Clear sky8 °C
2020. április 1. szerda Hugó
Menü

Fantasztikus karácsonyi történetek: Ajándék

December 8-án lezárult a Fantasztikus karácsony címmel meghirdetett irodalmi pályázat, amelyet a Vörösmarty Mihály Könyvtár szervezett meg. Az első három irományt nálunk is elolvashatjátok. December 26-án az első helyezett Laki Éva írását mutatjuk be.

Ajándék

A bejárat előtt két kapucnis alak vitatkozott az éjszakai lámpák fényében, én a hótól elvakítva csak annyit láttam, hogy egyikük világos, a másik pedig sötét kabátot visel, bár a figyelmemet sokkal inkább az kötötte le, hogy az összehúzódások közötti perceket számoljam.

Nézzük a ma születetteket! Mi a helyzet Sir Isaac Newtonnal? – kérdezte az egyik, miközben egy lépést hátrált, utat adva nekem a szülészet felé. – Hiába adtam neki zsenialitást, neked muszáj volt becsvággyal meg fanatizmussal elrontanod!
Ugyan, eltökéltség volt az meg kitartás, amit kapott! Mire ment volna a nagy eszével, ha nincs benne elszántság? Sosem alkotta volna meg a törvényeit!
Rendben – hallottam a hátam mögött a vitapartnereket –, ott volt a vöröskeresztes Carla Barton, akinek nemcsak jó szívet, hanem kitartást is adtam…
Tény, Carlát nem lehetett elrontani, cserébe, finoman fogalmazva is, előnytelen külsőt kapott szegény. Viszont a te kezedet „dicséri” Anvar Szadat is!

Mindjárt jön egy új fájás, éreztem. Egyre sűrűbb, élesebb fájások indultak el belőlem, a folyósó pedig minden megtett lépéssel hosszabbnak és hosszabbnak tűnt, ahogy a tudatomba beszivárgó vita is kezdett abszurddá válni.

Politikus! Tényleg egy lázadó katona-politikus a legjobb érved arra, hogy ne félkész csomagokat ajándékozzunk az új életeknek? Miért akarsz újra és újra minden gyereket patikamérlegre tenni? Mindenkinek megvan az egyedi vonása, te például rettenetesen makacs vagy, a többi csak csomag. Jó és rossz, egyensúlyban.

A két hang mintha a vállam fölött vitatkozott volna, de amikor hátrafordultam, még mindig ott láttam az alakokat a kapuban, a kavargó hóesés elől félig behúzódva, messziről figyelve toporgó lépteimet.

Jó, legyen Humphrey Bogart! Zseniális színész és nikotinista. Ha csak egy kicsivel több belátást adhattam volna neki…
Ne gyere nekem egy színésszel! Művészember, nem ismer középutat, bármit adtál volna neki, csak elvettél volna belőle.

A szülőszoba halvány fényben derengett, nem láttam bent senkit, de a belőlem elindult élet nem törődött a téllel, a hóval, a kihalt kórtermekkel, jönni akart. Rátenyereltem a konzolra, hallottam, ahogy bent az üres termeken végigfut a figyelmeztető hang – valaki bebocsátást kér. Álmos tekintetű nővér nyitott ajtót, lesegítette rólam az alsóneműt, és orvost hívott.

– Doktor úr, nincs időnk, már látszik a gyerek feje!

Hangja élesen, valóságosan hangzott, kimosta belőlem a két kabátos duruzsolását.

– Jó estét kívánok! – köszönt rám egy simogató bariton. – Doktor Lukács Máté vagyok, én fogok önnek segíteni.
– Jó estét, Seres Márta – préseltem ki magamból a nevemet, s éreztem, ahogy a fájdalom egy másik érzetbe fordul, tudattalanul is tudtam, hamarosan a kezembe foghatom a testemben óvott életet.
Mégis, miért kellene mindenkinek egyesével kimérni a jó és rossz oldalát? Bármit is adsz nekik, néhány év múlva egyengyerekké válnak, eltűnik belőlük mindaz, amit teremteni akartunk.

Valahonnan a fejem mögül hallottam megint a hangokat, két tolófájás között hátranézve elmosódva láttam, hogy a két alak ott áll a szülőágy mögött, mint két gyönyörű angyal, hatalmas szárnyakkal.

– Delirál! A vérnyomása az egekben, el fogjuk veszíteni, gyorsan adjon be neki egy vérnyomáscsökkentőt! – Lukács doktor hangja mintha ködön át szólt volna, tudtam, de nem érdekelt, hogy rólam beszélt. Az angyalokat akartam hallani.
Itt van Ő – szólalt meg az egyik, s a szemembe nézett, de a gyerekemre gondolt. – Neki adom a szerethetőséget, kedvelni fogják, nem fog bántani senkit, mindig lesz egy jó szava mindenkihez.
Én azt adom neki, hogy tudjon szeretni.
Legyen ereje megbirkózni majd a nehézséggel, részese lesz gondnak-bajnak.
Tőlem pedig humorérzéket kap, szüksége lesz rá ezen a világon.
– Anyuka, anyuka – szólongatott a nővér –, gyönyörű, egészséges kisfia született, igazi ajándék karácsonyra.

Majd a számítógéphez fordult és beírta a születés idejét: december 25. 1 óra 12 perc.

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Ez van

A hét sztorija

Eseménynaptár

  • Láthatóvá tették az elhunytak korát, nemét és krónikus alapbetegségeit is a koronavirus.gov.hu olda
    Láthatóvá tették az elhunytak korát, nemét és krónikus alapbetegségeit is a koronavirus.gov.hu olda
  • HÍRADÓ 1-kor 2020. március 31.
    HÍRADÓ 1-kor 2020. március 31.
  • Ígéretesnek bizonyultak az őssejtkezelések a Covid-19-tüdőgyulladás kezelésében
    Ígéretesnek bizonyultak az őssejtkezelések a Covid-19-tüdőgyulladás kezelésében
  • Változik az ügyfélfogadás a polgármesteri hivatalban
    Változik az ügyfélfogadás a polgármesteri hivatalban
  • Védőfelszereléseket kapnak a székesfehérvári háziorvosok
    Védőfelszereléseket kapnak a székesfehérvári háziorvosok
  • Nyolcmillió dollár gyűlt össze a világsztárok hétvégi internetes koncertjén
    Nyolcmillió dollár gyűlt össze a világsztárok hétvégi internetes koncertjén
  • Nyolcvankét kórházba szállították ki a Kínából érkezett egyéni védőeszközöket
    Nyolcvankét kórházba szállították ki a Kínából érkezett egyéni védőeszközöket
  • Így alakul 2020-ban az óvodai és iskolai beiratkozás
    Így alakul 2020-ban az óvodai és iskolai beiratkozás
  • Jelentősen csökkent a légszennyezettség
    Jelentősen csökkent a légszennyezettség