociban, kézilabdában, kis tornákon, és nem maradhatott el a sakk, az asztalitenisz és a sífutás sem! Fiatalon 800 métertől a maratoni távig versenyezett – viszonylag komoly eredménnyel.
Amikor legutóbb beszéltem vele – talán fél éve lehetett -, akkor azt mondta: „Pár éve még nem gondoltam volna, hogy 55 évesen át fogom úszni a Balatont, de júniusban ez a terv is meg fog valósulni!” – És most így is lett!
Fáradtan és boldogan sétáltak a célba a versenyzők (Fotó: Rostásy Szabó Mihály)
Szinte hihetetlen, de Csaba egy évvel ezelőtt még olyan úszótudással rendelkezett, hogy eszébe sem jutott a Balaton átszelése. Akkor azonban egy makacs sérülés az uszodába kényszerítette. A medencében pedig kiválóan tudta hasznosítani a futás által szerzett képességeket, és hamarosan szinte a semmiből jutott el oda, hogy több kilométert tudott leúszni pihenés nélkül.
„Ekkor már logikusnak tűnt a Balaton átúszása is. – emlékezett vissza – Ezért megkérdeztem Bettit, egy kedves, örökmozgó barátnőmet, aki velem ellentétben rendszeres uszodalátogató volt, hogy lenne-e kedve átúszni a Balatont velem jövőre? Ő pedig azonnal benne volt a kalandban és magasabb fokozatra állította az úszást.”
A páros így most hétvégén ott állt Révfülöpön, a Balaton partján, ahonnan már nem volt visszaút. Mivel a hírek a tó közepén erős hullámzásról szóltak, így Csaba elhatározta, hogy nem hagyja magára Bettit.
A Balaton-átúszás minden évben tömegeket vonz (Fotó: Rostásy Szabó Mihály)
„Az első kilométer gyorsan elment, hullámzásnak nyomát sem láttuk, örömúszás volt ez a javából. Aztán, ahogy közelítettünk a Balaton közepéhez, már nagyon komoly hullámok jöttek oldalról, amit a kompok tovább erősítettek. Betti egy alkalommal, a vitorlásokkal kijelölt úszófolyosóról is letért, az erős sodrás pedig többször elragadta mellőlem. Kezdő Balaton-átúszóként nagyon figyelnünk kellett a levegővételre, a hullámok mozgására, s emellett folyamatosan szemmel tartottam társamat is.” – mesélte. Kiemelte: nagy biztonságérzetet adott, hogy több száz vitorlás sorfalában úsztak, és helikopterről is folyamatosan figyelték a szervezők a vízben lévőket.
„A balatonboglári célban fantasztikus hangulat uralkodott! Itt már nyoma sem volt a fáradtságnak, s Betti is szinte szárnyalt a boldogságtól. Engem is nagyon feltöltött ez az esemény, alaposan az agyamba égett, az biztos. Azt nem tudom, hogy lesz-e folytatása, de abban biztos vagyok, hogy az első az igazi, a megismételhetetlen!”
Az első Balaton-átúszás mindenkinek fantasztikus élmény - nézőként és úszóként egyaránt (Fotó: Rostásy Szabó Mihály)
Csabával ellentétben Patinszki Csaba tudja, hogy jövőre is nekivág a távnak. A fiatalember 2:35 alatt úszott át a túlpartra, ugyanannyi idő alatt, mint tavaly. Eredményével nagyon elégedetlen, mert sokkal többet készült az idei versenyre, és jobb formában is volt, mint 2017-ben.
Mint mesélte, soha nem úszott még ekkora hullámok között, pedig ez a hatodik Balaton-átúszása. A szervezést jobbnak látta a tavalyinál, mert most nem volt akkora tömeg a célban, jobban el voltak osztva az emberek, és sokkal több biztosító vitorlás vonult fel.
„Az első Balaton-átúszásom 2004-ben volt. Onnantól kezdve meglehetősen rendszertelenül következtek egymás után – árulta el. – Az úszóedzéseimet 99 százalékban a medencében tartom. Heti 2-3 alkalommal úszok. Ritkán van lehetőségem nyílt vízben elmerülni, pedig a nyílt vízi úszás nagyon vonz. Akkor sokkal jobban tudok haladni, sokkal jobban tolerálom a hidegebb vizet és általában gyönyörű környezet vesz körül. Arra még nem vagyok teljesen felkészülve, hogy dacoljak az elemekkel - hullámzás, jéghideg víz, nagyobb testű ragadozó halak -, de a megszokottól eltérő feszített víztükör helyett a természetes környezet nagyobb élményt ad. Az úszást önmagában is szeretem, mert jó a vízben lenni, ebben a közegben mozogni, s teljesen ki is kapcsol. Olyankor nem gondolok semmi másra, csak arra, hogy hány hossz van még hátra, hogyan emeljem ki szépen a karomat a vízből. Ezen kívül óriási segítséget nyújt az úszás a többi sporthoz, főleg azokhoz, amelyekhez szükséges a kiváló állóképesség. Jobban megy tőle a túrázás, a futás, a kerékpározás, a kettlebellezés."
Patinszki Csaba sziklamászás közben
Csaba azokat a sportokat szereti, amelyeket a természetben lehet űzni. Ha teheti, kivisz egy kettlebellt a közeli erdőbe, s ott lóbálja, a saját testsúlyos edzéseket is a parkokba, vízpartokra tervezi be (ha teheti), s nagyon szereti, ha kombinálni lehet különböző sportágakat egy verseny alatt, a szabadban. Már most készül például az augusztus 4-i Velencei-tavi túratriatlonra, ahol úszni, kerékpározni és túrázni is fog.
„A sport amellett, hogy egészségessé tesz, formálja a testet és az embert is. – mondta – Kitartást ad, akaraterőt, jó közösséget és megtartja az egyensúlyt az életemben. Mindegy, hogy milyen rossz élethelyzetben vagyok, a sport mindig segít. Az aktív mozgásnak köszönhetően nem vagyok depressziós, nincsen görbe hátam, fel tudok szaladni a lépcsőn, nem merülök ki egy 4 éves örökmozgó gyerekkel való játékban, s jól érzem magam a testemben. A sporton belül is törekszem az egyensúlyra: alapelvem, hogy legyen olyan mozgás mindig a repertoáromban, amely az állóképességemet erősíti, legyen olyan, amely az erőmre hat, és olyan is, amelynek izomnövelő hatása van. Olyan ez, mint maga az élet. Fontos a harmónia.”
A sport amellett, hogy egészségessé tesz, formálja a testet és az embert is
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Testszobrászat
