Nagy Róbert - aki életben tartotta a férfi röplabdát Fehérváron
Nagy Róbert - aki életben tartotta a férfi röplabdát Fehérváron
Nagy Róbert - aki életben tartotta a férfi röplabdát Fehérváron- A te történeted hol és miképpen kezdődött a sportággal, a röplabdával, és egyáltalán a sporttal?
- Az első találkozás második osztályos koromra vezethető vissza, amikor a barátom elhívott egy úszóedzésre az uszodába. Ott kezdtem el igazából sportolni, amiben onnantól kezdve mindig valamilyen szinten benne voltam. Később átmentem öttusázni a Volánba, ahol két évig ezzel a sportággal barátkoztam, végül ötödik osztály befejezése előtt kezdtem el röplabdázni Borbély István tanár úr kapacitálására. Felállított minket nyáron az Ybl iskola betonpályájára és mondta, hogy "van itt röplabda lehetőség, gyertek röpizni!" Így aztán röplabdázott mindenki, akinek szimpatikus volt ez a sport. Nem voltunk kevesen ilyenek, az osztályok kb. 80%-a el is jegyezte magát a silis évekre ezzela szép sportággal.
- Mikor érezted azt, hogy igazából megérkeztél, otthon vagy a röplabdában?
- Igazából olyan 19-20 éves koromban jött az,
amikor abbahagytam a játékot, nem fértem már be a felnőtt csapatba, illetve a juniorok közé sem a magasságom miatt, de talán a tudásom sem volt megfelelő hozzá. Ekkor történt, hogy István bácsi szólt nekem, kellene neki segítő edző, és akkor Kiss Balázs és Simon Csabi barátommal beálltunk edzőnek, közülünk aztán én maradtam meg István bácsi mellett hosszútávon, így gyerekekkel foglalkoztam, majd amikor vége lett, jött két év kihagyás, de utána újra visszahívott engem Borbély tanár úr, és alakítottunk egy NB II-es röplabda csapatot. Onnan számíthatjuk a fehérvári felnőtt röplabda újjászületését.
Erre alapozhattuk később a MÁV előrés korszakot is.
- Téged mi motivált abban leginkább, hogy maradj a sportág mellett és még nagyobb intenzitással csináld, mint korábban?
- István bácsinak az a fajta röplabda iránti szeretete, amit belém oltott, hogy alapvetően imádtam ezt a játékot, illetve azt szerettem volna elérni, hogy amit ő megálmodott, azt meg tudjuk valósítani, ami arról szólt, hogy legyen egy jó csapat, meg utánpótlás. Én ezt szerettem volna tovább vinni, és alapvetően főleg a fiúkkal foglalkoztam többet, de amikor kellett, a lányoknak is ugyanúgy segítettem.
- A nőket, akiket Fésüs Irén terelgetett, nevelt régóta. Miként jött össze vele a kapcsolat, hol találkoztatok először?
- Röplabda pályán én láttam játszani, szív, lélek, igazi motor volt az Irén, ami nekem nagyon szimpatikus volt. Nekem - és szerintem nagyon sokunknak - ő volt az a röplabdás példakép, aki meghalt a pályán akkor is, amikor nem lehetett látni, hogy mi lesz, vereség vagy győzelem. Az Irén hajtott végig, és mindig, ahogy szokta mondani:" az egri várkút mélyéből is van felállás", úgy, amikor 23-12-ről megfordítottuk az eredményt. Csodálatos, pörgős, jó játékos volt, és amióta ismerem, kb. 1985 óta, amikor talán juniorként láttam játszani.
- A te bázisod alapvetően a Felsővárosi iskola volt, ahol még most is van röplabda élet. Miért éppen ez a suli lett a fő bázis? itt volt fogadókészség a vezetőség részéről vagy egyszerűen vannak olyan adottságai amik jobbak, ahol lehet játszani a röpit?
- István bácsi - azt hiszem 1990-ben épült a Felsővárosi suli tornaterme - ő ott volt testnevelő tanár és ő hívott oda minket, hogy csináljunk egy röplabda csapatot és induljunk el NB II-ben. Akkor voltunk nagyjából 20-an a csapatban és ott ahogy összejöttünk elkezdtük a röplabdát, én pedig ottragadtam. A Felsővárosi iskolában két kiváló testnevelő hölgy van, Ingrid és Virág, és ők már másodikas kortól az iskolai sportkör keretein belül mozgás koodináció címszóval elkezdik a röplabdát fiúkkal-lányokkal, és egészen a nyolcadik osztály végéig viszik a korosztályos csapatokat, diákolimpián indulnak, U13-ban, U15-ben, illetve klub szinten még kisebbekkel is foglalkoznak, indulnak U12-ben is lányokkal. Én a fiúkat eddzem ott U13 és U15 korosztályban, ez játékos létszámban kb. 60-80 gyereket jelent.
- Ma már a MÁV Előre élcsapat,. Honnan jött a kapcsolódás, honnan jött az ötlet, hogy ezt a nagy múltú klubot így felpörgessétek, ezt a nagyon veretes nevet használjátok? Mert azért ez nem úgy van, hogy akkor ezt most kigondolom és holnaptól ez úgy működik majd.
- Nos, amikor
Dévényi Tibi bácsi már úgy gondolta, hogy ő nem nagyon bírja tovább vinni - és aztán sajnos el is jött a szomorú pillanat, amikor szegény meghalt - a klubot, benn is voltam nála egyszer a kórházban és beszélgettünk. Ő akkor mondta, reméli, hogy ezt valaki továbbviszi. nem konkrétan mondta ki, hogy én, de utalt rá azzal, hogy majd valaki, akinek szívügye a röplabda és a MÁV Előre. Bozsák Károly volt, aki együtt dolgozott a Tibi bácsival, s amikor ő eltávozott, akkor Károly átvette a klubot és két éven keresztül vezette becsülettel ebben a különleges helyzetben. Ekkor jött a lehetőség, ugyanis megkeresett minket azzal, hogy mi röplabdások, és a kézilabdások álljunk össze, ha lehet. Halmai Csabi barátommal - aki a kéziseket vitte - gondolkodtunk, hogy csináljunk egy röplabda és kézilabda alapokon működő csapatot a MÁV Előre keretein belül, és ehhez akkor még gyűjtöttünk olyan sportágakat amelyek szerettek volna beintegrálódni a MÁV Előrébe. Nem tudtunk igérni pénzt, vagy bármi támogatást, viszont egy klubot, egy ismert nevet és szervezettségi alapokat igen, így csatlakozott később az asztalitenisz, Kopasz Tiborral az élen, és a rúdsport.
A sakkot pedig szerettük volna megtartani, de addigra már átmentek a Fehérvár SE-be. Úgyhogy jöttek ezek a csapatok, új sportágak és elindultunk MÁV Előre néven a bajnokságban. Gyakorlatilag onnan datálódik, hogy visszük a MÁV Előrét.
- Ha jól tudom jelenleg tiszteletbeli elnökként köszönthetünk téged, ami így néhány év után, viszonylag rövid idő alatt elég szép fölfutás ebben a sportklubban, főleg Dévényi Tibi árnyékában, aki nagyon ikonikus figurája, arca volt ennek az egyesületnek, több mint 4 évtizeden át vitte ezt a klubot nagyon rövid megszakítással.
- Igen, akkor amikor átvettük a klubbot Halmai Csabi barátommal, akkor Csaba jelezte, hogy nem szeretne elnök lenni, elvállalnám-e én ezt a pozíciót. Mivel mindent ketten csináltuk alapvetően, a főbb döntéseket mi hoztuk meg, így elvállaltam az elnöki pozíciót, de természetesen úgy, hogy közösen egyeztetünk minden szakosztállyal, ha valami döntés volt. Az önkormányzathoz én mentem be lobbizni, ha támogatás kellett és kerestük a lehetőségeket folyamatosan, mit tudunk még kitalálni, hogy ez kicsit jobban menjen, főleg a gazdasági részét, mert a szakmai rész a kézilabdánál és a röplabdánál is megoldott volt.
- Aztán sikerült megtalálnotok azt a támogatót a Foxconn személyében amely által igen komoly szintre emelkedett néhány év alatt a röplabda, hiszen ma már magyar bajnok férfi csapata, Extraliga győztese van a Lokinak, de a hölgyek is a dobogó környékén kapirgálnak már, még ha ez a most futó szezon nem is annyira kiemelkedő, mint azt gondoltuk néhány hónappal ezelőtt, de egy nagyon-nagyon stabil és országos szinten is élklubot sikerült kialakítani. Amikor ezt az együttműködést elkezdtétek a MÁV Előrével, akkor gondoltad volna, hogy mindez igen rövid idő alatt összejöhet?
- Gondolni sokat gondoltam rá, és mindig volt egy mondásom amikor kérdezték nagyon sokan, hogy miért csinálom még ezt, holott nincs ebben semmi, csak az időt pazaroljuk. Na, erre mindig mondtam, hogy kell egy "Coca-Cola" szponzor és akkor lesz Extraliga, lesz nagy csapat. Végül Coca-Cola nem, de Foxconn lett belőle, amely én úgy gondolom, hogy a mai gazdasági életben legalább annyira erős, mint a kólás cég. Dr. Tálos Péter irányítása alatt van a vállalat csoport, és amikor összehozott minket az élet, egy amatőr röplabda kupának a szervezése kapcsán támogatott minket, amikor a VOK-ban rendeztük az Alba-Java kupát, akkor ismertük meg. Csizmadi András barátom dolgozott együtt Péterrel és nem is foglakoztunk nagyon azzal, hogy egyébként a Péter a Foxconnál milyen beosztásban van, milyen lehetőségei vannak, de utána ahogy
teltek-múltak az évek, egyre nagyobb lett a klub, és én is úgy voltam vele, hogy a saját vállalkozásomat is kellene csinálni, egy kicsit soknak éreztem a sporttal együtt a terheket. Anyagilag nem bírtuk, hiába jött a TAO, az az utánpótlásra volt, és a felnőtteket már nem nagyon tudtuk gardírozni, így gondoltam, hogy megkeresem Tálos Pétert, hogy elvállalná-e az elnökséget, s ezzel együtt átvenné-e ezt a röplabda csapatot? Akkor, amikor ez történt, akkor már háromszáz gyerekünk volt férfi szinten, Irénnel együtt országos bajnok csapatot hoztunk létre - főleg Irén szakmai munkájával - a lányoknál és feljutottak az NB I-be, ahol mi a fiúkkal szintén vitézkedtünk, kopogtattunk az Extraliga kapujában, de már nem nagyon bírtuk volna anyagilag. Egyértelmű, hogyha nem jön akkor a Péter, valószínűleg visszafordultunk volna az NB II-be, de szerencsére jött a Foxconnal együtt, és elkezdődött az a csoda, ami a 2025-ős Magyar Kupa és Extraliga győzelemmel csúcsosodott ki.
Nem akármilyen sztori ez, kétségtelen.
- Van már bajnoki aranyérem, ezüstérem, MK-siker pillanatok alatt. Igazi sikersztori valóban, hiszen amint feljutott a férfi csapat és a női is az élvonalba, akkor rögtön élcsapatok jöttek össze itt Fehérváron. Összességében véve ha visszagondolsz az egészre, a nulladik perctől a csúcsig, akkor azt gondolod, hogy minden rendben van? Minden jól sült el, amit egykor elterveztél a sportággal kapcsolatban?
- Igen, bár alapvetően amikor elkezdtem, ezek a tervek nem feltétlenül így fogalmazódtak meg bennem, hiszen nekem mindig a gyerekek oktatása volt az első számú célom és az utánpótlás nevelés, viszont kell a példakép a gyerekeknek, ami így össze is jött, és meg tudtuk ezt oldani, ami most kialakult és ahogy megy. Péterék ezt már jól kézben tartják, és azt gondolom, hogy jól is csinálják. Mindenben van buktató, mindig találunk olyan véleményeket, hogy ez már túl sok, ez így nem igazi fehérvári röplabda, de manapság ebben a világban én azt gondolom, hogy ez bőven belefér, hogy van három idegenlégiós játékosunk és a magyar játékosok. Úgy hiszem, hogy elértük Magyarországon azt a top kategóriát, amikor azt mondhatjuk, hogy ezért megérte dolgozni.
- Ami viszont továbbra is a te szívügyed, az az utánpótlás. Hogy áll most ebben a tekintetben Fehérvár, a MÁV Előre? Vannak tehetséges srácok, kislányok, van jövőkép?
- Én azt gondolom, hogy igen, természetesen nem abban a stílusban és nem abban a formában, mint ahogy Irén dolgozott, mert azért ő elég magasra tette a lécet, amennyi utánpótlás szintű versenyt megnyert Magyarországon - nagyon kemény munkával tegyük hozzá - ezt a mai világban egy szervezetben nehéz lenne megvalósítani, hogy mindenki ugyanazon a szinten égjen és ugyanazon a szinten dolgozzon, de én azt gondolom, hogy jól megválogatták a vezetőket. Két jó vezetőnk van a női és férfi vonalon, de válogatunk is gyerekeket, jönnek, keresnek minket mint MÁV Előrét, utánpótlás szinten. Fehérváron nehéz - főleg fiúknál - utánpótlást építeni, mert azért elég erős Fehérvár a sportban, labdarúgás, kosárlabda, jégkorong, azért ők sokkal ügyesebben, sokkal jobban tudnak válogatni, nekünk ebben kell fejlődni, hogy mi is tudjunk olyan szinten meríteni, hogy a 180-190 cm-es, és még magasabb gyerekkel meg tudjuk szerettetni a röplabdát, velük egy válogatót elindítani, amiből lehet igazából magyar, illetve Európa-szintű utánpótlás bázist építeni.
- Végül, de nem utolsó sorban: milyen terveid vannak még ebben a sportágban, hiszen amit te megcsináltál itt Fehérváron, az eleve példaértékű, van-e ebben még bármi?
- Szeretném minél tovább vinni az utánpótlás csapatokat, ameddig lehetőséget kapok itt a Péteréktől, és azt gondolom, hogy azért ezt ők támogatják is. Ahol tudok, segítek itt a MÁV Előrében, de számszerűsítve nem nagyon szeretnék megfogalmazni dolgokat. Én egyszerűen teszem továbbra is ugyanúgy a dolgomat, mint eddig, nevelem a gyerekeket. Szeretnék minél többször Extraligás mérkőzésre járni Székesfehérváron, illetve a nagy álom egy nemzetközi, jelentősebb kupában főtáblára kerülni, de ez már a Péterék feladata.
