Cloudy2 °C
2019. december 6. péntek Miklós
Menü

Fehérvári karácsonyi történetek: Idén másképp lesz

Karácsony után legtöbbünk levonja a tanulságot, és elhatározza, hogy jövőre máshogy áll hozzá a készülődéshez. Aztán olyannyira magával ragad az ünnepi hangulat, hogy észre sem vesszük, hogy semmi sem változott tavaly óta.

December 17-én lezárult a Legkedvesebb karácsonyi történetem címmel meghirdetett irodalmi pályázat, amelyet a Vörösmarty Mihály Könyvtár szervezett meg. Az első három irományt nálunk is elolvashatjátok. December 27-én az első helyezett Mészárosné Pribék Hajnalka írását mutatjuk be:

Idén másképp lesz

Na jó, idén másképp lesz. Nem engedem, hogy a karácsonyi őrület, vagy az ünnepi divatot megszállottan követő, vattacukor hajú kolléganő elragadjon. Vagy, hogy a twitteres, fészbukos, instagrammos celebcsodamamik tökéletes karácsonyfája, potpourrival, habcsókkkal telezsúfolt otthona azt éreztesse velem, hogy bizony, bizony, ha a tied nem ilyen, akkor a gyerekeid szomorú tekintetétől kísérve már sétálhatsz is el a pokol legmélyebb bugyra felé.

Nem, nem, idén másképp lesz.

Ezért is nem leszek az iskolai előadáson ismét a szomorú fenyőfa - akit senki sem választ, mert olyan csúnya –, és nem fogok másfél órán keresztül a színpadon ácsorogni, talpig zöld pamutharisnyában, kartonpapírba csomagolva. De azért majd emelem a forraltboros poharamat a „Józsi hordója” nevű faházból a lelkes anyukákra a színpadon. Mert hát azért együtt érzek ám velük! Persze. Csak idén másképp lesz.

És kihagyom a kötelező „iskolai karácsonyi vásárra készült, mert úgyis volt rá időm” kézműveskedést is. Mert tavaly egymagam voltam a karácsonyi vásár. A kétszáz darab filchóemberkével (egy hónapig álmodtam azt, hogy az ágyam mellett állnak, óriási zsákvarró tűvel a kezükben és csak bámulnak fekete, műanyag szemükkel mozdulatlanul), tobozpingvinnel, szívecskés mézeskaláccsal, aranyszegélyes üdvözlőkártyával, színesillatosrelaxiációsgyertyával. Majd elviszi a gyerek a tavalyról megmaradt, technika órán gyártott dióhéjsünt… kicsit ugyan kancsal és hiányzik a bal hátsó lába, de hát tele van szeretettel. Szóval, pont jó lesz.

Teljes tiltólistára teszem az összes, amerikai slágerlistás „Last Christmas"-t, és csak azért is Ganxsta Zolee-t fogok hallgatni! És a házimozi rendszeren még a mélynyomót is bekapcsolom, hadd dübörögjön a „Jó, a Rossz és a Kartel”!

Idén inkább összeharapom a számat, de nem fogom kritizálni életem párjának fafaragási technikáját sem a „nem igaz, hogy nem látod, hogy áll az a szerencsétlen fa!” felszólítással, mert látom a szemén, hogy tudja, a kisfejsze igen messzire tud repülni, ha jó szögben hajítják el…

Nem fogok szenteste napján arra várni, hogy mikor alszanak már el a gyerekek, hogy a nappaliban a kanapé mögött kuporogva próbáljam tökéletesre hajtogatni a csomagolópapírt, ügyelve arra, hogy a papíron lévő aranytrombitát fújó angyalka a lap áthajtásakor ne a társa fenekébe fújja a „Pásztorok, pásztorok”-at.

Persze mentségemre legyen mondva, ezekkel az őrült dolgokkal csak a gyerekkorom varázsát akartam visszalopni. A narancs - és citromhéj illatot a lakásban, a nagyim titkos pillantásváltását anyukáméval. A színtiszta varázslatot szerettem volna. Nagyapa szél - és hidegcsípte arcát, amint  lelkesen húz engem és két testvéremet a szánkón, ahogyan kíváncsian figyeltük, melyik szomszéd ablakában világítanak már a karácsonyfa díszei, és mire hazaértünk ott állt a saját csodánk. A lakást béke és süti illata járta át. Hümm... sütik... még maradt pár órám, és a család kedvenc sütijét elkészíteni, nem is olyan nehéz. Simán elbírok vele. Talán használhatnám az anyósomtól három éve kapott , azóta is a fiók mélyére száműzött nyomóformákat. Igen, ez jó ötlet! Rénszarvas, hold, csillagok, fenyőfa, minden megvan a karácsonyi figurákhoz. Tehetek belőle a fára is, sőt a konyhaszekrény fogantyúira is! És milyen jól illene hozzá a szép selyemszalag, amit az iskolai adventi koszorúhoz vettem (persze 3 méterrel
többet, mint kellett volna). A szalag jól mutat majd a székek támláján, amikre már megrendeltem a pufók angyalkákat mintázó székszoknyákat. Az ünnepi asztal hófehér terítőjén pedig igazán pofás lenne a figurás lyukasztóval kilyukasztott csillag és cukorka! És milyen ötletes volt, amit a női magazinban mutatott be az a híres színésznő! A borospoharat, ha megfordítom és gyertyát ragasztok a talpára, majd a ragasztóba kristálycukrot szórok, akkor olyan, mintha...

Hé! Álljunk csak meg! Mikor ültem fel ismét a karácsonyvonatra, ami fénysebességgel száguld velem az őrületbe?!
A csudába is! Majd jövőre másképp lesz!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár

  • Változott a forgalmi rend - módosított útvonalon közlekedik a 25-ös
    Változott a forgalmi rend - módosított útvonalon közlekedik a 25-ös
  • Többségük megbukott - karácsonyi fényfüzéreket vontak ki a forgalomból
    Többségük megbukott - karácsonyi fényfüzéreket vontak ki a forgalomból
  • Kiállítás és könyvbemutató - zárulnak a Levéltár első világháborús megemlékezései
    Kiállítás és könyvbemutató - zárulnak a Levéltár első világháborús megemlékezései
  • 26 év után visszatérnek - Aerosmith a Puskás Arénában
    26 év után visszatérnek - Aerosmith a Puskás Arénában
  • Backstage – gyereknevelés férfiszemmel a Barátság moziban
    Backstage – gyereknevelés férfiszemmel a Barátság moziban
  • Családi nap - Campus-Tour a Corvinuson
    Családi nap - Campus-Tour a Corvinuson
  • Trend market - design vásár a Hiemer-házban
    Trend market - design vásár a Hiemer-házban
  • Beázástól félsz? Használj Fragmat bitumenes szigetelő anyagokat
    Beázástól félsz? Használj Fragmat bitumenes szigetelő anyagokat
  • Hódítanak a hitelek - a lakáscélú kölcsön a legnépszerűbb
    Hódítanak a hitelek - a lakáscélú kölcsön a legnépszerűbb