5 hónapnál régebbi cikk

A fehérvári Sóstó másik oldala: séta az erdőben és a sztyeppén
·Életmódlokálpatrióta·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
Kurucz Tünde
A fehérvári Sóstó másik oldala: séta az erdőben és a sztyeppén
·Életmódlokálpatrióta·Utolsó frissítés: undefined

A fehérvári Sóstó tanösvényről mindenkinek a kacsák, a sirályok és a különleges nádlabirintus jut eszébe. Pedig jóval több ennél. Ha nem a Kócsag-torony, hanem a lőtér irányába kanyarodunk, akkor különleges erdei-mezei világ tárul a szemünk elé.

Jártunk korábban jó néhányszor a Sóstón, de általában a Kócsag-torony, a napozóterasz és a látogatóközpont közelében kialakított pihenő-játszótér terülten voltunk. A múltkor azonban gondoltunk egy nagyot, és a keleti-és déli sétaút felé indultunk.

 A keleti sétaút a Sóstó egyik legkevésbé látogatott része, ottjártunkkor konkrétan senkivel sem találkoztunk. Ez a szakasz sűrű fenyőerdőben kanyarog, és helyenként itt-ott benőtték a suhancok, de pont ettől vadregényes: az ágak suhogását csak a fácánkakas hangja töri meg, és ha szerencsénk van, akkor messziről akár őzeket is észrevehetünk.

 Az út ezután egy tisztásra vezet, ahonnan premier plánban ráláthatunk az egykori Homokbányára. A déli részen a bányaművelést nagyjából tíz év után, a hatvanas évek végén hagyták abba, és azóta a természet a gödröt szépen lassan birtokba vette. A hódítás olyan jól sikerült, hogy a terület 1990-ben országos védettséget kapott. A mélyebb részeken nádasok, ingoványok, a magasabbakon pedig a Kunságot idéző homokos sztyeppés rétek jöttek létre. A gyerekek meg is lepődtek, hogy homok ment a cipőjükbe.

Ha a pados pihenőhely után a lődombok irányába fordulunk, akkor érdemes előkapni a távcsövet, hogy alaposan megfigyelhessünk a buckák falában fészkelő parti fecskéket és gyurgyalagokat. Az ösvény azon a régi lőtéren is keresztül vezet, ahol a szocializmusban még katonák gyakorlatoztak. Sajnos, mi itt olyan sokat nem tudtunk elidőzni, mert elkapott bennünket egy futó zápor, pedig itt igazi növényritkaságok élnek.

Az Északi-tó előtt az utolsó megálló az Attila-rét, ahol az egyik fán pókhálómászókát alakítottak ki. Az ötlet tízpontos, bár élőben nem szívesen találkoznék egy ekkora pókkal. Hogy teljes legyen a Sóstó-élmény a Bíbic-les felé érdemes kanyarodni, ahonnan teljes kilátás nyílik a költőszigetre. Itt is érdemes előkapni a táskából a távcsövet, mert nemcsak a hangoskodó sirályokat, hattyút, hanem bíbicet, búbos vöcsköt, nagy kócsagot, szürke gémet és réti héját is lehet látni.

Összességében nem olyan sok, körülbelül 2-3 órás és 5-6 kilométeres a túra, amit egy 4-5 éves gyerek is simán teljesíthet. Kisebbeknek inkább valamilyen járművel érdemes nekivágni. Az út még a hátsó, kevésbé ismert részeken is járható babakocsival, lábbal hajthatò kismotorral vagy futóbiciklivel. Plusz jó pont, hogy a vizesebb szakaszokon az ösvényt mulcs borítja, így biztosan nem süllyedünk bokáig a sárban.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek