A FittAnyuka, aki megküzdött SpártávalA FittAnyuka, aki megküzdött Spártával
Mikor e sorokat a billentyűzet segítségével virtuális lapra vetem, néhány nap már eltelt beszélgetésünk óta. Én azonban még mindig forgatgatom, ízlelgetem a dolgot, sportban alapvetően jártas agytekervényeim nehezen fogadják be ezt az emberfeletti teljesítményt. Mert az, ne kételkedjen senki, nagyon is az. Surányi Orsolya, aki négy gyermeket nevel, igazgat egy óvodát, teljesíti a mindennapok energiagyilkos tennivalóit, szóval Orsolya ezek mellett olyat tett le az asztalra, melyre kevesen lennének képesek.
Néhány hete már írtam az októberi országos FittAnyuka hatodik helyén végző Ágiról, nos, ezen a megmérettetésen lett ötödik Surányi Orsolya, akinek életében nem csupán mellékszereplő a sport, a mozgás.
- Hároméves koromtól tornáztam, aztán hétévesen belépett az életembe a néptánc, mely 14 évig aktív része is maradt a napjaimnak. Sajnos megszűnt az az egyesület, melynél táncoltam, így ez abbamaradt, viszont bekerültem egy konditerembe, ahol kiderült, hogy valószínűleg a táncos múltam miatt, elég erősek a lábizmaim. Az edzőm javaslatára elindultam egy erőemelő bajnokságon, ahol magyar bajnok lettem. Később kipróbáltam a testépítést, aerobicoktatóként is dolgoztam. Az életem minden pillanatát átjárta és átjárja ma is a sport, nem mindig egyesületi keretek között, de gyakorlatilag egész életemben sportoltam, sportolok. Én elég későn szültem, 35 évesen, nekem addig nem volt olyan időszaka az életemnek, hogy két hétnél többet hagytam volna ki. Utána viszont jöttek a gyerekek, négyen egymás után, a terhességek és a szoptatások alatt volt hat év, ami kimaradt.
A gyerekek azonban nőttek, és amikor már a legkisebb is elég nagy volt ahhoz, hogy mellette ne csupán a családi bringatúrák jelentsék a testmozgás örömét, Orsolya újra aktivizálta magát. Érezte, tudta, neki és szervezetének is szüksége van rá.
- Kezdtem a jógával, aztán elkacsintgattam megint az aerobic felé, de ha már edzőterem, akkor ismét magával ragadott az az érzés, hogy nekem mégis csak a súlyzók között van a helyem. A gyerekek és a munka mellett ez a legoptimálisabb, edzőterem ma már szinte mindenhol van, így meg tudom oldani a gyerekek, a munka és más teendők mellet is az edzéseket. A futás is ilyen, futni szinte bárhol és bármikor lehet, így a súlyok mellett a futás maradt meg állandó szereplőként az életemben. Ezzel együtt van még egy csomó dolog, ami érdekel, szeretnék például megtanulni argentin tangózni, az is a mozgásnak egy igen aktív formája.
Orsolya gyermekei örökölték a sport szeretetét, lovagolnak, lovas tornáznak, rögbiznek, ráadásul mind a négyen néptáncolnak is. Egyszer csak jött a gondolat az édesanya életében, mi lenne ha az edzőteremben végzett munka eredményét a színpadon, a FittAnyuka versenyen mutatná meg.
- Fontos része az életemnek a kihívás, érdekelt, hogy 47 évesen ki tudok-e állni még a színpadra. Másrészt látom a gyerekeimet a versenyeken, sokszor előfordult, hogy épp negyedikek lettek valahol, kevéssel lemaradva a dobogóról. Nekem mindegy volt, hányadik helyen végzek, azt szerettem volna, hogy ők lássák, hogy ebben van munka, van energia, van lemondás, van idő, de ennek ellenére nem biztos hogy az az eredménye, hogy aranyérmet akasztanak a nyakamba. Lássák, hogy az adott helyzetben lehet, hogy vannak nálad jobbak és ezt is el kell fogadni, tovább kell lépni és új célokat kitűzni magad elé. Szerintem ez fontos, mert a sport életre nevel, lényeges dolgokat tanulhatsz. Hogy küzdeni kell, hogy dolgozni kell, hogy ha belepusztulok, akkor is elérem a céljaim. Egész életükben tudnak ebből muníciót gyűjteni, tapasztalatokat hasznosítani. Én a sportban nagyon jó dolgokat látok, a mai napig nyúlok vissza a saját, régi élményeimhez, hogy bizonyos helyzeteket hogyan oldjak meg a sportolói múltam segítségével. Nagyon jól esett egyébként, hogy a verseny után rengeteg ismerősöm keresett meg, hogy erőt adtam nekik, kedvet kaptak a sportoláshoz, elkezdtek ők is egy kicsit mozogni, egészségesebben élni, ezeknek a visszajelzéseknek nagyon örültem, jó érzés volt olvasni, hallani ezeket.
Az ötödik helyet hozó FittAnyuka után mások biztosan a pihenést választották volna, a diéta után sok-sok csokitortával megspékelve. Orsolya azonban még nem dőlt hátra, egy héttel később már egy Spartan Race verseny rajtjánál toporgott.
- Teljesen más volt a két verseny. A FittAnyukát egy tudatos felkészülés előzött meg, körülbelül fél évvel a verseny előtt felmerült, hogy mi lenne, ha elindulnék. Én hiszek abban, hogy nekem ezeket dolgokat előbb fejben kell összerakni, ezért nem okozott gondot a diéta, az edzés, mert előtte én fejben ezt átgondoltam. A Spartan Race úgy indult, hogy volt egy elképzelésem róla, láttam videókat és úgy gondoltam, én az 5 kilométeres távot és az adott feladatokat meg tudom csinálni. De azért volt olyan feladat, amire nem készültem fel, a fekete pályán egy kilométert menni felfelé homokzsákkal, na, az nem volt benne a felkészülésben, nem volt benne a fejemben. Az nehéz volt, napokig beszéltem ki magamból. Nem adtam fel, nem raktam le a homokzsákot, de ott bőven túl kellett lépnem a saját határaimat. Viszont ami nagyon jó visszajelzés volt számomra, hogy a FittAnyuka verseny miatti két hónapos diéta után az első 5%-ben végeztem a Spartanon, úgy, hogy arra külön semmit nem készültem, hanem a meglévő edzettségi állapotomban indultam. A FittAnyuka egy tudatos felkészülés volt, a Spartan pedig egy hobbiverseny, de ez a kettő kiegészítette egymást, tökéletes párosításnak bizonyult, mert visszakaptam azt, hogy amit a FittAnyukán mutattam, az nem csak a színpadra való, nem csupán dekoráció, hanem éles helyzetben is használható.
Most egy kicsit pihenősebb időszak jött el Orsolya életében, de ahogy fogalmaz, azért egy-két aerobic órára csak benézett. Hamarosan azonban visszatér az edzőterembe, de hogy indul-e újabb Fitt-versenyen, még nem tudja. Ami biztos: a Spartan Race még kap szerepet a sportos jövőben, és ott van még az argentin tangó is...