Senki (Nobody) kritika: Liam Neeson nyomdokaiba lépve újabb nyugdíjas akciósztár született
Senki (Nobody) kritika: Liam Neeson nyomdokaiba lépve újabb nyugdíjas akciósztár született
Senki (Nobody) kritika: Liam Neeson nyomdokaiba lépve újabb nyugdíjas akciósztár születettKülcsín
Valahogy a klasszikusabbnak vélt akciófilmek nálam mindig kérdőjelnek számítottak. Nyilván fiatalabb korában elvan vele az ember, magába szippantja a sok bunyó, robbanás, meg őrült hajsza, de ahogy egyre idősebb lettem, úgy azt éreztem, hogy már kevesebbet nyújtanak nekem ezek a pörgős alkotások.
Persze ez a műfaj soha nem fog teljesen kikopni a filmes álomgyár palettájából, de érezhető, hogy míg a ‘80-as, ‘90-es éveknek az akciók voltak a zászlóshajói, addig manapság már inkább a képregénymozik, meg a különböző alkotások rebootjai, sok év utáni folytatásai uralják a piacot.
Viszont azért hébe-hóba így is beesett egy-egy olyan akciófilm, amely után hatalmasakat csettintve jöttem ki a moziteremből, vagy - az utóbbi időben - álltam fel a TV elől. Az elmúlt pár évben ilyen produkció volt például a Tyler Rake: A kimenekítés, a John Wick-trilógia és talán Liam Neeson (ki más?) Az oltalmazó című darabja és kábé ennyi.
De jó hír, hogy nagy valószínűséggel a Bob Odenkirk főszereplésével készült Senki is ezt a tábort fogja erősíteni, mert az előzetesek alapján tényleg egy ütős akciófilmnek lehettek a szem- és fültanúi.
Sztori
Hutch Mansell (Bob Odenkirk) teljesen átlagos életet él, mindene megvan, amire egy férfi vágyhat: feleségével, Beccával (Connie Nielsen) nevelik két gyereküket, Blake-et (Gage Munroe) és Sammyt (Paisley Cadorath), hatalmas házban élnek, és semmiben nem szenvednek hiányt. Szóval minden a helyén van. Látszólag.
Egy este aztán fegyveresek törnek be a lakásukba, amely során Hutch együttműködve a banditákkal mindenét odaadja nekik, ami keze ügyébe akad. Blake közben rátámad az egyik rosszarcra, Hutch pedig ahelyett, hogy segítene fiának, ráparancsol, engedje el a bűnözőt, ezzel kivívva csemetéje ellenszenvét.
A folyamatos kudarcok hatására a férfi egyre feszültebb lesz, az igazi problémák pedig ott kezdődnek, amikor észreveszik, hogy eltűnt Sammy kedvenc karkötője, Hutch pedig azt feltételezi, a rablók vihették el.
Nem is beszélve arról a buszos mentőakcióról, amely egyik áldozata egy befolyásos és pszichopata orosz maffiózó öccse.
Karakterek
Egy olyan kőkemény akciófilm, mint a Senki nyilván nem a figurák klasszikus értelemben vett színészi játékától lesz emlékezetes.
Ám nem mehetek el szó nélkül a főszerepben csak úgy ragyogó Bob Odenkirk mellett, aki a korábbi alkotásaiban (Totál szívás, Fargo) látott drámaibb megnyilvánulásai után ezúttal (az általa játszott karakterhez hasonlóan) aztán tényleg szabadjára ereszthette a benne szunnyadó, fortyogó érzelmeket. És ez valami piszok jól állt neki.
Családapaként maga mögött hagyta régi életét, ez pedig olyan frusztrációt eredményezett, amelynek köszönhetőn belül teljesen szétcsúszott. Egyszerűen nem reagálhatott úgy bizonyos szituációkra, ahogy azt a szíve szerint tette volna. És ez csak gyűlt, gyűlt, gyűlt, egészen addig, amíg elérkezett egy olyan ponthoz, ahonnan már egyszerűen nem volt visszaút. Ekkor kezdődött csak el az igazi haddelhadd.
Nos, nem tudok elmenni Liam Neeson és az Elrabolva című alkotás mellett, ugyanis nem is kicsi párhuzamokat vélek felfedezni a két film között: ahogy akkor Neesonről, úgy most Odenkirkről sem sokan tudták elképzelni, hogyan is állja meg a helyét akciósztárként. Jelzem, mindketten ott voltak/vannak a szeren.
Nem is beszélve a cselekményről, amelynek az a lényege, hogy a főkarakterek bármennyire is megpróbálták félretenni múltjukat, az csak vissza-vissza jött kísérteni őket, és amikor muszáj volt megcsillogtatniuk tehetségüket, akkor mutattak a legjobban a filmvásznon.
Csak nehogy aztán Odenkirk is úgy járjon, mint Neeson: annyira jól áll neki a nyugdíjas halálosztó szerepe, hogy egyszerűen már nem tud kiszakadni ebből a skatulyából.
Összegzés
A Senki egy meglepően ütős és üdítő akciófilm lett, amely pontosan azt nyújtotta, mint amit vártam tőle. Komolyan mondom, nézzétek meg a kedvcsinálókat, és egyből tudni fogjátok, hogy miről beszélek. Szinte az első perctől kezdve beszippantott, és olyan képeket, illetve jeleneteket tárt elém, amelyektől ha nem is maradt tátva a szám, de nagy elégedettség töltött el nézésük közben.
Lényegében semmi újat nem mutat, de közben valahogy mégis, és ez úgy en bloc az egész mozira igaz. Mintha már láttad volna valahol, de mégsem. Vagy igen? Khm, Elrabolva. De nem, köze nincs egymáshoz a két alkotásnak, csak a főszereplő személyében, motivációiban lehetnek hasonlóságok.
Aprópó főkarakter, a Bob Odenkirk által életre keltett Hutch valami zseniális lett, de ugyanez elmondható a többi figuráról is, és akkor még nem is beszéltem Christopher Lloydról, akit akárhányszor mutatott a kamera, hatalmas vigyorra húzódott a szám.
Az akció-, illetve harcjelenet is jól mutattak, szinte kifogástalanul sikerült megkoreagrafálni őket, semmi kamerarángatás vagy felesleges mozdulatsor, úgy pöpec az egész, ahogy van.
De ez amúgy elmondható az egész filmről is, ugyanis a Senki egy igazán kellemes kikapcsolódás, amely során akciómozis veteránok és a hőség elől a moziba menekülők is megtalálják számításaikat. Hajrá, hajrá!
