Lajkó Csaba - a 100 pluszos "Pecsenyétől" a Spartathlonig
Lajkó Csaba - a 100 pluszos "Pecsenyétől" a Spartathlonig
Lajkó Csaba - a 100 pluszos "Pecsenyétől" a Spartathlonig- Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a sportolással? Mert az nyilvánvaló, hogy nem az ultrafutás volt az első találkozásod a sport világával.
- Így igaz, én már gyerekkoromban is sportoltam, majd volt egy hosszú kihagyás, amikor megnősültem, hogy aztán 2005 körül visszatérjek a sportoláshoz, már kettőzött erővel. Az ultrafutással 2008-ban kerültem kapcsolatba, amikor a Halesz parkban lebonyolításra került a Sclerosis Multiplex (SM) - es gyerekekért megrendezett jótékonysági 12 órás futás. Biztosan sokan emlékeznek rá, hogy volt egy tóölelés a Csónakázó-tónál, majd jött a futás. Ez által keveredtem bele az ultrafutás világába.
- Nagyon előre szaladtál a kezdeteket illetően, lépjünk picit vissza a gyermek Lajkó Csabához. mi volt az első sportág, amivel megpróbálkoztál?
- Először a birkózásba kóstoltam bele, de ez csak pár napig tartott, majd - szintén nem túl sokáig - kosárlabdáztam, illetve a MÁV Előrében a focival is megpróbálkoztam, de ott azt mondták, nem vagyok elég tehetséges hozzá, így ez sem vált napi rutinná. Ezt követően kötöttem ki az atlétikánál.
- Szokták mondani, hogy futni mindenki tud, ahhoz nem kell semmi extra. Ez azonban nem ilyen egyszerű, ezt a te példád jól mutatja, hiszen az ultra vállalásokhoz, a versenyekre való felkészítéshez bizony sok-sok plusz szükséges. Te mikor jöttél rá, hogy ezek a hosszabb távok neked fekszenek?
- Ez elég hosszú folyamat volt részemről.
A 2000-es évek elején 100 kilogramm fölé kúszott a testsúlyom, a laboreredményeim is nagyon rosszak voltak, valamit lépni kellett. Ekkor kezdtem visszatérni a sporthoz. Először testépítéssel foglalkoztam, majd jött a futás, amiről hamar ki is derült, hogy számomra ez az igazi,
így le is ragadtam mellette.
- Amint már említetted, voltak jótékonysági vállalásaid, szerveztél és teljesítettél is hosszabb távokat egy-egy nemes cél érdekében. Honnan jött az ötlet, az inspiráció ehhez?
- Az alapvető ötlet a már említett SM-es futáshoz köthető, aztán jött a devecseri futás a vörösiszap-katasztrófa károsultjai javára, majd az árvízkárosultakért is futottam, illetve részben szerveztem futást. Aztán szépen beindult a szervezési munka is, egyre többen támogattak, biztattak, hogy szervezzem ezeket az eseményeket. Csak Fehérváron több, mint tíz alkalommal szerveztem jótékonysági futást.
- Mi volt a legnagyobb kalandod a futások során?
- Egyértelműen a jótékonysági események, azokat szerettem a legjobban, ezek mind egytől egyig közel álltak a szívemhez. Kiemelném a Down-szindrómás gyerekekért szervezett sporteseményt, illetve testvérvárosi futást, amikor Székesfehérvárról Gyulafehérvárig futottunk el. Természetesen a Spartathlon is egy hatalmas dolog, hogy teljesítettem, de talán a hatnapos versenyeim jelentették a legnagyobb kihívást és egyben élményt is.
- Maradjunk is még a témánál: milyen speciális felkészülés kell a Spartathlonhoz és a hatnapos futáshoz? Utóbbi még kimondva is elképesztő, nemhogy futva...
- A spártai futáshoz ugyanaz a felkészülés kellett, mint általában a többi hosszútávú vállalásaimhoz, tehát hétvégente egy kis hosszútávfutás, gondos táplálkozás és regenerálódás nagyon fontos volt, illetve az is, hogy fejben erős legyek, ami a kitartáshoz nagyon szükséges. Egy ilyen megmérettetés előtt nincs olyan, hogy most reggel nem kelek korán és nem futok, mert nincs kedvem, vagy nem tartom éppen szükségesnek, menni kell. Egyéb plusz extra nem volt szükséges hozzá.
- Na, és a hatnapos futások miként néztek ki? Ezekre hogyan kellett hangolódni fejben, fizikálisan, és a futás során miképpen tudtad beosztani az energiádat?
- Igen, fejben kellett elsődlegesen felkészülni, mert ez a hatnapos verseny egy 900 méteres körpályán zajlott Balatonfüreden, s ahhoz, hogy a monotóniát tűrni tudd, valamint a fájdalmakat, azt másképp nem lehetett megoldani, csak úgy, ha fejben, mentálisan rendben vagy.
- Ha már Balatonfüred, így a Balaton is szóba került akkor érdemes megemlíteni az Ultrabalatonokat is, hiszen ezek szintén komoly, embert próbáló megmérettetések. Épp a minap futottam össze egy Facebookos bejegyzéseddel, amiben pont a jövő évi Ultrabalatonnal kapcsolatban osztottál meg infókat.
- Valóban, voltak 12, 24 és 48 órás versenyeim is.
Az Ultrabalatonnak jövőre, 2025-ben indulok neki 10. alkalommal és mivel ez egy szép jubileum, több szempontból izgalmas kihívás lesz,
javaslom, hogy majd később erről külön beszéljünk. Nem mondom azt, hogy kiégtem volna, egyszerűen csak elment felettem az idő, jött egy fiatalabb generáció, tehát már nem az a célom, hogy az élmezőnyben végezzek, netán nyerjek, hanem az, hogy teljesítsem a távot becsülettel, s jól érezzem magam.
- Ha már szóba hoztad az ifjabb generációt, akad, akinek vagy akiknek segítesz felkészülni a megmérettetésekre?
- Igen, vannak tanítványaim, akiknek örömmel és szívesen segítek, ha keresnek, de alkalmi felkérések is vannak. Én mindenesetre bárkinek szívesen átadom a tapasztalataimat, tudásomat a fejlődése, előre lépése érdekében.
- Ez a felkészítés miben merül ki? Kimész a fiatalokkal a Haleszba és mint jó edző, kiadod, hogy kinek hány kört kell futnia?
- Nem, ez ma már nem így működik! Manapság már úgy megy ez, hogy monitorozom az tréningjeiket, írok nekik edzésterveket, tehát inkább offline vagyunk kapcsolatban, de bármikor elérnek, megtalálnak és amikor kérdeznek, mindig tudok nekik tanácsokat adni, segíteni, miként és hogyan tréningezzenek, vagy, ha netán ki kell hagyniuk egy-egy napot, akkor miképpen pótolják ezt. Látom az edzéseiket az online felületeiken, ezeket ki tudom elemezni és onnantól kezdve úgy építem fel a következő hetet. Szóval napi kapcsolatban vagyunk és meg tudunk beszélni mindent, konkrét személyes találkozás nélkül is.
- Vissza egy picit az Ultrabalatonhoz. Ahogy javasoltad, később majd külön részletesen is beszélhetünk róla, de előzetesen azért legyél szíves, ossz meg a hallgatókkal, olvasókkal néhány már publikus részletet, mitől lesz ez a jövő évi nagy kihívás?
- Ennek van egy előzménye:
akad egy remek ultrafutónk, Takács Krisztián "Csipi", aki úgy bevállalta, hogy kétszer futja körbe egy lendülettel a Balatont, ezzel pedig karitatív célt is támogat, a Suhanj Alapítványét, s ebből kifolyólag az Ultrabalaton szervezői kiötlötték, hogy 2025 vonatkozásában kiírnak egy pályázatot szintén dupla körre, amelyben a karitatív célt is meg kellett nevezni. Nekem szerencsére sikerült a pályázatom és a 19 kandidáló küzül én is bekerültem abba az ötösbe, akik indulhatnak ezen a dupla körös, kemény megmérettetésen.
Ennél nagyobb kihívás nem kell és nem is lesz a következő évben.
- A hajrában jönnek a tervek. Ismerlek annyira, hogy tudom, biztosan nem csak az Ultrabalatonig látsz előre, tervezel előre.
- Pedig jelenleg valóban csak ez a dupla Ultrabalaton a cél, hogy bekerültem abba az öt főbe, akik ezt végig csinálhatják. Ez 420 km lesz,60 óra alatt kell teljesíteni, erre nagyon rá kell készülni, ezen túl még egyelőre nem gondolkodom, csak annyiban, hogy már régóta kacérkodom a terepfutással, így, ha túl leszek az Ultrabalatonos extrán, akkor e felé szeretnék majd elmenni még.
- Összességben, ha visszatekintesz az ultrafutó érádra, mi az, amire utólag azt mondod, hogy ma már nem csinálnád újra, annyire nehéz volt?
- Ilyen nincs, amit vállaltam, megcsináltam, ma sem döntenék másképp. Amin viszont biztosan változtatnék, az a vállalások száma. Amikor a csúcson voltam, minden felkérésre igent mondtam, nem hagytam a testemnek elég időt a regenerálódásra, ezért kellő pihenés híján gyakran jöttek a sérülések. ezen biztosan változtatnék, ha visszamehetnék az időben.
- Úgy tudom, hogy egy lányod van, ő mennyire sportos, illetve úgy általánosságban mennyire sportos család a Lajkó család?
- Igen, a lányom már kirepült a fészekből, ő is sportos. Sokszor próbálkozik a futással, de most éppen konditerembe jár. Van egy unokám is már, nála egyelőre még nem tudni, hogy merre orientálódik majd a sportban, ez idővel kiderül.
- Végül, de nem utolsósorban, kérlek fogalmazz meg néhány jó tanácsot azoknak a fiataloknak, akik hasonló pályán mozognak, vagy szeretnének mozogni, mint te. Mire figyeljenek, mit hogyan csináljanak, hogy sikeresek legyenek?
- Teljes kezdőként nagyon sok türelem kell, ez az alap minden esetben, még akkor is, ha már van mögöttük néhány maraton. Szépen, fokozatosan, nagy türelemmel kell építkezni, ne rohanjanak fejjel a falnak.
Ne az legyen a legfontosabb, hogy hány lájkot kapnak a közösségi médiában, hanem az, hogy tudatosan készüljenek!
Amennyiben úgy érzik, hogy nem megy, megakadtak valamiben, keressenek fel egy rutinos szakembert, edzőt. Szerencsére van nálunk sok, lehet válogatni is szinte. Kérjenek segítséget, útmutatást, mert akkor sikerülni fog.
