Nekünk a Riviéra a Riviéra - EuroKempi útinapló 8.
Nekünk a Riviéra a Riviéra - EuroKempi útinapló 8.
Nekünk a Riviéra a Riviéra - EuroKempi útinapló 8.49. nap - augusztus 6., hétfő: Cannes → Ramatuelle
Úgy döntöttünk, hogy visszatérünk az előző héten megszokott felálláshoz, és a nap legmelegebb időszakát a tengerparton vészeljük át. Tíz perc sétával leértünk a cannes-i Riviérára, ahol már a délelőtti órákban is nagy tömeg volt annak ellenére, hogy az itteni partszakasz több kilométer hosszú. Ismét órákat töltöttünk a strandon, közben a következő napokat terveztük, mert pénteken Montpellier-be szerettünk volna érni, hogy a hétvégét egy kedves ismerősünkkel töltsük. Közben arra is ránéztünk, hogy mit érdemes Cannes-ban látni, de szerencsére nem sok minden van a Riviérán az egy évben egyszer megrendezett filmfesztiválon kívül, így lelkiismeret-furdalás nélkül lehetett élvezni a semmittevést.
Néha nagyon nehéz dolgokat, városokat, híres helyeket kihagyni, de sokszor muszáj, ha a józan eszünket használjuk. Nincs értelme ragaszkodni olyan helyekhez, amik biztosan csak fejfájást okoznak és már egy csésze kávé is egy kisebb vagyonba kerülne. Így St. Tropez luxusüdülőjét kihagyva Ramatuelle felé vettük az irányt, ahol a Massif de l''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''Esterel nehéz, de gyönyörű terepén keresztül nem kis keresgélés után megtaláltuk a poros parkolót a tengerparton.
50. nap - augusztus 7., kedd: Ramatuelle → La Seyne-sur-Mer
Olvastunk róla, hogy van itt egy néni, aki mindenkit cseszeget, de mivel nem tilos megállni kempingautóval, ezért nem is foglalkoztunk vele igazán. Ennek ellenére egy ilyen szituáció képes rányomni a bélyegét a napunk hátralévő részére, és nem tudjuk felhőtlenül élvezni a strandolást sem, mert folyamatosan azon aggódunk, hogy meg ne büntessenek minket. Utánanéztünk a legjobb módjának az országban való kempingezésnek, és felfedeztük az Aires de Services állomásokat, amik kimondottan lakóautóknak kialakított ingyenes parkoló és vízutántöltő helyek.
Három óra vezetés után megérkeztünk La Seyne-sur-Mer-nél található szervizponthoz, ahol a hat férőhelyes állomás természetesen tele volt. Az egyik lakóautós kedvesen átirányított minket egy közeli parkolóba, ahol szerinte tudunk majd aludni. Miután megtöltöttük a víztartályunkat, a szivattyú hirtelen működésbe lépett, és nem akart leállni. Ez sajnos azt jelentette, hogy a csapban lévő mikrokapcsoló elromlott. Gyorsan átálltunk az ajánlott parkolóba, és elkezdtem a szerelést.
Mire végeztünk a rögtönzött szervízzel, már kezdett erősen besötétedni, és mivel a parkoló egy kicsit messze volt mindentől, ezért keresni akartunk egy másikat. Mikor indultunk volna, láttuk, hogy az összes kapu be van lakatolva, így nem volt más választásunk, mint ott tölteni az estét.
51. nap - augusztus 8., szerda: La Seyne-sur-Mer → Marseille
A zárt kapuk ellenére csukott ajtónál aludtunk, mert nem akartuk, hogy bárki belásson, ha esetleg nyitás után kelünk fel. Tettünk-vettünk a kocsi körül, mikor is valaki megjelent, és elküldött minket a parkolóból, arra hivatkozva, hogy magánterület. Miután elmentünk lakatolta is az ajtókat mögöttünk. Visszamentünk a szervizpontra szerencsét próbálni, de még mindig nem volt hely, így a közelben parkoltunk, és levonultunk a partra strandolni. Nagyon rossz dolgokat olvastunk Marseille-ről, ezért úgy döntöttünk, hogy eljött az idő, hogy befizessünk egy kempingbe, ahol hű útitársunk biztonságban lesz, amíg mi várost nézünk. A város egy völgyben fekszik, amit mi a Calanques Nemzeti Parkon átvágva közelítettünk meg, sokszor megállva és csodálva a körülöttünk elterülő hegyeket.
Nagy nehezen megbeszéltük a kemping tulajával, mi mennyibe kerül. Ha délig elhagyjuk a helyet, akkor 12 euró, ha délután ötig, akkor plusz 5 euró, és ha öt óra után megyünk el, akkor ki kell fizetnünk még egy napot. Leparkoltunk és nekiálltam felszerelni a villanykapcsolót, ami meglepően gyorsan ment, hála annak a kicsi tudásnak, ami rám ragadt Kempi készítése közben. Mivel biztonságban voltunk, hét hete először nyitott ajtónál tudtunk aludni.
52. nap - augusztus 9., csütörtök: Marseille → Manade des Baumelles
Marseille belvárosába érve úgy gondoltuk, hogy beülünk a közeli kávézóba, mielőtt nyakunkba vesszük a várost. És milyen jól tettük! Az ég olyan erővel szakadt le, hogy az utcán hömpölygött a víz. Szerencsésen megúszva a zivatart, megindultunk a domb tetején lévő Notre-Dame de la Garde székesegyházhoz, ahonnan remek kilátás nyílt az egész városra, amit a keresztül-kasul rohanó felhők tettek még különlegesebbé. Az eddig látogatott egyházi épületek között a Cathédrale de la Major számított a legfiatalabbnak, mivel nem olyan régen, az 1800-as években épült neobizánci stílusban.
A szél kezdett ismét erősödni, így gyorsan el is döntöttük, hogy itt az idő visszaindulni Kempihez. Feszített tempóban próbáltuk lesétálni azt a harmincöt percet, amit a GPS jósolt a buszmegállóig, de ahogy haladtunk, az ég egyre sötétedett és a villámok egyre sűrűbben villantak fel. Nem jutottunk messzire, mikor az ég ismét leszakadt, ráadásul még nagyobb elánnal, mint azt érkezésünkkor tette.
Nagy szerencsénk, hogy a vihar a városban ért minket, nem pedig a közeli hegyekben, mert a nagy esőzés miatti árvizek tőlünk nem messze, több emberéletet követeltek. Végül valami oknál fogva 17 euró helyett csak 12 eurót kellett fizetnünk, nem kérdezősködtünk a miértről, inkább gyorsan leléptünk, és a közelben lévő Camargue Nemzeti Park felé fordultunk, ahol az első French Passion élmény várt minket.
53. nap - augusztus 10., péntek: Manade des Baumelles → Pampa Plage → Palavas-les-Flots → Frontignan
A French Passion egy kimondottan lakóautókat megcélzó kezdeményezés. Ennek keretében helyi farmok, manufaktúrák látogathatók azzal a remek lehetőséggel, hogy ott is lehet tölteni az éjszakát. Manade des Baumelles annak a farmnak a neve, ahol lovakat és bikákat tenyésztenek. Reggel körbesétáltuk a farmot, alaposan szemügyre vettük az állatokat, de ezen kívül nem volt más látnivaló, ezért hamar tovább is álltunk.
A strandon az előző napi lehűlésből a szélen kívül mást nem lehetett érezni, de azt viszont nagyon. A napernyőnket folyamatosan elfújta, és mikor már meguntuk a harcot, összehajtottuk, és próbáltuk élvezni a tűző napot.
Palavas-les-Flots egy kis tengerparti üdülő, ami egy keskeny földnyelven fekszik. Több tucat hasonló település van a környéken, amit nyaranta elözönlenek a turisták. Ezek a helyek nem bővelkednek látnivalókban, de nekünk azért sikerült belefutni a környék szokatlan sporteseményébe, ami szinte ugyanaz, mint a középkori lovagi tornákból ismert párbaj, csak itt lovak helyett hajók mennek egymásnak. Egy egész evezős csapat dolgozik azon, hogy a vízbe lökjék az ellenfelet.
Mutatunk egy közelit is a nagy pillanatról:
Naplemente előtt egy kicsivel érkeztünk meg a közeli Frontignan településre, ahol Kempit lerakva ismét egy pár napra nagy örömmel üdvözöltük egymást rég nem látott barátainkkal.
54. nap - augusztus 11., szombat: Frontignan
Kasia és Romain egy lengyel-francia házaspár, akik hozzánk hasonlóan a londoni Decathlonban találkoztak, és ott indult virágzó kapcsolatuk. Két éve volt az esküvőjük Lengyelországban, amire minket is meghívtak, és egy életre szóló élmény maradt a háromnapos lakodalom. Már ott megígértük nekik, hogy mindenképpen meglátogatjuk őket egyszer. Londont elhagyva ők is egy új, kevésbé pörgős élet reményében költöztek Romain szülőhazájába, és jó látni, hogy sikerült minden elképzelésüket megvalósítani. Sőt! Pár hónapja vették azt a házat, amiben vendégül láttak minket.
A két emelet, négy szoba és a kert mellett legnagyobb örömünkre és csodálatunkra még egy méretes medence is a ház tartozéka. Nem is kellett sok, a lányok már kora délután a vízbe vetették magukat, és amikor Orsi éppen nem Kasia úszótechnikáját javította, akkor a matracokon szürcsölték a borukat. Közben a mosógép megállás nélkül mosta a ruhákat, amik alaposan felhalmozódtak az elmúlt két hétben. Este amikor Romain hazaért a munkából, összeszedtük magunkat, és elmentünk a tengerpartra vacsorázni az egyik kedvenc helyükre, egy madagaszkári étterembe. Nem mondhatni helyi konyhának, de ettől függetlenül a francia szokásokhoz alakították a menüt és minden nagyon ízletes volt.
55. nap - augusztus 12., vasárnap: Frontignan
Sokat gondolkodtunk azon, hogy is legyen a kompút majd a Kanári-szigetekre. Párszor már ránéztünk a jegyekre, de mivel heti egy alkalommal jár csak hajó, így nehéz meghatározni, mikorra tudunk úgy Cadizba érni, hogy ne is rohanjunk és ne is kelljen napokat várni. Pár napja újra feljött a téma, és akkor Orsi azt javasolta, hogy vegyük meg a jegyet, amikor már Portugáliában vagyunk, mert ott már jobban tudunk az időnkkel számolni. Rábólintottam, de azért csak nem hagyott nyugodni a dolog, hogy akkor már talán késő lesz helyet találni. Felmentem az egyetlen hajótársaság honlapjára és legnagyobb meglepetésünkre az összes szeptemberi járat le volt foglalva. Akkor egy pár csúnya szó elhagyta a szánkat. Nagy nehezen sikerült a legközelebbi időpontra, október 9-re jegyet vennünk.
Vacsora közben nem igazán tudtunk másra koncentrálni, minthogy mit is fogunk csinálni ezzel a nem tervezett csúszással. Valamit ki kell találnunk, mert az utazásra szánt tartalékok vészesen fogynak, és ha útközben munkát nem is sikerül találni, valami úton-módon a kiadásokat csökkenteni kell. Csigaevés közben össze is hoztunk két lehetőséget: vagy megpróbálunk egy farmon szüretelni egy pár hétig, vagy pedig visszatérünk a már jól ismert önkénteskedéshez, amivel az étkezés költségét a minimumra tudjuk szorítani.
