Száznyolcvan éve alakult a kor legerősebb vidéki pénzintézete
Száznyolcvan éve alakult a kor legerősebb vidéki pénzintézete

"Az asszony még megvagyon, bár tudnod kell, milyenek ezek a Tanárky-félék. Bántja őt végtelenül, hogy a takarékszövetkezetedtől felvett ezerkétszáz pengő forintos hitelt az utolsó krajcárig visszafizettük, de a kitáblázást megelőzőleg az elismervény eltévedt, és az intézet újra be kívánja azt hajtatni" – válaszolt kissé keserűen, ám mégis szelíd hangon Matyók, aki árvák kis ruháit összekötözve tartotta kezében, hogy mielőbb visszatérhessen gárdonyi otthonukba.
Ez a beszélgetés az Úr 1846-os esztendejében történhetett az évet lezáró hűvös, téli délutánon. Matyók az elsők között vette igénybe az 1845. augusztus huszonharmadikán létrejött egyetlen vidéki és éppen székesfehérvári pénzintézet, a Székes-Fejérvári Takarékpénztár hitelét. Nagyobb beruházást kezdhettek az ezerkétszáz pengő forinttal, aminek a mai értéke meghaladja a hétmillió forintot.
Ez a találkozás éppen a takarékpénztár kétszintes székháza előtt folyhatott le, amely épületet tizennégyezer forintért vásárolta meg a Székes-Fejérvári Takarékpénztár Bezerédj Miklóstól. A takarékpénztár sikeres vállalkozásként indult, sőt egy évvel alapítása után már más pénzintézetek alakulásában is közrejátszott, és biztosításokat kötöttek a hitelezések mellett. Bár a biztosítás a forradalom alatt nem tartozott a nyereséges üzletágak közé, a pénzintézet továbbra is megmaradt, és Fehérvár gazdasági életét döntően befolyásolta. A kiegyezést követően megjelent a konkurencia többedmagával, de a Székes-Fejérvári Takarékpénztár továbbra is kitartott az elesettek és szegényebb rétegek támogatásában, amiért az egyszerű polgárok szimpátiáját folyamatosan elnyerte. Az 1882 januárjában Havranek József polgármester által kiírt laktanya- és parancsnokságépítési pályázat elnyerését követően az építést nagy összeggel támogatta a takarékpénztár.
A huszadik század első évtizedében nevét Székesfehérvári Takarékpénztárra változtatta, és ezzel együtt kétes üzletekbe bonyolódott, ami meggyengítette a pénzintézetet, és ezt a világégés is tetézte. Ám hamar felegyenesedtek, mert a korábbi konkurens Kereskedelmi Bankot bekebelezve a fúzió nagyot lendített a pénzintézeten. Hatalmas összegekkel támogatták a várost is fejlesztései érdekében, amit Csitáry G. Emil polgármester el is ismert. A harmincas és negyvenes években szárnyalt a Székesfehérvári Takarékpénztár, amit fénykorában fejezett le az újonnan létrejött szocialista rendszer az erőszakos és primitív államosítással. Az ország legstabilabb vidéki pénzintézetét a fővárosból irányították 1949-től, ezért többé nem hallhattunk róla.
Az eredeti korabeli kép megmozdul a DeeVid segítségével
De mi is történt nemeskéri Kiss Sándor egykori táblabíró, a Székes-Fejérvári Takarékpénztár első elnöke és Matyók János között? Az elnök ígéretet tett, amit az 1848. június tizennyolcadikán megjelent Közlönyben le is hozatott 1488-as hirdetési számon: „Fehérmegye felírása folytán Matyók Jánost és hitvesét Tanárky Zsusannát gárdoni lakosokat szenvedőleg, a’ székesfehérvári takarékpénztárt keresőleg illető 1847. évi máj. 14-én kelt ’s a’ takarékpénztári igazgatóságnak elismerése szerint már kifizetett kitáblázás előtt azonban eltévedt, 1200 pftos zálogos szerződés ugyanazon takarékpénztár igazgatóság folyamodása következtében megsemmisittetnek kijelöltetik, ’s ugyan ez közhírré tétetik.”
