Sörédtől Sörédig - Együtt a fogyatékkal élőkértSörédtől Sörédig - Együtt a fogyatékkal élőkért
Sörédtől Sörédig - így hangzott az idei tábor jelmondata. A fogyatékos gyerekeknek ez az egy hét jelenti a nyaralást, és már az első napokon az utótalálkozóról és a következő tábor felől érdeklődnek. 7 nap, ami az önzetlen szeretet és segítségnyújtás jegyében telik: minden gondozó önként vállalja a beteg gyerekek segítését, persze ebben mindig van egy kis önzés is - hiszen arra a szeretetmennyiségre és odaadásra, amit ezektől a gyerekektől kapni lehet, mindenkinek leírhatatlanul nagy szüksége van.
Az idei turnus július 22-29 között zajlott Dr. Csada Imre ortopéd-baleseti sebész vezetésével. A legtöbb fogyatékos gyermek és segítőik már hosszú évek óta tagjai ennek a tábornak, és minden nyáron - valóban önként és dalolva, szinte már egy nagy családként - vállalják "gyerekeik" segítését 1 hét erejéig. Azt hiszem, többszörös résztvevőként bátran kijelenthetem: Imi turnusa a legjobb! Talán nem is gondolnánk, mennyi háttérmunka és kreatív ötlet szükséges egy ilyen tábor létrejöttjéhez - nem is beszélve a támogatókról, akik a programok megvalósulását biztosítják.
Együtt örül a tábor (fotó: Handó Gergely)
Nagy ajándékot kaptunk idén, amit nem felejtettünk el megköszönni a megalkotóinak. Kedden este ünnepélyes műsorral köszöntük meg Völgyi Imre és Szluka Zoltán ácsmesterek felajánlását, egy pergolát, amelynek felszentelését követően Deli József, a Teljes Élet Szociális Alapítvány elnöke, illetve Dr. Csada Imre turnusvezető is méltatta a jótékony kezdeményezést. Több táborlakó egy-egy verssel is kifejezte háláját. Sok közös éneklés, bográcsozás, vetítés, ima és szép emlék helyszínéül fog még szolgálni ez a pergola - egy újabb kincs Söréden, ami az összetartozásunkat erősíti.
Közös éneklés - Nélküled (fotó: Handó Gergely)
A sörédi pergola felszentelése (fotó: Handó Gergely)
Kiss Ákos táborozó verset mond (fotó: Handó Gergely)
A tábor számos izgalmas programja közül a résztvevők mindig a kiruccanásokat élvezik a legjobban. Idén a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára, illetve az Etyeki Korda Filmparkba látogattunk el. Mondanom sem kell, hogy a lelkesedésben és jókedvben ezúttal sem volt hiány.
Elsőként a Pancho Arénát tekintettük meg, ahol képzeletbeli futballistákként végig mehettünk a pályára vezető úton, betekintést nyerhettünk a játékosok öltözőibe. Büszkén szemléltük Puskás Ferenc kiállított hagyatékát a vitrinekben, megnéztük a tárgyalótermet, beültünk a sajtószobába, ahol a gyerekek kipróbálhatták milyen is egy igazi futballcsillag élete, miközben izzasztó kérdésekre kellett válaszolniuk. Nagy kedvenc volt még a VIP-páholy székeiben üldögélni, és onnan csodálni a hatalmas focipályát. Azt hiszem, különösen nagy ajándék volt ez a gyerekeknek: sok igazi focidrukker van ugyanis közöttük, akiknek egy felejthetetlen élmény volt kedvenc focistáik képeivel fotózkodni, és persze a legmaradandóbb emlékként Czinkon Szabolcs edző focicsapatával lejátszani egy baráti mérkőzést a műfüves bemelegítő teremben.
Kipróbálhattuk a sajtószobát
Közös focimeccs Czinkon Szabolcs edző csapatával (forrás: pfla.hu)
A délután hátralevő részét Etyeken töltöttük a Korda Filmstúdió vendégeiként. Soha nem látott filmes trükkökre és szemfényvesztésekre derült itt fény, láttunk híres filmekhez és sorozatokhoz készült maketteket, illetve életnagyságú díszletkörúton is részt vehettünk. A legjobb talán az volt, hogy a legtöbb ilyen "kis csodát" ki is próbálhattuk, ezek közül - ahogy a lenti kép is bizonyítja -, a filmes motorozás volt a gyerekek egyik nagy favoritja.
"Makesz" igazi filmsztárként motorozik
A tábor csúcspontja minden évben a táborzáró közös buli péntek este. Sajnos idei táborozásom során ezen már nem volt alkalmam részt venni, de a többiek visszajelzéseiből, vicces sztorijaiból és a saját, eddigi élményeim alapján biztosan mondhatom: tényleg ez az az esemény, ami végül felteszi az i-re a pontot. Felhőtlen jókedv, kacagás, sokszor vállalhatatlan képek - amiket azért természetesen mindig felvállalunk -, végeérhetetlen karaoke számok, és táncolás jellemzi ezt az estét. Ilyenkor persze már egy kicsit szomorú is mindenki - tudjuk, a nagy bulizást követően hamarosan búcsút kell intenünk egymásnak.
A péntek esti buli
A közös buli után pedig tényleg véget ér a tábor. Szombat délelőtt már megérkeznek a szülők gyermekeikért, és a közös énekléses búcsúzással fájó szívvel ugyan, de elköszönünk egymástól. Az egyetlen dolog, ami ilyenkor tartja mindenkiben a lelket az, hogy biztosan tudjuk: jövőre ugyanekkor és ugyanitt valamennyiünkkel ugyanígy folytatódik majd a tábor, tele életre szóló élményekkel és rengeteg szeretettel.
A 2017-es sörédi tábor csoportképe