Addig fuss, amíg jó idő van
Addig fuss, amíg jó idő van
Addig fuss, amíg jó idő vanSzakadó esőben, villámokkal dobálózó ég alatt, aztán erős szélben és porfelhőben, majd perzselő napsütésben futottak idén az Ultrabalaton résztvevői. Tízezren vállalták, hogy körbenéznek a Balaton partján, s közben gyorsan szedik a lábukat is. A 218,2 km-es távot kb. kétszázan egyedül teljesítették, a többiek váltóban. Aligáról Aligára. 1000 csapat, 200 egyéni induló.
A tízezres tömegből sokan Fejér megyéből érkeztek. Ott volt például a Miklósa Erika által létrehozott „Virtuózok” váltó is, amelyben egy nagyon kedves kincsesbányai ismerősöm, Szatzker Csaba is helyet kapott Mikó Krisztina, Szalavári Lajos, Balog Zoltán, Dr. Batta András, Egei Tamás, Csiszár Zsolt, Koszta Péter és Varga Dániel mellett.
Miklósa Erika is szervezett csapatot az Ultrabalatonra (Fotó: Szatzker Csaba)
– A mi váltónk is jól mutatta, hogy sokan sokfélék vagyunk, de a futás, mint közös nyelv minden problémán átsegít – mondta Szatzker Csaba a verseny után. – Csapatunk elég nagy feltűnést keltett a rajtnál, az igazi virtuózok rövid műsort adtak zenei tehetségüket megmutatva.
A komolyzenei tehetségkutató ötletére létrehozott futócsapat idén másodszor futotta körbe a Balatont.
A váltóverseny a tavalyihoz hasonlóan Miklósa Erika futásával indult el. A népszerű operaénekesnőről sokan tudják talán, hogy tinédzseréveiben nagyon sokat sportolt, ám egy baleset miatt pályát kellett váltania. Az énekléssel először csak kedvtelésből foglalkozott, s ő maga is megdöbbent azon, hogy három év gyakorlás után, 19 évesen szerződtették a Magyar Állami Operaházba (minden idők legfiatalabbjaként).
Miklósa Erika csapata vígan futott az Ultrabalatonon (Fotó: Szatzker Csaba)
Kedvtelésből ugyan, de a sport a mai napig jelen van a művésznő életében. Rendszeresen vesz részt sportrendezvényeken: mint aktív tag, vagy mint szervező, támogató. Jövő hétfőn például a Környezetvédelmi Világnap alkalmából – immár hatodik alkalommal – rendezik meg a „Tiszta, Egészséges Székesfehérvárért (TESZ)” futóversenyt Fehérváron, amelynek egyik védnöke ő lesz.
Pár nappal korábban pedig „ÖsszetarTÓ” futásra várják az ötfős iskolás csoportok jelentkezését a Csónakázó-tónál. E programon az énekesnő nem vesz ugyan részt, de illő volt megemlíteni e cikkben, hiszen ez a város hagyományos tavaszi sporteseményének számít, melyen együtt futnak a fogyatékkal élő és az egészséges gyermekek, s célja a toleranciára nevelés.
Reméljük, hogy e két programon az idő kegyes lesz a résztvevőkhöz, nem úgy, mint az Ultrabalatonnál, ahol az egyik emelkedőn szinte visszafújta a vékony, ámde izmos művésznőt a viharos szél.
Az Ultrabaltonon szélsőséges volt idén az időjárás (Fotó: Szatzker Csaba)
– Később ebből szinte szállóige lett, úgy tűnt, mindenki osztja a véleményt, mely szerint erős a hátszelünk – mesélte nevetve Csaba. – Ezen állítást csak az éppen futó váltótagunk próbálta meg erőtlenül cáfolni. A jókedv és humor egyetlen pillanatra sem hagyott el minket.
A kincsesbányai futó számára a legszimpatikusabb dr. Batta András professzor volt (a tehetségkutató zsűritagja), aki 60 felett kezdte a futást, és jellegzetes mozgásával, alaposan kifutva magát szabadkozott a célban. Csaba nagyon örült annak, hogy első futásán biciklivel elkísérte jóbarátja, Ildi, aki tavaly a csapat erőssége volt, idén viszont sajnos egy sérülés miatt nem futhatott. A kedves hölgy – igazi támogatóként – folyamatosan szóval tartotta, kedvenc zenéit játszotta le, így nagyon gyorsan elrepült az idő.
A Virtuózok csapata - pontosabban lábaik (Fotó: Szatzker Csaba)
A leghosszabb távot Csiszár Zsolt vállalta, aki ráadásul a Balaton északi oldalán a dombokat sem hagyhatta ki. Gyorsan eljutottak Badacsony környékére, ahol a magyar tenger igencsak barátságtalan arcát mutatta. A Virtuózok csapata szerint a verseny érdekessége minden évben a Varga Pincészet gigantikus pincelabirintusán átfutni.
– Az autóban a Rocky zenéjével hangolva mentünk bele az éjszakába. Gyakorlatilag szélvihar tombolt a Balatonon és tudtuk, hogy ezzel még nem ússzuk meg – emlékezett vissza Csaba. – Hamarosan szakadni kezdett az eső is. Zsolt, Lala, Peti, Dani és Kriszti eláztak, átfáztak, de a tempót nem csökkentették. Ekkor már láttuk, hogy nagyon jól állunk, és bár a fáradság jelei egyre gyakrabban jelentkeztek, a magunknak megteremtett lehetőséget már nem akartuk kiengedni.
Az eső elállt, a szél kissé alábbhagyott, a napfelkelte apró jelei, a célhoz gyorsan közeledve az utolsó erőtartalékokat előcsalogatták. Különösen Koszta Péter volt elemében, mindenét fájlalta, aztán mégis rakétaként száguldott.
– Jó volt nézni Kriszti dinamikus futását, Dani megingathatatlan száguldását kezében hangszóróval, Zsolt küzdését és Egei Tomi tájfutásra hangolt mozgását, aki a Balatont átvilágító fejlámpájával is erős feltűnést keltett – mondta Csaba. – A futás összeköt! S nemcsak testet, hanem lelket is gyógyít, s nem is fáj, csak csinálni kell!
A Virtuózok csapata végül abszolút értékelésben 71., kategóriájában 29. lett. A versenyen több mint ezer váltó futott. A csapat 18 óra 20 perces ideje, közel egy órával jobb lett a tavalyi eredménynél.
Ugyanígy javított tavalyi futóidején az „UBik” csapata is, amelynek egyik székesfehérvári tagja, Farkas Attila aktívan jár hozzám kettlebellezni, így kellőképpen ki tudtam faggatni a versenyről az egyik edzés végén. (Attila a füles golyó lóbálása mellett kerékpározik, birkózik, kenuzik, hetente két-három alkalommal fut, és a tájfutás is közel áll hozzá. )
Az UBik (Fotó: Farkas Attila)
Az ő formációjuk 11 fős volt, s főként Sopron környékiekből állt. Attila az egyik munkatársa révén került a csapatba, amelynek tagjaival, vagy legalábbis a többségükkel általában évente egyszer találkozik csak: az UB-n. Ez volt most a harmadik alkalom, hogy együtt futottak: az első alkalommal 19 óra körüli időt mentek, tavaly 18 óra 20 perc körül volt az idejük, idén pedig 17 óra 58 perc.
Így most a 6-12 fős férfi csapatok között (minden olyan csapat, ahol egy férfi van, már férfi csapatnak számít) a 19. helyezést érték el, az összes csapat közül pedig a 49. helyen végeztek.
– Nekem idén a széllel volt problémám, a többi feltétel a futásom alatt jobb volt, mint a korábbi években, amikor a hőség szinte elviselhetetlen volt – mondta Attila, akinek egy sérülés miatt most nem sikerült úgy készülnie a megmérettetésre, ahogyan eredetileg tervezte, de azért a tervezett időn belül teljesített.
Érmekkel a verseny végén (Fotó: Farkas Attila)
A csapat többi tagja egész évben folyamatosan fut és versenyez egyéniben és csapatban 30 és 100 km közötti távokon, így nekik a verseny nem okozott problémát.
Az Ultrabalatonon részt vett egy középiskolai osztálytársnőm, a székesfehérvári Meiszter Judit is az Acsai-Nagy Zsuzsanna, Szabó Szabolcs, Csőgör György ,Varga-Rancz Krisztina, Gönczi Zsolt, Czikora Andris, Nagy Judit, Mátrácz Attila összeállítású csapatban. Bringás kísérőjük pedig Kovács Ági és Rancz Lajos volt.
A tavalyi időhöz képest egy percet javítottak, így 373. helyezettek lettek.
Ők is is javítottak tavalyi idejükön
– Nekem nagyon nehéz volt ez a verseny, mert többet futottam, mint tavaly, viszont kevésbé voltam felkészült – mondta Judit. – Nem tudtam annyit edzeni, amennyit szerettem volna, mert idén már az összes gyerekem iskolás, valamint sportolnak rendszeresen és értelemszerűen az ő dolgaik az elsők. Idén küzdöttünk az elemekkel is, nagy szél volt, éjjel hatalmas esőbe keveredtünk.
Judit egyébként ifjú korában öttusázott (aminek egy gerincműtét vetett véget), ám mindig figyelt arra, hogy a sport helyet kapjon az életében: hetente kétszer úszik munka előtt, s persze fut is. (Tavaly még kettlebellezni is eljött hozzám.) Mindezt úgy, hogy három gyermeke van.
A futás ugyanis kikapcsolja az embert, megnyugtatja, s jótékony hatással van a szervezetünkre, egészségünkre. De erről majd legközelebb fogok írni.
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Testszobrászat
