A sortűzre Fehérvár demokráciával válaszolt!
A sortűzre Fehérvár demokráciával válaszolt!
A sortűzre Fehérvár demokráciával válaszolt!Majd faggattunk szemtanúkat, szakembert, aki a fegyverekhez ért, hadtörténészt és forradalmárokat. Most visszakanyarodunk az újságírókhoz, pontosabban a sajtó szerepéhez, amely a forradalom és a változások élére állt, és kísérletet tett a korrekt tájékoztatásra, ezzel mederben tartva a forrongó folyamot.
Az ötvenhatos fehérvári forradalom jeles egyénisége volt Skorka Károly újságíró, akinek puszta létéről sem sokat, vagy egyáltalán nem tudnak a fehérváriak. Pedig szerepe kikerülhetetlen az események vizsgálatakor. 1903-ban született. Fiatalon került Székesfehérvárra, kezdő újságíróként indult neki az életnek. Kollégájával, Neményi Lajossal megörökölték azt a napilapot, amit a húszas évek elején alapított Hajós József főszerkesztő Új Fehérvár néven. Majd 1928-tól négy éven át heti hat alkalommal jelentették meg a Székesfehérvári Naplót, 1932-től a Fehérvár nevű napilapot. 1934. július elsején indult ismét útjára az Új Fehérvár politikai napilap, amelynek egy ideig felelős szerkesztője volt Skorka Károly, majd 1943. április elsejétől felelős kiadója is.
Skorka ragaszkodott Székesfehérvárhoz, amit munkássága is bizonyított. Személyét nemcsak becsülték, de tisztelték is. Már fiatal újságíróként ismert és elismert közéleti személynek számított. Nem csoda, hogy 1927. április másodikán a szerkesztőségben csörömpölő telefonhívás hírét, ami szerint Prohászka Ottokár meghalt, némán vitte a nyomdának és a püspöki aulának. Némasága ellenére Skorkát látva Fehérvár polgárai pontosan tudták, mi történt, és amerre járt, sorra tűzték ki a fekete zászlót.
1945. szeptember hetedikén a fehérvári közgyűlés által újraválasztott Népi Iskolaszékben ismét helyet kapott. Fontosnak tartotta, hogy a fiatalság minél előbb legyen túl a háborús traumán, álljanak vissza a béke hétköznapjai, hiszen Skorka Károly és neje, Wernigg Ilona csak így tudták a jövőt biztosítani egyszülött lányuknak, Évának. Ezt a megbízatását 1948. június harmincadikáig kapta, de nem tudta kitölteni az időt. A politikai indulatok miatt koholt vádakkal hurcolták meg. Előásták revizionista verseit, fejére olvasták istenhitét és Prohászka Ottokárt.
Csak az ötvenhatos forradalom szabadította fel Skorka Károlyt, ekkor vett új lendületet. 1956. október huszonhetedikén, szombaton megjelent az első forradalmi Új Fehérvár. Október huszonnyolcadikán megválasztották a Székesfehérvári Nemzeti Bizottság intézőbizottságának elnökévé. Az Új Fehérvár első évfolyamának harmadik száma október harmincadikán jelent meg, és a címlapról már a Kossuth-címer tekintett az olvasóra. Eltűnt a kötelező szlogen, hogy „Világ proletárjai, egyesüljetek!”, amit felváltott a Szózat csodálatos első két sora: „Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar!”
„Sajnos a fehérváriak ma sem tudják, ki volt Skorka Károly, nem tudnak róla semmit, mert az ötvenhatos „bűnei” miatt az életét a börtönben végezte" – mondta lapunknak Demeter Zsófia történész, majd így folytatta: – „Ötvenhatban sem az ő személye volt a legfontosabb, hanem amit képviselt. Kikristályosodott október huszonhatodikára, hogy mit szeretnének az emberek ettől a forradalomtól, mindegy, hogy polgárról, parasztról vagy munkásemberről volt szó. De az is látszott, hogy az új műsorhoz új ember szükségeltetik. Ki is lehetett az új ember, ha nem olyan, aki megbízható, kiszámítható, magabiztos. Ezek a tulajdonságok ott voltak Skorka Károlyban.”
A történész meggyőződése, hogy Skorka szerepe abban is fontos volt, hogy a követelések mellé békével szállt síkra, és ebben az emberek tudták őt követni. Úgy került Skorka Károly a nemzeti bizottság élére, hogy nem volt igazából ellenfele, hiszen a kisgazda szónokok még börtönben voltak, csak napok múlva tértek haza, itthon pedig mindenki behúzta fülét, farkát. Október huszonhatodikán már az uralkodó MDP is lapított.
„Fehérvár polgári értékeit a Rákosi-rendszer »megrendszabályozta«, minden értékét eltüntette, gyakorlatilag bezárta. Skorkával ezek az értékek szabadultak fel. Amikor huszonharmadikán kiszabadult a szellem a palackból, és az volt a kérdés, hogy kinek a tudása szerint menjenek tovább a dolgok, akkor Fehérvárnak megvolt az a polgári, értelmiségi magja, amely ezt végig tudta csinálni” – elemezte Demeter Zsófia.
Nagy Imre első kormánya alatt elkezdik szervezni a Népfrontot, bár akkor még a Rákosi-féle MDP egy szervezeteként, ami ötvenhatra olyan alternatívaként lépett elő, ami az MDP egyeduralma mellett más szervezeteknek is helyet adott.
„Sokan azt gondolják, hogy amikor október huszonharmadika ránk köszön, akkor csak úgy a felhőből előkerülnek a koalíciós pártok, pedig ez nem igaz, mert a népfrontos szerveződésnek köszönhetően jönnek a régi pártok. A Polgári Demokrata Pártot Skorka Károly képviselte, és ő itt volt azonnal. Sokak szerint ezért lett ő a Székesfehérvári Nemzeti Bizottság intézőbizottságának elnöke, mert azonnal rendelkezésre állt” – mondta Demeter Zsófia.
Gyakorlatilag fél nap alatt összejöttek az ellenzéki képviselők, megszülettek a programok, kibontakozhatott a terjeszkedés iránya és lehetősége a Kossuth utca három szám alatt, a Népfront fehérvári központjában: „Ne felejtsük el, hogy október huszonhetedikén a Nemzeti Bizottság ülésén jelenlévőket előtte megválasztották, egyeseket már megbízólevéllel láttak el, hogy az adott üzem embereit képviseljék! Azaz a demokrácia nagyon gyorsan működésbe lépett, és szemtanúk szerint vagy négyszázötvenen mentek el az akkori színház épületbe, a mai Szent István Hitoktatási és Művelődési Házba, hogy demokratikus úton megválasszák az intézőbizottság elnökét és tisztségviselőit.” – emlékeztetett a mai napig irigylésreméltó szerveződés gyorsaságára a történész.
Ezekben az időkben mindenki, a leszerepelt kommunisták is, a koalíciós pártok is hatalomhoz juthattak az új elképzelések szerint, ami azért csodálatos példája a demokrácia gyors kialakulásának: „Ez Fehérváron elvezet a rendteremtéshez is. Dosztál Béla mondta, hogy Fehérváron egyetlen pofon nem csattant el, egyetlen kirakatot nem törtek be, ami a forradalom tizenhárom napjában kimondottan megbecsülendő dolog, kiemelve azt, hogy huszonnegyedikén sortűzzel »köszönt« az uralkodó hatalom az átalakulásra készülőkre” – mondta Demeter Zsófia.
Mindezeknek vezéregyénisége volt Skorka Károly újságíró és az általa irányított forradalmi újság, az Új Fehérvár, a felügyelete alatt elindult Vörösmarty Rádió, de mégsem emlékezik rá Székesfehérvár, mert a szovjetek katonai védelme alatt diktatórikus hatalomra került Kádár-rendszer bebörtönözte. Skorka Károly teste és valamennyi tette a börtönrácsok között fogyott el. Azokon az utolsó heteken bizony előfordult, hogy a nagylánya a sorba állított rabok között elment édesapja mellett. „Évike!” – szólt a fátyolos hang egy fogatlan, beesett arcból. Évike nem ismerte meg édesapját.
Az amnesztia előtt pár nappal halt meg a rácsok árnyékában Skorka Károly. A bosszúszomjas rendszer nem engedte a nyilvános temetést, csak lánya és felesége lehetett ott a sírnál, és a temetést ellenőrző hatóságok. Ám Fehérvár több száz polgára azon a napon elment a Sóstói Temetőbe, és ki-ki egy-egy sírnál megállt, mintha látogatóba jött volna, s mikor Skorkára hulltak a rögök, a férfiak szerte a temetőben megemelték kalapjukat, az asszonyok pedig imára kulcsolták kezeiket.
