Amiért nőként szerelmes vagyok Szabó Magdába
Amiért nőként szerelmes vagyok Szabó Magdába
Amiért nőként szerelmes vagyok Szabó MagdábaSzabó Magda az etalon, mindaz, ami szerintem a legtöbb szárnyát próbálgató írópalánta lenni szeretne. Szabó Magda könyveiben elveszik az ember és legfeljebb csak azért torpan meg egyszer-egyszer, hogy újraolvasson mondatokat. Olyan mondatokat, amik önmagukban remekművek, zenélnek és hihetetlennek tűnik, hogy élő ember alkotta. Vagy azért torpan meg, mert egy érzés, egy hangulat annyira szíven ütötte, hogy levegőt venni is alig tud.
Aztán sokkal később, napok, hetek, hónapok múlva megint megáll, mert Szabó Magda könyvei, történetei, hangulatai nem instantak, azok nyomot hagynak, újra és újra rácsodálkozunk, hogy mennyire mélyen eszik bele magukat a lelkünkbe. Újra és újra megelevenednek a képek, mi meg csak kapkodjuk a levegőt a buszon vagy a rántás keverése közben.
Szabó Magda nekem az örök szerelem. És nem titkolom, mint kezdő író próbáltam és próbálom megfejteni, hogyan varázsolt, hogyan tud ennyire adni. De Szabó Magdának születni kell. Egyszer azt nyilatkozta: két tündér gyermeke voltam. Így talán érthetőbb. Ő maga is tündér volt, máshogy nem vihette véghez a csodát mondatról-mondatra, könyvről-könyvre.
Ha Szabó Magda, akkor gyakran Tündér Lalán és Abigélen túl nincsen mese. Pedig Szabó Magda elképesztő mennyiségű és minőségű mesével ajándékozott meg nem csak minket magyarokat, hanem a legtöbbet fordított magyar íróként világ rengeteg országának könyvmolyát.
És, ha Szabó Magda, akkor hadd ajánljam az én legnagyobb kedvenceimet az írónőtől:
Für Elise
Csak erős szívűeknek. Önéletrajzi ihletésű történet, amiben azért erősen benne van Szabó Magda szárnyaló fantáziája, és talán vágyai, reményei is. A gyermek- és ifjúkoráról mesél mellbevágó őszinteséggel, önkritikával, olyannal, amivel csak kevesen merünk élni saját magunkkal szemben. Amikor olvasod, fáj. Nagyon sokszor fáj, ugyanakkor ringat is, mert a gyönyörűen megrajzolt Debrecenben élmény élni Dodival. Szerettem volna továbbolvasni, de sajnos a második kötetet már nem kaphattuk meg. Örök hiány.
Az ajtó
Ahogy a kritikusok emlegetik: Szabó Magda legnagyobb hatású műve. Nehéz ezzel vitatkozni. Az egyik olyan történet, amely mindig kísért, vagy mondhatnám úgy is, hiába olvastam el az utolsó betűt és tettem le a könyvet, nem tudtam becsukni az ajtót. Egyszerűen nem hagyja magát, állandó kérdésként lopózik vissza az életembe: miért? És nem csak ezért sunyi, hanem azért is, mert a könyv minden lapja andalít és szereted és szurkolsz, aztán arcon vág. A történet ugyancsak önéletrajzi ihletésű.
A freskó
Szabó Magda első regénye, amely azután született, hogy a rendszer átadta, majd aznap visszavette tőle második verseskötetéért a Baumgartner-díjat. Ja, és persze eltiltotta a publikálástól. A freskó egyetlen nap története, egy temetésé és egy lányé, aki visszatér oda, ahonnan elmenekült. Rengeteg közhelyet lehetne elpuffogtatni rá: hogy most is aktuális, sőt, még inkább, hogy kilépve és eltávolodva sokkal könnyebb helyzeteket, embereket, miérteket megérteni. De Szabó Magda szavai sokkal jobbak: A Freskó számomra örökre az újrakezdett írói élet szimbóluma marad, eltaposott fiatalságunk húsvéti csodája, a feltámadás. Egyszer, az üldözöttség legmélyebb bugyrában majdnem számonkérő indulattal faggattam Istent, ha arra teremtett, amit élnem kell, ugyan miért tette. Ma már tudom, Isten a Freskó-val válaszolt.
Katalin utca
Amikor az álomból felébredve eltévedünk a világban, és ott szeretnénk maradni. A Katalin utca mindenki gyerekkorának puha pillanata, ahova vissza akar térni. Sokszor sírni kell, amikor olvassuk. Én sírtam. És újra kell olvasni, mert mindig mást ad. Hol egy mesét holtak és élők kapcsolatáról, hol egy képet az első világháború utáni ocsúdásról, hol egy ezerszálú családregényt. Szabó Magda kedvenc gyermekének tartotta a Katalin utcát, és a gyermeket megillető féltő gonddal nyújtotta át nekünk.
∗∗∗
A sort tudnám még folytatni, de nem élnék vissza senkinek a türelmével, mert Szabó Magda életműve nem csak elképesztően gazdag, de azok közé az írók közé tartozott, akinél a mennyiség oldalán a minőség is ott volt. Ezt nem csak a két József Attila-díj és a Kossuth-díj, meg még listázhatnám sok soron keresztül díj bizonyítja, hanem a rajongói és a sokadjára újranyomott könyvei, amelyek többsége még biztosan végigfut néhányszor a nyomdagépeken.
1917. október 5-én Debrecenben született az eredetileg költőként induló Szabó Magda, aki 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza az irodalmi életbe. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát, valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus.
Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 1987-es regénye, Az ajtó először 1995-ben jelent meg angolul Stefan Draughon fordításában, 2015-ben pedig Len Rix fordításában. Regénye felkerült a The New York Times 10-es listájára.
Kilencvenedik születésnapján rengetegen ünnepelték, szülővárosában könyvesboltot neveztek el róla.
Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, kerepesi otthonában, olvasás közben érte a halál.
(wikipédia)
