Morbius kritika: menő vámpírhős ide vagy oda, ez eléggé vérszegényre sikeredett
Morbius kritika: menő vámpírhős ide vagy oda, ez eléggé vérszegényre sikeredett
Morbius kritika: menő vámpírhős ide vagy oda, ez eléggé vérszegényre sikeredettKülcsín
A Sony a korábban vakvágányra vezetett Pókember-mozik után ahelyett, hogy újabb falmászós történetet indított volna útjára, olyan bizniszt kötött a Disneyvel, amely lehetővé tette a barátságos és közkedvelt hálószövő megjelenését a Marvel filmes univerzumának berkein belül is.
Azaz Kevin Feige-ék szabadon garázdálkodnak Pókival és híresen hírhedt ellenlábasaival, cserébe a Sony annyi suskát kap, amennyit sem Tobey Maguire-rel, sem pedig Andrew Garfielddal nem sikerült összekalapozniuk.
Nem sokkal a nagy bejelenés után a 2016-os Amerika Kapitány: Polgárháborúban már tiszteletét is tette a Tom Holland-féle újragondolt szuperhős, amely akkora sikert aratott, hogy a Sony vezetőinek a fejében megszólalt a kisördög: mi lenne, ha párhuzamosan ők is használnák Pókembert, sőt, saját önálló kis világot kapna?
Persze ez a Disneynek cseppet sem tetszett, így beindult az adok-kapok a japán céggel, amelynek az lett a vége, hogy bár Holland hálószövője bemutatkozhat egy önálló produkcióban, utána kérik is vissza a jogokat, majd ők tovább görgetik a szálakat.
És akkor 2017-ben befutott a Pókember: Hazatérés, amely olyannyira bejött a népeknek, hogy végül a Disney sem akarta elengedni az egyik legnépszerűbb Marvel-hőst, így folyamatos egyeztetések után végül megszületett a döntés: az új falmászó megkaphatja a saját trilógiáját a hivatalos filmes univerzumban, ám a Sony is készít mozikat, amelyek szorosan kapcsolódnak majd az eseményekhez.
Ennek fényében 2018-ban gyorsan tető alá is hozták Póki legnagyobb ellenlábasának, Venomnak az újbóli bemutatkozását (kritikának itt találjátok), amely bár korrekt darab lett, azért érződött rajta Feige-ék hiánya. A 2019-es Pókember: Idegenben (kritikának ide kattintva olvashatjátok) aztán tovább erősítette a Disney alkupozícióját, a 2021-es Venom 2. - Vérontó pedig ismételten megmutatta a Sony inkompetenciáját - persze utána sem engedtek a gyeplőn, sőt, csak tovább szorították azzal, hogy bejelentették a Morbius, illetve a Kraven, a vadász eljövetelét.
A várva várt, és véleményem szerint a valaha készült legklasszabb Pókember-film, a Nincs hazaút aztán olyan magaslatokba emelte Stan Lee és Steve Ditko figuráját, amelynek köszönhetően nem volt kérdés a folytatás egyik brigádnál sem. Sőt, azt is elérték, hogy a Sony korábbi falmászói is a hivatalos kánon részei lettek. Szóval elméletben mindenki jól járt ezzel a fúzióval...
Kivéve a rajongókat, akik bár nagy örömmel fogadták a két venomos alkotást, azért nem voltak maradéktalanul megelégedve velük. Merthogy a Sony eléggé látványosan csak és kizárólag fejőstehénként tekint Pókemberre, így a produkcióik minősége bőven alulmaradt a Disney gondosan felépített világával szemben.
És akkor közel két évnyi halasztgatás után végre befutott a Morbius is, amely az előzetes vélemények alapján tökéletes követi a Venomok által kirakott sormintát, azaz egy lelketlen és összecsapott filmet toltak a fanok képébe, csak hogy learathassák a Disney a kemény munkával kitermesztett babérjait. Hát milyen dolog ez?
Sztori
Dr. Michael Morbius (Jared Leto) nemzetközileg is elismert orvos hírében áll, aki arra tette fel az életet, hogy megtalálja a gyógymódot saját, ritka, ám annál halálosabb vérbetegségére - ezzel is segítve a hasonló kórban szenvedő embereken.
Persze a hosszas huzavona és folyamatos szenvedés után az orvostudomány csődöt mond, ám Morbius nem adja fel álmát, kutatásainak hála pedig egy olyan titokra bukkan, amely megmentheti életét: egy vérszívó DNS-ét keresztezné az emberével, így alkotna meg egyfajta szuperembert, amely minden betegségnek ellenáll.
Igen ám, de miután lényegében megtalálja a halhatatlanság forrását, és állapota is rohamosan javulni kezd, nem várt mellékhatások is felütik a fejüket: az ősi kúrának hála hatalmas erőre tesz szert, hallása élesebb lesz, és az esze is gyorsabban vág a kelleténél, nem beszélve arról az apróságról, hogy ellenállhatatlan vágyat kezd érezni a vér iránt.
Hát, a vámpírok élete már csak ilyen...
Karakterek
A Morbius végefőcíme, na, meg az extra jelenetek után elsősorban nem is magamat vagy a rajongókat sajnáltam, hanem szegény Jared Letót, aki bár ismételten kitette a szívét-lelkét, olyan suta forgatókönyvet toltak alá, a leforgatott anyagot pedig annyira indokolatlanul vágtak össze, hogy arra egyszerűen nincsenek szavak. Hogy? Miért? Nem értem...
Pedig szerintem tökéletes választás volt az élő vámpír eljátszására, a tehetsége és a fizikai megjelenése is megvolt hozzá, csak hát nem sokat cicóztak a figurája mélyebb megismertetésével, elintézték annyival, hogy itt egy vámpír, repül, teleportál, szokd meg, dolgozd fel, és kész!
Tényleg nagyon szomorú az egész, mert a rajongók is rendesen lelkesedtek érte, végre egy igazi álompárosítást kaptak, ám a végeredmény több, mint lelombozó volt. Így azon sem csodálkoznék, ha ezután Leto úgy döntene, hogy befejezi a szuperhősös filmekben való bohóckodást (haha!), mert eddig nem sok foganatja volt benne.
Az meg a másik, hogy a Morbiuson kívül olyan semmilyen karakterekkel pakolták tele a filmet, hogy rendesen meg kellett erőltetnem magam, hogy felidézzek bármilyen érdemlegeset tőlük.
Adria Arjona szép és okos, mint mindig, hű társa Morbiusnak, de kábé ennyit tett hozzá a produkcióhoz - pedig benne is bőven lett volna potenciál. Tyrese Gibson és Al Madrigal rendőrpárosáról már ennyit sem tudok elmondani, ugyanis azon kívül, hogy folyamatosan megszakértették Morbius cselekedeteit, nem sok funkciót töltöttek be a moziban. Talán annyit, hogy kiakasszák a nézőket azzal, milyen fapofákat tudnak vágni a vámpírlét szörnyűségeit tapasztalva.
Matt Smith főgonosza pedig... inkább hagyjuk is, maradjunk annyiban, hogy siralmas az egész figura tokkal-vonóval.
Összegzés
Nos, ezzel el is érkeztünk a végszóhoz, amelynek megírásához ezúttal egyáltalán nem volt kedvem, ugyanis a Morbius után olyan szintű csalódottság és düh uralkodott el rajtam, hogy legszívesebben inkább elfelejtettem volna azt a kicsivel több mint másfél órát, amit a moziban töltöttem. Szerencsére ott volt a kukorica meg a nachos, ha másért nem, azért megérte...
Oké, ennyire nem gyászos a helyzet, ha valaki egy lájtos szórakozásra vágyik, akkor a Morbius colával simán elmegy, viszont Marvel-rajongóként rendesen kiakadtam a látottakon, főleg azon, ahogy a Sony kezeli az egyik kedvenc szuperhősöm univerzumát. A karakterek egydimenziósak, a harcok követhetetlenek, a látvány... az mondjuk rendben van, de a cselekmény és a vágás úgy ahogy van, agyonüti az egészet.
Tényleg, ennyit érdemelne? Legyen valami film, hogy aztán a Sony megkapja a maga részét a falmászós buliból, aztán ennyi?
Egészen konkrétan Pókembernek vannak a legérdekesebb ellenségei, olyan patika kis világot lehetne megalkotni belőlük, amelyből garantálom, hogy a Disney is építkezne, ehelyett olyan érzésem van, mintha direkt akarnák lerombolni azt, amit Feige-ék felépítettek. Ha nekünk nem ment, nektek se menjen, de azért perkáljanak csak az emberek, a többi nem számít. Meg egy frászt!
Bezzeg ha videójátékról van szó, akkor a Sony úgy odateszi magát mind történetben, mind tálalásban, mint a kis angyal, úgy hogy a végeredmény az első pillanatoktól kezdve kisüti az agyatokat. Ha pedig filmről van szó, akkor pedig úgy elbarmolnak mindent, hogy az már külön művészet kéne legyen.
Kíváncsi vagyok, hogy ezek után mit fognak művelni a Kraven, a vadásszal vagy a Madame Webbel, bár ha a Morbius szépen teljesít a kasszáknál, akkor miért is változtatnának? Szép kis jövő... remélem egy verőfényes napon a Disneyhez kerülnek Pókember jogai, mert ha így folytatják, egy idő ismételten búcsút inthetünk a hálószövő élőszereplős kalandjainak.
