Kutass naspolya után a hó alatt!Kutass naspolya után a hó alatt!
A múltkor már említettem, hogy anyukám egy hatalmas kosár termést szedett le pár nappal ezelőtt a kerti naspolya bokorról. Bár a naspolya májusban kezd el virágozni, s ősz végére érik be a gyümölcse, akkor még nem élvezhető, mivel utóérő. Hagyományosan november elején szüretelik.
Régen szalmára terítették, azon érlelték, de nyugodtan maradhat a fácskán is, mert ha megcsípte a dér, akkor finom igazán. Régi beszámolók szerint a legjobb kétszer is „megcsípetni”. Nagyanyáink egy rétegben terítették ki a padláson vagy a kamrában. Ha nedves volt a helység, akkor kénlapot égettek el, hogy nehogy bepenészesedjen. Ezt akár most is alkalmazhatjuk, ha a korai szedés mellett döntünk.
A naspolya először barnászöld, majd érés közben egyre jobban bebarnul a húsa és a héja is. A héj lassan elválik a hústól, könnyedén le is lehet húzni, és akkor előbukkan az édes belső rész, ami az idő előre haladtával egyre zamatosabbá válik.
A naspolya fája nagyon szívós, az asztalosok előszeretettel dolgoznak vele. Kérgét és leveleit régen cserzésre használták, mert nagyon sok csersavat tartalmaz. Kérgéből anno főzetet készítettek, s vérzések csillapítására használták. Magvainak levét pedig akkor vették elő, amikor valakinek veseköve volt. Természetesen a termésnek is van „gyógyereje”: a szájüreg és a garat gyulladásai ellen is használhatóak a belőle előállított készítmények.
A naspolya rendkívül sok vitamint tartalmaz (ahogyan a bevezetőben jeleztem is). Főként C-vitamin tartalma kiemelkedő (és értékes a téli időszakban): száz grammonként 12 mg! Aki vérzékenységben szenved, annak vastartalma miatt ajánlott fogyasztani, aki pedig a csontjait szeretné erősíteni, az gondoljon a benne lévő jelentős kalciumra! Gyulladáscsökkentő hatású. Energiatartalma: 55 kcal, 236 KJ/100 gramm.
A legegyszerűbb nyersen fogyasztani: vagy húzzuk le óvatosan a héját, vagy kanalazzuk ki a belsejét! Én általában lecsippentem az alján lévő kis szárvéget, majd egyszerűen kézzel kettébontom, és úgy ízlelem meg a pépes húst.
Anyukám e percekben épp lekvárt főz belőle: a lekvárhoz teljesen érett gyümölcsöt kell választani. Kilónként öntsünk hozzá 3,5 dl vizet. Főzzük puhára, törjük át, keverjünk hozzá fél kg cukrot, főzzük jó sűrűre, és mehet is az üvegekbe, s dunsztolásra!
Készíthetünk zselét is, s – mint a birsalmát – sajt és gyümölcslé formát is ölthet. A sajthoz gyűjtsünk össze 5 kg gyümölcsöt, vágjuk le mindkét végét, mossuk jól át kétszer is. (Ez a lekvárnál is elvárt menetrend!) Tegyük fel főni egy órán át egy fazékba. Akkor lesz jó, ha már a magról leválik a hús. Ekkor passzírozzuk ki, s a masszát 3-4 órán át kevergessük közepes lángon, amíg el nem válik az edény falától. Ekkor kerüljön bele fele annyi cukor, mint amennyi a pép súlya. Szórjunk bele fél kg darabolt dióbelet, s tíz percig főzzük még „puffanásig”.
Öntsük hideg vízzel kiöblített formákba, hagyjuk állni 2 napig, majd fordítsuk ki a formából egy sütőpapírra, és szárítsuk két hétig. (Egy hétig az egyik oldalát, másik héten a másikat szárítsuk.) Ha celofánba csomagoljuk, akkor hónapokig eláll.
A naspolyához kiválóan illik a fahéj, szegfűbors, kömény, gyömbér. Így akár csatnivá is válhat, hogy a sült húsokat ízesítse. Valaki bor, sőt, pálinka alapanyagként használja!
Készülhet belőle krém is: Ehhez nem kell mást tennünk, mint a gyümölcsöt összepépesíteni egy kis narancslikőrrel, vaníliával, s habbá vert tejszínnel. Ha pedig süteménybe akarjuk tölteni, akkor párolás után mézzel ízesítsük, s már kész is!
