Fojtogató reménytelenség, pálinkagőz és a székely humor a színpadon
Fojtogató reménytelenség, pálinkagőz és a székely humor a színpadon
Fojtogató reménytelenség, pálinkagőz és a székely humor a színpadonA történet egy olyan erdélyi faluban játszódik, ahol a bánya már régen bezárt, a jövőkép pedig elfogyott. A darab középpontjában Iván áll, aki beteg apját ápolja, miközben saját álmait és méltóságát is belefojtja az alkoholba. A környezetében mindenki az elvágyódás és a tehetetlenség csapdájában vergődik: az önfeláldozó testvér, a humorral védekező szomszéd és a hivatását vesztett orvos alakja rajzolja ki a közösség drámáját.
„Valahogy azt éreztem, hogy minél élesebbek ezek a problémák, a humora is annál élesebb és kegyetlenebb lesz. Azt szerettük volna, hogy az embert hozzuk közelebb, és valahogy a közös élményt az által mutassuk meg, hogy nincsenek lényeges különbségek. Szóhasználati különbségek vannak, de megélésbeli különbségek nincsenek” - mondja Botos Bálint, a darab rendezője.
A produkció különlegessége, hogy a sötét témák – mint az öngyilkosság és a kilátástalanság – ellenére a nézőteret gyakran nevetés tölti meg. Ez a „sírva vigadás” adja meg az előadás igazi erejét, görbe tükröt tartva a nézők elé.
"Az egy remek dolog, ha nevetnek a nézők, de megpróbáljuk bemutatni mélyebben is. Örülök, hogy a rendező így fogta fel az anyagot. Lehetne egy vígjátéki anyaggá is tenni, de megpróbáltuk megkeresni a mélységeit. Az, hogy van benne humor, az az írónak is köszönhető. Örülök ha a legnagyobb mélységek közepette is van ok a nevetésre, mosolygásra” - emelte ki Sarádi Zsolt, aki a főszereplőt alakítja.
A Vörösmarty Színház előadása nem ígér könnyű szórakozást, de kíméletlen őszinteséggel és kiváló színészi játékkal mutatja be a kortárs magyar drámairodalom egyik legfontosabb történetét. A Bányavirág április 24-től látható a Vörösmarty Színházban.
