Olyan erős egy csapat, amilyen erős a leggyengébb embere
Olyan erős egy csapat, amilyen erős a leggyengébb embere
Olyan erős egy csapat, amilyen erős a leggyengébb embere– Én kislányként tornáztam, már az óvodában kipróbáltam a szertornát, főleg azért, mert bevallom őszintén, dagi kislány voltam. Később, a gimi alatt nem sportoltam aktívan, de az egyetemi évek alatt újra jött a torna, majd egy hirtelen váltással a szinkronúszás.
– Ha már feldobtad a magas labdát, hogy lesz valaki tornászból szinkronúszó edző?
– A Testnevelési Egyetem hallgatójaként kaptam egy megkeresést az egyik budapesti szinkronúszó klubtól, hogy tartsak náluk erőnléti edzéseket. Később aztán már nem csak az erőnléttel foglalkoztam, hanem tornászmúltamat felhasználva a szárazföldi gyakorlásba is bekapcsolódtam. Aztán már a vizes edzéseken is ott voltam és ennek az lett a vége, hogy az egyetem OKJ-s képzésén már egyszerre oktattam és tanultam a szinkronúszást. Oktattam a szárazföldi részt és hallgatóként végeztem a vizes edzői részét. A Honvéd után a korosztályos válogatottak következtek, majd jött Székesfehérváron az Orka, az immár örök szerelem! Ami fura, nem emlékszem rá, hogy gyermekként hogyan tanultam meg úszni, a paksi tanuszodába jártam gyerekként, de a pillanat, amikor sikerült megtanulnom, na az valahogy elveszett az emlékek között.
Néha a szertorna és a szinkronúszás között is van átjárás, Molnár Andrea bejárta ezt az utat
(Fotó: Pápai Barna)
– Nem vágtad könnyű fába a fejszédet, laikusként azt gondolom, a szinkronúszást tanítani, edzőként dolgozni nagyon nehéz feladat. Összhangba hozni adott esetben teljesen más vérmérsékletű, mozgású lányokat nagy kihívást jelenthet.
– Én úgy tekintek a szinkronúszásra, mint egy csapatsportágra. A hagyományos labdajátékokhoz képest sokkal nehezebb. Például ha ott valaki megsérül vagy nem megy úgy neki azon a napon, akkor lecseréled. Na, erre itt semmi lehetőséged nincs, itt mindenkinek megvan a fix helye. Egy bonyolultabb kűrben Évi például nem tudja, mit csinál Juli. Nem lehet csereberélni, nagyon együtt kell dolgoznia az egész csapatnak. Mindenki egy saját egyéniség, mégis csapatban kell gondolkozniuk. Azt szoktam mondani a csajoknak, hogy mindig olyan erős egy csapat, amilyen erős a leggyengébb embere. A nagyobbak, a juniorjaink már rutinosabbak, nekik már nem kell megmagyarázni egy kűrt, ezért fontos, hogy gyerekkorban lefektessük a megfelelő alapokat, és később már csak csiszolgatni kelljen a megtanultakat.
– 2002 januárja óta vagy az Orkánál, ez már rég nem egy bimbózó, sokkal inkább egy beteljesedett szerelem.
– Abszolút az. Mostanában kerestek a fővárosból egy kisebb munka miatt, amit elvállaltam, besegítek, de ez az én igazi klubom, az otthonom, a családom. Nem szeretnék már máshol dolgozni, imádok ennek a klubnak a tagja lenni.
– Néhány éve a közösségi oldalakon azt vettem észre, hogy Molnár Andrea egyre több futással kapcsolatos posztot tesz közzé...
– Igen, így van, két éve kezdődött ez a futhatnék. Kicsit több lett a szabadidőm, a lányaim nőnek, ráadásul hiányzott a mozgás is. A közösségi versenyeken van egy hangulat, amit át kell élni ahhoz, hogy magával ragadjon. Engem ez az érzés nagyon megtalált, ráadásul szeretek magam elé újabb célokat kitűzni, amit teljesítek, a futás pedig erre abszolút alkalmas. A tanítványaimnak ezeket el is szoktam mondani, mert ha megtartod magadnak, akkor tudod hogy van: áááá, esik az eső, majd holnap megyek futni. Viszont ha a csajoknak elmondom, akkor már nincs mentség, menni kell. Az első ilyen célt tavaly teljesítettem, sikeresen futottam végig életem első félmaratonját. Idén is lefutottam már ezt a távot, sőt, indulok még egyen, ősszel a 30 km következik. Jövőre pedig... nos , jövőre pedig az a cél, hogy 42 évesen lefussam a 42 kilométert. Aztán egy kicsit visszaállok, a futás marad, de elegek lesznek ezek a kellemesen jóleső, 10-15 km-es távok.
A futás a legújabb szerelem: ősszel a 30 km, jövőre a maraton a nagy cél (Fotó: Pápai Barna)
– Testnevelő tanárként dolgozol, szinkronúszó edző vagy, aktívan futsz, ott van a férjed, a lányaid. Hogy bírod erővel, idővel?
– Ehhez kell egy jó családi háttér, ha ők nem lennének, nem tudnék ennyi mindennel foglalkozni. Ők adják azt a hátteret, azt az erőt, ami nélkül összeesne az ember. Most jön egy kicsit pihenősebb időszak, ránk is fér majd, sokat leszünk együtt és felkészülünk az új kihívásokra.
