Cloudy15 °C
2020. szeptember 30. szerda Jeromos
Menü

Cuha-völgy: földi paradicsom a Bakony szívében, ahol még homokdűnéken is lépkedhettek

Bár az időjárás mostanában nem volt kegyes hozzánk, belevetettük magunkat a Cuha-patak által kivájt szurdokba. Ennél nagyobb kalandról álmodni sem mertünk volna, arról nem is beszélve, hogy a vadregényes táj szépsége teljesen elrabolta a szívünket. Észre sem vettük, hogy legyalogoltunk közel 16 kilométert.

Manapság a szeszélyes időnek köszönhetően nehezebben lehet megtervezni a hétvégi kiruccanásokat. Ám mivel éppen szikrázó napsütésben agyaltunk a következő úti célon, gyorsan lecsaptunk a lehetőségre és pár percnyi készülődés után meg sem álltunk a kábé 50 kilométerre található Bakonyszentlászlóig, ahonnan az egyik legcsodálatosabb túraútvonal indul a Cuha-völgybe. De ne szaladjunk ennyire előre...

Honnan is jött a Cuha-völgy?

Mivel szeretek a természetben fotózgatni, pár hete pattant ki a fejemből az a csodálatos ötlet, hogy milyen mesés képeket lehetne készíteni a magyar sivatagként elhíresült Fülöpháza és Kerekegyháza közötti területről. Igen ám, de mivel a Kiskunság nem éppen a szomszédban található, tovább kutakodtam, majd nagy meglepetésemre olyan homokdűnés tájra bukkantam, ahova a közeli Cuha legvadabb szurdokán át vezet az út.

A Cuha-patak neve a szláv eredetű szuha (sucha) szóból származik, jelentése száraz - utalva az aszályos időben elapadásközeli állapothoz vezető vízszintingadozásokra. Egy másik olvasat szerint pedig a köves, a patakot sok helyen elrejtő meder is oka lehet az elnevezésnek. (Magyar Természetjáró Szövetség)
A Cuha-völgy az első pillanattól kezdve káprázatos látvánnyal operált (Fotó: Pál Loránd)
A Cuha-völgy az első pillanattól kezdve káprázatos látvánnyal operált (Fotó: Pál Loránd)

Szóval miután megérkeztünk Bakonyszentlászlóra, a biztonság kedvéért felcsaptuk a bármely mobilra letölthető Természetjáró alkalmazást, amely az előzetes túraútvonalak kiválasztása után offline is zseniálisan megmutatja, merre van az előre - persze temérdek információval kiegészülve.

Tehát hátizsák és túrabakancs fel, víz és esőkabát bekészítve, telefon a kézbe, majd a községháza buszmegállójától indulva bele is vetettük magunkat a Cuha-völgybe.

A közel 16 kilométeres utunk első szakasza az Alsó-Cuha-szurdokhoz, azon belül is a Remete-barlang 7 méter hosszú, cseppkőkérges járatának bejáratához vezetett, amely közben bármerre is tekintettünk, lélegzetelállító látványnak lehettünk szemtanúi: a zöldellő fák, a mohás sziklák és a Cuha-patak olyan mesébe illő kombinációval kecsegtetett, amilyet nem sokat láttam eddigi életemben. Konkrétan úgy kellett engem odébb vonszolni, úgyhogy képzelhetitek, mit élhettem át.

A Remete-barlang nem éppen bizalomgerjesztő bejárata (Fotó: Pál Loránd)
A Remete-barlang nem éppen bizalomgerjesztő bejárata (Fotó: Pál Loránd)
Persze a nagy bámészkodás közepette nem árt, ha a lábatokra is figyeltek, ugyanis bár a terep viszonylag könnyűnek mondható (akár gyerekekkel is teljesíthető), azért a pataknak köszönhetően csúszósabb útra is tévedhettek, sőt, nem egy helyen a kezeteket is használni kell a biztonságos haladás érdekében.

A barlang (ahova a szűk járatai miatt nem kockáztatott meg még a bekukucskálást sem) utáni etapon a lombos erdőt fenyvesek váltják, ezzel együtt pedig a várva várt homokdűnék is megmutatták magukat, amelyeken taposva tényleg olyan érzése van az embernek, mintha egy sivatagban téblábolna. Egyszerűen nem tudtam ellenállni: muszáj volt megmártóznom benne...

De mit keres egy erdőben minisivatag?

A fenyveserdő a kábé 12 000 évvel ezelőtt véget ért jégkorszakot követő, a mainál jóval hűvösebb klímájú korszak maradványa. A humuszban szegény homokos talajon nem tudott teret hódítani a lombos erdő, így az erdeifenyves reliktumként mutat pillanatképet a letűnt időkről. (Magyar Természetjáró Szövetség)

Az ősi erdőben való eksztázis közeli élmények után szépen lassan (gondolhatjátok mennyire) visszatértünk Bakonyszentlászlóra, ám előtte még egy pillanatra megálltunk az esőkunyhóval, padokkal és asztalokkal körbeszórt Ördög-réten, hogy még egyszer magunkba szippantsuk annak az erdőnek az illatát, amelyet valószínűleg sohasem fogunk elfelejteni.

Az Ördög-réten található pihenő (Fotó: Pál Loránd)
Az Ördög-réten található pihenő (Fotó: Pál Loránd)

Sőt, azt is megmerem kockáztatni, hogy egyszer még biztosan visszatérünk a Cuha-völgy nyugalmat sugárzó erdeibe.

Kapcsolódó cikkek

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák


Ez van

A hét sztorija

  • 400 ezer forintra nőtt a bruttó magyar átlagbér
    400 ezer forintra nőtt a bruttó magyar átlagbér
  • Online számla - bevált a szankciómentesség
    Online számla - bevált a szankciómentesség
  • Nem halasztják tovább a tanévkezdést Montenegróban
    Nem halasztják tovább a tanévkezdést Montenegróban
  • Húsz százalékkal nő az egészségügyi szakdolgozók bére
    Húsz százalékkal nő az egészségügyi szakdolgozók bére
  • Tovább nőtt a foglalkoztatottság
    Tovább nőtt a foglalkoztatottság
  • Megrendezik a Cannes-i Filmfesztivált
    Megrendezik a Cannes-i Filmfesztivált
  • Tisztifőorvos - kedvező a járvány dinamikája
    Tisztifőorvos - kedvező a járvány dinamikája
  • Koronavírus - októberben is marad a határzár
    Koronavírus - októberben is marad a határzár

Eseménynaptár

  • Kötelező lázmérés - felkészültek a fehérvári iskolák
    Kötelező lázmérés - felkészültek a fehérvári iskolák
  • Várja a kérdéseket a kamara
    Várja a kérdéseket a kamara
  • Laptopot adományozott a Vigyázó Kéz Egyesület
    Laptopot adományozott a Vigyázó Kéz Egyesület
  • Maroshegyen lesz az elsőcsütörtöki Eucharisztia ünnep
    Maroshegyen lesz az elsőcsütörtöki Eucharisztia ünnep