„Hogy mi kell a judóhoz? Elmenni, ameddig lehet, és bevállalni, kockáztatni…”„Hogy mi kell a judóhoz? Elmenni, ameddig lehet, és bevállalni, kockáztatni…”
Szolnok Istvánt és Bogárdi Pétert minden bizonnyal jól ismerik a küzdősportok szerelmesei Székesfehérváron, Fejér megyében, és valószínűleg az egész országban is. Ketten egy csapatot alkotnak: István a 7-8 év feletti gyerekeknek tart judo edzéseket városunkban – s remek eredményekkel, Péter pedig az óvodásokkal foglalkozik, valamint segíti a nagyobbak versenyre való felkészülését is.
Szolnok István és Bogárdi Péter (Fotó: Szolnok István)
Mint mesélte, 5 évesen kezdett el judózni: az óvoda középső csoportjában (Szivárvány Ovi) nagyon eleven kisfiúnak számított, sose aludt a délutáni csendes pihenőn. Ezért is volt szükség arra, hogy lekössék az energiáit. A judóban a felkészítő foglalkozást – az óvodásoknak - ukidónak hívják. Ekkor tanítják meg a gyerekeknek a judo alapjait. Péter kisebb megszakításokkal párhuzamosan művelte a tradicionális jiujitsut a judóval, de mára már csak a judo maradt meg, s – mint mondta - közelebb is áll a szívéhez.
„Kisebb nagyobb versenyeken indultam jiujitsun belül is, ahol judo szabályok szerint folyt a küzdelem. Ebben többszörös ifjúsági, junior, illetve felnőtt magyar bajnok vagyok, illetve 2. és 3. helyezésem is van” – mesélte. – „2009-ben részt vettem egy összharcművészeti Európa-kupán Olaszországban, Padovában, ahol a 2. helyezést értem el judo szabályrendszerű küzdelemben.”
Bogárdi Péter (Fotó: Bogárdi Péter)
Tudni kell, hogy a tradicionális jiujitsuban elsősorban formagyakorlatok, illetve önvédelmi technikák vannak judo, illetve karate elemek vegyítésével. Az említett bajnokságon lehetett versenyezni formagyakorlatokban és küzdelemben is. Petihez a viaskodás mindig is közelebb állt, ezért választotta végleg a judót.
A jiujitsu harcművészetéből fejlődött ki tehát a judo és a karate, mert a jiujitsu a szamurájok fegyvertelen harcművészete volt. Peti a padovai eredménye miatt 2009-ben megkapta "Fejér megye jó tanulója jó sportolója" kitüntetést is, mert a tanulást sem hanyagolta el. S most sincs ez másként, hiszen jelenleg a Testnevelési Egyetemen tanul 4. évfolyamos testnevelő tanári hallgatóként. 2017-ben részt vett egyébként a Bakony Bajnoka Newaza fesztiválon (ami egy földharcverseny), ahol profi kategóriában 5. helyezést ért el.
„A judo az egyik legkomplexebb sport a világon. Minden porcikámat megmozgatja, sőt, fejben is nagyon ott kell lenni a szőnyegen. Ezért ezt a részét leginkább a sakkhoz hasonlítanám. Szó szerint pár lépéssel mindig előrébb kell gondolkodni az ellenfélnél, és a saját akaratomat rá kell erőltetni a másikra” – mondta. – „Nem lehet egy másodpercet sem pihenni és elmélázni, mert ez a pillanatnyi kihagyás is nagyon gyorsan megbosszulja magát. Szeretem, hogy nincs két egyforma küzdelem. Mindenkinek más a stílusa, más módon kell vele küzdeni, s ebből adódóan nagyon gyorsan borul a papírforma is.”
„A judo az egyik legkomplexebb sport a világon" (Fotó: Bogárdi Péter)
Mint mesélte: kisgyerekként a judo mellett régebben focizott is, de aztán inkább az egyéni sportágak hangulata varázsolta el.
„Manapság a judo mellett szükségem van erőnléti edzésekre, kiegészítő sportágakra, és ezt egy az egyben a crossfitt jellegű, funkcionális tréningekben találom meg" – nyilatkozta. – „Heti kétszer járok funkcionális edzésekre Kollár Gergely barátomhoz, aki már 3 éve foglalkozik velem. Ezeken az edzéseken kiküszöböljük a hiányosságokat: merevség, lazaság, mobilitás, erőfejlesztés, és igyekszünk átalakítani a feladatokat judo specifikus gyakorlatokra. Az állóképességem fenntartáshoz a futást szeretem. Főként a tájfutást az erdőben, és Fehérvár nevezetességeinél is szoktam kocogni, mert az mindig kikapcsol. Áprilisban mindig lefutok legalább egy félmaratont. Judóban szeretnék még versenyezni harmad-, illetve másodosztályban. Nagyon nagy motivációt jelent, hogy letegyem a névjegyemet - amennyire csak lehet - a versenyzés, illetve az oktatás terén is, mert mindkettő nagyon nagy hajtóerő, illetve aktív kikapcsolódást nyújt számomra.”
A judo önfegyelmet, tartást, küzdeni akarást, s vágyat adott neki, amit az élet minden színterére át tud helyezni. Szerinte a judo küzdelem az élet modellezése: Ha esetleg eldobnak, akkor fel kell állni és menni tovább előre. Amikor más már feladja, akkor ő még mindig azon gondolkodik, hogyan lehet megoldani a problémát, és aki mer, az a végén mindig nyer is.
"A judo küzdelem szinte az élet modellezése" (Fotó: Bogárdi Péter)
Ezt szeretné átadni az óvodás tanítványainak is. Úgy érzi, hogy amikor egy kisgyereknek elmagyaráz egy technikát, akkor azzal ő is fejlődik, mert mindig egy új szemszögből tud rátekinteni egy judo elemre. Többek között ezért is választotta hivatásául az oktatást, s célirányosan is így alakította tanulmányait.
„A gyerekektől rengeteg szeretetet kapok. Nagyon jó érzés az, amikor megtanítok nekik egy dobást, és meg tudja csinálni az edzésen vagy versenyen. Az nagyon nagy büszkeséggel tölt el engem, ahogyan őket is. Megkövetelem tőlük a tisztelet, de igyekszem egy baráti viszonyt kialakítani velük, hogy tudják, számíthatnak rám, és ha úgy alakul, együtt haladjunk a judo nem mindig könnyű útján. Igyekszem mindig játékosan oktatni őket, s a játékba belecsempészni olyan elemeket, hogy ne is vegyék észre, ha valami újat tanultak, ugyanakkor minél előbb ösztönössé váljon a mozdulat.”
2016 - judo tábor
A judo egyébként mindenkinek ajánlott nemtől, kortól függetlenül, mert mindenki megtalálhatja benne azt, amire szüksége van. S nem kell, hogy mindenkiből versenyző váljon!
Mindemellett azok is használhatják „kiegészítésként”, akik más sportágakban jeleskednek. Itt van például egy testvérpáros, Burián Bence és Bendegúz. A kempo világbajnok Bendegúz két éve jár judóra, hogy fejlessze a dobástechnikáját. Célja, hogy minél több versenyen tudjon elindulni, s minél jobb eredményeket érjen el. A judós eredményeket tekintve: Bendi legutóbb a pápai Ne-Waza Fesztiválon bronzérmet szerzett, a Tokaltaro Mikulás Kupán pedig ezüstöt kapott. (Jelenleg pedig a kempo VB-re készül!)
Burián Bence és Burián Bendegúz (Fotó: Burián Bendegúz)
Testvére, Bence szintén a dobástechnika fejlesztése miatt kezdte el a judót 2015-ben. (Igaz, jelenleg nincs ideje e sportra a tanulmányai miatt, mert idén érettségizik. Amikor még edzett, a narancssárga öves vizsgára készült.)
„Azóta mióta judózom, a versenyeken, edzéseken legtöbb esetben én dominálok a dobásküzdelemben, és ez nagyban befolyásolja a föld- vagy éppen az állóharc kimenetelét"- mesélte.
Bendegúz (balról az első) és Bence (balról a harmadik) (Fotó: Burián Bendegúz)
Visszatérve Bogárdi Péterre: szerinte (és ebben teljesen egyetértek vele) minden sportágat érdemes minél előbb (gyerekkorban) elkezdeni, mert akkor sokkal tanulékonyabb az ember, és a teste is jobban meghálálja az új dolgokat, ingereket. A judo esetében pedig gondolnunk kell arra, hogy ez egy küzdősport, és nagyon nagy különbség van azok között, akik gyerekkorban kezdik el ezt a fajta mozgást, és azok között, akik felnőttként ismerik meg. A gyerekek sokkal tanulékonyabbak, viszont nem olyan fegyelmezetten hajtják végre a feladatokat, mint a felnőttek, illetve a felnőttek át is gondolják, hogy mit miért csinálnak, ami ismételten hasznos a judoban.
"Mindemellett a felnőttek, míg nem érzik magukat komfortosan az adott sportágban, óhatatlanul féltik magukat, a testüket, az épségüket, és ezt a fajta „óvatosságot” nem is tudják kikapcsolni" - hívta fel a figyelmet a korosztálybeli különbségekre az edző - "Ez persze érthető is, hiszen másnap dolgozni kell menniük, a családjukat kell ellátniuk, vagyis nem sérülhetnek le. A gyerekekben abszolút nincsen meg még a szikrája sem annak, hogy féltsék magukat, hiszen kíváncsiak, és feszegetik a határaikat. S épp ez kell a judohoz: elmenni, ameddig lehet, és bevállalni, kockáztatni, kicsit csibésznek lenni - persze a szó jó értelmében. ”
A judót a felnőtt korosztály is szereti és műveli
