Székesfehérvár Anno ’56 – 6. rész
Székesfehérvár Anno ’56 – 6. rész
Székesfehérvár Anno ’56 – 6. részAkkor megtudtuk, hogy a fegyverek jelentős része a magyar fegyveres erőkön kívül a szovjet csapatoknál is rendszeresített volt. Hiába hallgatott róla a világ, itthon mindenkinek egyértelmű volt, hogy a magyar forradalmat, szabadságharcot a szovjet hadsereg taposta el. Éppen ezért a sorozat olvasói számára érdekes lehet az ellenséges szovjet erők nagysága, mozgása, felszereltsége 1956-ban. Az egyik legszakavatottabb személyt, Kiss Dávid hadtörténészt, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársát kérdeztük a szovjet fegyveres erők ’56-os mozgásáról, erejéről.
Hogyan jutottunk el 1945-től 1956-ig?
1945-ben megszállják a szovjet csapatok Magyarországot, ami az 1947-es párizsi békeszerződésig hivatalosan is elfogadott. A békeszerződés arról rendelkezik, hogy Magyarországon akkora erőkkel maradhatnak, amely biztosítja a Kelet-Ausztriában állomásozó szovjet csapatok hátterét. A Szovjetunió a meghatározottaknál nagyobb alakulatot tartott Magyarországon. 1948-ban a magyar államvezetéssel egyfajta katonai szerződést köt a Szovjetunió, de ezekkel összeegyeztethetetlen lesz az 1955-ös ausztriai státusz megváltozása. 1955-ben Ausztria semlegessé vált, ezért az ott lévő szovjet alakulatokat ki kellett vonni. Ezzel együtt a hátteret biztosító magyarországi szovjet csapatok léte is okafogyottá vált.
A ’47-es párizsi békeszerződés biztosította volna, hogy ezek a szovjet csapatmozgások megtörténjenek?
1948-tól elhidegültek a korábbi szövetségesek. A párizsi békeszerződést követően elszakadnak egymástól a szövetségesek. A világ nagy része két tömbbe tömörült, kiváltképp Európa. De a szovjet hadsereg magyarországi tartózkodását 1957 májusáig nem szabályozta semmi sem.
1955-ben mekkora és milyen alakulatokkal rendelkeztek Magyarországon a szovjetek?
Ötven- és nyolcvanezer fő között lehetett a magyarországi szovjet alakulatok létszáma. Szolnokon, Székesfehérváron és Tökölön állomásoztak nagyobb erőkkel. Több helyőrséggel rendelkeztek Hajmáskéren, Szombathelyen. A szovjet alakulatok elsősorban az ország nyugati részén helyezkedtek el. Mindez annak ellenére, hogy Magyarország hivatalosan nem volt frontország, miután Jugoszláviával rendeződött a helyzet, Ausztria pedig semleges állam lett. Ez utóbbi leverte a biztosítékot a szovjet vezetésnél, mert nem sikerült egyesíteni és semlegessé tenni a két német országrészt, és így kialakult egy frontzóna a két német terület között. Ha Németország egyesült volna és semleges államként működött volna tovább, akkor kialakulhatott volna egy észak-déli semleges „gyepű”, amely elválasztja a két nagy politikai tömböt. Ez a semleges zóna Németország, Ausztria és a hivatalosan el nem kötelezett Jugoszlávia lehetett volna. Ezen a semleges „gyepűn” ütött rést Németország, ami befolyásolta a magyar forradalmat is. Ugyanis hiába tűzte zászlajára az összes politikai erő Magyarországon 1956-ban a semlegességet, annak sajnos semmi realitása nem volt már.
Ezek szerint nekünk kedvezőtlen volt Németország kettészakítása, ahogy az is csak hátráltatott minket, hogy Ausztria semleges országgá vált?
Ausztria semlegessége nekünk inkább jót tett…
Ausztriával kapcsolatban arra gondolok, hogy a szovjeteknek ki kellett jönniük Ausztriából, és hozzánk „költöztek” be.
Valóban ki kellett, hogy jöjjenek Ausztriából, viszont ott maradt egy semleges állam, aminek az lett a következménye, hogy a későbbi menekültáradat amikor elindult, Ausztria volt a közeli célpont. Semleges államként Ausztria is könnyebben tudta kezelni a magyar menekülteket, mintha valamelyik tömbhöz tartozott volna.
Nézzük meg, hogy 1955-ben, amikor a szovjetek kivonultak Ausztriából, hogy álltak össze a magyarországi szovjet alakulatok!
A szovjet csapatok irányítóközpontja Székesfehérváron volt. Egyébként a forradalmat követően a magyarok 5. Hadseregének központja is Székesfehérváron kapott helyet, aminek háború esetén támadó feladatai lettek volna. Fehérvárnak egyértelműen központi katonai funkciója volt. De már a tihanyi apátság alapítóleveléből is tudjuk, hogy a városnak katonai szempontból fontos szerepe volt a „Fehérvárra menő hadi út” miatt. Székesfehérvár helye stratégiai jelentőségű, gondoljunk csak az utak találkozására vagy a vasutak csomópontjára! Bizonyos szempontból fontos szerep jutott Szolnoknak és Hajmáskérnek is. Valamennyi szovjet alakulatról nem tudunk teljes képet adni, de az elmondható, hogy főleg a Dunántúlra telepítették egységeiket. Az ’56-os forradalom alatt is megfigyelhető, hogy a dunántúli alakulatok jelentős része a nyugati határzárat biztosította. Ezt a határzárat az esetleges NATO-csapások miatt biztosították, bár annak semmi esélye sem volt. A határzárat katonai szempontból kell érteni, ugyanis a menekültek előtt nem volt zárt a határ. Elengedésük a szelep egyfajta kiengedését jelentette. Emiatt tudott sok forradalmár elmenekülni a megtorlások elől.
Maradjunk még 1955-ben! Ekkor már szerveződött a szovjet hadsereg. Miféle szerveződés volt ebben az időben?
1955-ben szervezik meg a szovjetek az úgynevezett különleges hadtestet, amely az ország középső részére koncentrál: Székesfehérvár–Tököl–Szolnok, és Budapestre figyel. Magyarország fővárosközpontú, ezért is figyelnek Budapestre, és készülnek bármiféle eseményre. Ne felejtsük el, hogy az iparnak körülbelül ötven százaléka Budapesten és környékén helyezkedett el! Hadászati szempontból sem mindegy, mi van Budapesten. A szovjetek tudták, hogy mindenáron meg kell tartani Budapestet, hiszen az utánpótlás is ezen keresztül biztosított (utak, vasutak, hajózó forgalom). 1955-ben már két stratégiai központról beszélhettek: Székesfehérvár és Budapest. Nem véletlen, hogy létrehozták a különleges hadtestet. Ebben az időben készítették el a szovjetek karhatalmi terveiket, amelynek lényege, hogy nagyobb megmozdulás esetén milyen objektumokat kell elfoglalniuk, milyen útvonalakon kell járőrözni, illetve hol figyeljenek nagyobb megmozdulások kialakulására, hogyan oszlassanak nagyobb tömegeket. A karhatalmi tervbe bevonták a Magyar Néphadsereget, a karhatalmi szerveket is, de végül a forradalom alatt elsősorban a szovjetek hajtják végre a terveiket. A Magyar Néphadsereg jelentős részét leépítették 1953-tól, és az Államvédelmi Hatóságot (ÁVH) is beolvasztották a Belügyminisztériumba, amit nem hoztak nyilvánosságra. Így az ÁVH egyfajta belügyminisztériumi trójai falóként működött.
Információink szerint a forradalom kitörését megelőző napokban már nagy szovjet mozgásokat figyeltek meg Székesfehérvár és Pákozd környezetében. Mi volt ennek a mozgásnak az oka? Tudták, hogy valamire készülnek az emberek?
Már október elején számítottak arra, hogy valamilyen nagyobb megmozdulás várható. A mozgósítást október huszonharmadikán húsz órakor rendelték el, és megkezdték karhatalmi terveik végrehajtását. Igyekeztek a fontosabb objektumokat megszállni. Ekkor mozgósították a kárpáti katonai körzetben lévő és a Baltikumban tartózkodó alakulataikat, és a magyar határ felé irányították őket. Mindemellett Temesvárról is elindítottak csapatokat. Az még a mai napig kérdőjeles, hogy Csehszlovákia felől érkeztek-e szovjet csapatok Magyarországra. Ez a csapatmozgás folyamatos volt október végéig, hiszen duplán biztosították be magukat a szovjetek, nehogy a NATO felől valamilyen meglepetés érje őket. Október során hatvanezer fős kontingenst vonnak össze a nyugati határon. És közben bizonytalanok voltak azzal kapcsolatban, hogy a magyar csapatok miként fognak viselkedni.
Pedig a szovjet hadsereg már a legelején lefejezte a magyar honvédséget, hiszen tábornokokat, tiszteket távolítottak el a vezérkarból.
Sőt a tábornokperek már a negyvenes évek végén elkezdődtek. A háború után a Ludovikán végzett tiszteket igyekeztek felhasználni az erőltetett haderő-átalakításban. 1948-tól 1953-ig a magyar haderőt a hússzorosára növelik. Ebben az időszakban folyik a káderek gyors képzése a vezetésbe. Majd később a ludovikásokat egész egyszerűen eltávolították. Nyugdíjazták őket, vagy még azt sem tették meg nekik: általában koncepciós perekben ítélték el őket, többeket halálra. Így az ötvenes évek elején a teljes katonai elitet lefejezték. Hasonló történt az államvédelmi hatóságnál is.
Két nagy hadművelet volt ’56 forradalma előtt, illetve közvetlenül utána. Az első a Hullám hadművelet, a későbbi a Forgószél. Mi volt e két hadművelet lényege?
Októberben már átalakították a szovjet hadrendet. Próbálkoztak lengyel mintára kisebb politikai engedményekkel, hogy azokkal „nyugalmat” biztosítsanak, de ezek nem vezettek eredményre. Próbálkoztak munkásmilíciák szervezésével, de a munkások köszönték szépen, nem kértek belőle, nem kívántak a forradalom eszméi ellen harcolni. Látszott, hogy nem sikerül olyan vezetést biztosítani Magyarországon, amely önerőből „rendet” csinál. A szovjetek számára már túl messzire ment a forradalom: számukra elfogadhatatlan volt a többpártrendszer, a katonai semlegesség, a Varsói Szerződésből való kilépés is. Kellet hát a szovjeteknek egy olyan báb, aki legalább látszatra az élére áll a dolgoknak. Ezt találták meg Kádár Jánosban és Münnich Ferencben. Végül Kádárt választották, mert neki volt némi támogatottsága a kommunista párton belül. Ugyan Münnichben jobban megbíztak a szovjetek, mert nagykövetként dolgozott náluk, a spanyol polgárháborúban is részt vett, de neki nem volt szervezhető csapata. Mindkettőt kiutaztatták Moszkvába, ahol Kádár először azt vetette fel, hogy vagy többpárti választást tartanak, ahol a kommunisták csak az egyik a sok közül, vagy erőszakkal tesznek rendet, de akkor a kommunisták elfogadása a nullával lesz egyenlő. Az utóbbi mellett döntöttek, ezzel meglett a személy is az élre. November negyedikén hajnalban kezdődött meg a támadás. Néhány nap alatt kezükbe vették a hatalmat, közben a fegyveres ellenállást is felszámolták. Székesfehérváron november ötödikére megszűnt az ellenállás. Ugyan törekedtek arra a néphadsereg fehérvári egységei, hogy a szovjetek ellen megvédjék a várost, de ezeket a védekező lövegeket hatástalanították, és a hatalmas túlerő könnyedén győzedelmeskedett. Az ellenállás legtovább az öreghegyi rádióadónál tartott. Az ottani, mintegy tízfős személyzet külföldre menekült, ezért őket nem vonták később perbe, csak Marton Istvánt és Babolcsai Istvánt. Őket ki is végezték. Pedig nekik nem volt olyan nagy szerepük a forradalomban, ám a kommunista rendszernek kellettek a bűnbakok.
Hány szovjet katona állomásozott az országban 1956. október huszonharmadika után?
Százezer fő volt a szovjet csapatok létszáma. A teljes kivonásig, 1991. június tizenhatodikáig ezt a számot ötvenezerre csökkentették.
A szovjet katonáknak 1956. október huszonnegyedikén Székesfehérváron volt-e lőparancsuk?
Nyilvánvalóan volt. De amikor egy ilyen eseményt megvizsgálnak, akkor megnézik a különböző szabályzatokat, de a szovjet szabályzatokról semmit nem tudunk. Az mondjuk abszurdum, amikor fegyvertelen emberekre lőnek, erre nem lehetett semmilyen szabályzat. Sajnos a Magyar Néphadseregnek is voltak olyan alakulatai, például Mosonmagyaróváron a határőrlaktanyánál, Pesten a Parlamentnél, a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről, amelyek lőttek a fegyvertelen emberekre. Ez utóbbiak azért történhettek, mert a magyar fegyveres szervezetek emberei nem kaptak kiképzést tömegoszlatásra. 1956 után erre már nagyon odafigyeltek. De a forradalom után a bosszú is megjelent, mint például Salgótarjánban a decemberi sortűznél.
Ha lehet ilyet mondani, hogy bosszúhadművelet, akkor ezekben a szovjet erők részt vettek? Vagy ez a magyar fegyveresek „feladata” volt?
A szovjetek feladata a járőrözés, az objektumvédelem volt. November második felére szervezték meg a magyar karhatalmi alakulatokat a néphadseregen, illetve a Belügyminisztériumon belül, valamint ’57-ben létrehozták a Munkásőrséget. Kádárék arra törekedtek, hogy a hatalmukat maguk szilárdítsák meg. Ez 1957 márciusára történt meg teljesen. De ebben a szilárdításba a Szovjetunió is „besegített” azzal, hogy sok forradalmárt elhurcolt a saját táboraiba. Az ötvenes évek végétől aztán a magyarok átvették a légvédelmet is a szovjetektől. A Kádár-rendszer nagyon vigyázott arra, hogy a kezében tartsa az irányítást. Az ötvenhatfóbiájuk 1989-ig tetten érhető volt!
