Élni és élni hagyni 2. rész - A belváros a társadalmi élet központja
Élni és élni hagyni 2. rész - A belváros a társadalmi élet központja
Élni és élni hagyni 2. rész - A belváros a társadalmi élet központjaEgyesek szerint Fehérvár bulinegyede a belváros, mások éppen ennek ellenkezőjét állítják. Múlt héten a belvárosi lakók problémáit jártuk körül, most a másik oldal kerül sorra: megnézzük, hogyan részesülnek a belváros örömeiből a nem ott lakók, milyen egy átlagos, nyár eleji szombat éjszaka.
A nem bevállalósak
„Tiétek a vodka, a narancs meg a bor?” – mutatok a padon sorakozó italkínálatra. „Á, egyik sem!” – nevet fel a négy középiskolás lány. A Kossuth-udvarban viszont most csak ők vannak, és az elmúlt hetekben sem volt itt jellemző a nagy tömeg. „Legtöbben talán akkor voltak itt, amikor a szalagavató aftereket tartották. Össze szoktak itt gyűlni nagyobb társaságok, de nem tartjuk a Kossuth-udvart bulihelynek.” – magyarázza a tizennyolc éves Dóri, aki a lányok között a legidősebb. Jól szituált, átlagos középiskolások, az Öreghegyről jöttek a belvárosba bulizni. Általában a szülők hozzák be őket kocsival, és gyakran ők is jönnek értük. Pizsamaosztás egy békés szombaton éjjel egykor van, ha a Fezenbe mennek, akkor később. Nem félnek a fehérvári éjszakában, igaz, néha megkérdezik tőlük, bevállalósak-e. „Még soha nem kérdeztünk vissza, mit is kéne bevállalni, így aztán nem is tudjuk, de lehet, hogy jobb ez így...” – mondják. Úgy tapasztalják egyébként, hogy nyáron nincs akkora élet, mert sokan elmennek Siófokra, és még többen Budapestre.
Bandaterror a Pelikánban
„Elkeserített már minket ez a hely.” – kezdi egy tizenhét év körüli lány az Országalma melletti padon ülő társaságból. Öt-hat fiatal, fiúk-lányok vegyesen: sör, cigaretta, pesszimizmus. Szerintük Fehérváron nem lehet bulizni. Nemcsak a bulihelyek szűkös választéka miatt, hanem mert nem érzik magukat biztonságban. „Az Alba Bár az egyetlen, ahová el lehetne menni, de az meg tele van kétes elemekkel.” – folytatja egy hasonló korú fiú. „A köztereken sem túl biztonságos, mert van egy jól kiterjedt bandahálózat. Úgy tudom, a Hübnerről jönnek be, ők egyszerűen ellehetetlenítik a szórakozást. Akárhova megyünk, mindenhová jönnek utánunk. Drogot kínálnak, pénzt követelnek.” – meséli a lány. „A rend, az egy fontos tényező. Szerintem amíg ezek a bandák terrorizálni tudják a többieket, addig nem lehet nyugodtan szórakozni sem a belváros terein, sem a bulihelyeken.” – véli a fiú. Egy másik srác hozzáteszi: „Sokan vannak, mindenki rokona mindenkinek, és ha már egyszer megjegyezték az arcodat, hiába nem tudják a nevedet, megtalálnak, utánad nyúlnak. Úgy tapasztaltuk, hogy a rendőrök sem mernek határozottan odaállni, inkább csak finoman próbálják megkérni őket, hogy álljanak tovább, menjenek haza. Tegnap mesélte az egyik ismerősöm, hogy néhányan a Pelikán udvarban megfogták a kezét, és nem engedték el. Addig tartották, amíg sírva nem fakadt.”
Nem ők az egyetlenek, akik panaszkodnak. Egy középiskolás fiú azt meséli, hogy szinte mindennapos, hogy a Kossuth-udvarban bicskával mennek hozzájuk cigit lejmolni – szintén hübneresek. „Ez meg nem éppen az a helyzet, amikor nemet lehet mondani. A balhék akkor kezdődnek, amikor ezek a bandák idekeverednek.” – magyarázza a srác. Nincs okunk kételkedni a szavaikban, csak elgondolkodunk: ha késes-lejmolós bandák laknák a Kossuth-udvart, mi nem ücsörögnénk ott fél éjszakákat...
Ha nincs hová, irány a Varkocs!
Szombat este tizenegy körül a Varkocs-szobornál volt a legnagyobb élet. Egy tíztagú baráti társaságot próbálunk mikrofonvégre kapni, de a „Hol buliznánk, hát mindenhol!” válaszon kívül nem kapunk mást, csak az utca közepén „ottfelejtett” kétliteres söröspalackot. Ezt egy láthatóan utcai kéregetésből tengődő férfi felveszi, de csak belenéz. Látja, hogy üres, majd ugyanazzal a mozdulattal visszateszi az üveget az utca közepére, és megy tovább.
A szökőkút mellett két fiatal srác, dzsessz-zenészek. „Jártam úgy egy szombati napon, hogy éjfélkor bezárt a kocsma, és utána egyetlen helyet nem találtunk, ahol egy sört megihatnánk.” – panaszkodik Ákos.
Meddig lehetnek nyitva a belvárosi kocsmák?
A belvárosi szórakozóhelyek a kereskedelmi törvény értelmében saját maguk határozzák meg a nyitvatartási idejüket, amit csak lakossági kezdeményezésre lehet korlátozni. Ha a lakók túl hangosnak találnak egy kocsmát, akkor ezzel kapcsolatban bejelentést tehetnek az Anyakönyvi és Vállalkozásigazgatási Irodán. Ilyenkor hatósági eljárás indul. Ennek keretében többek között tanúkat (például szomszédos lakókat) hallgatnak meg, és végezhetnek zajszintmérést is. Döntés csak ezután születik. Ha jogosnak ítélik a panaszt, és a kocsmának hamarabb be kell zárni, akkor ez ellen a tulajdonos fellebbezhet a bíróságon.
Az üzlet nyitvatartása sok esetben nem esik egybe a teraszok nyitvatartásával. Ez utóbbiakról akkor kell beterelni a vendégeket, ameddig a hely közterület-foglalása szól. Ugyanakkor a szórakozni vágyók 2012. január 1-je óta vendéglátóhelyek zárt helyiségeiben nem gyújthatnak rá, ezért a dohányzók, ha el szeretnének szívni egy cigarettát, a terasz bezárta után csak közterületen tehetik meg.
„Semmi nyitottság nincs az emberekben, a legtöbben a parkokban saját klikkjeikben vannak. Ha a belvárostól mondjuk tíz perc sétára létesítenének egy bulinegyedet, ahová sokan járnak, inni is és táncolni is lehetne, az ellen nem tiltakoznék.” – teszi hozzá Benedek.
A legnagyobb élet az említett Varkocs-szobornál és onnan a Magyar Királyig van, ha úgy tetszik, ez most a fehérvári bulinegyed, legalábbis az itt lakók szerint. Itt futunk össze egy fiatal hölggyel, aki akár papucsban is lejöhet találkozni, beszélgetni a barátaival, ahogy most, szombat este is teszi. Ez az egyik előnye, ha az ember belvárosi. Cserébe viszont nyaranta a bagolyüzemmód ajánlott – már annak, aki megteheti, vagyis nem kell korán kelnie. „Három éve lakom a Virágórával szemben, és bár a rendezvények is elég hangosak, de nem azzal van a baj, és még csak nem is a vendéglátóhelyekkel, hanem azokkal az emberekkel, akik a környékbeli kocsmákból kikerülve kiabálnak, balhéznak, törnek-zúznak.” – meséli tapasztalatait Kondász Renáta. Azt mondják, ide sokszor kihívják a rendőrséget is, a házban lakók ugyanis nem mernek közbeavatkozni. Reni szerint a hétköznapok sokkal rosszabbak, emiatt még hajnali kettőkor sem tud aludni: „Egyszer hajnali fél négykor szemtanúja voltam, ahogy a régi Virágóra mutatóját jobbra-balra tekerik a fiatalok. Utána nem is ment egy darabig a szerkezet.”
Afterparti a virágóránál
A Virágóra évről évre, sőt generációk óta visszatérő kihívást jelent a fiataloknak. Nem a fenti volt az első eset, június 4. óta óta pedig biztosan tudjuk, hogy nem is az utolsó. Délután még ünnepi volt a hangulat az Országzászló téren, hivatalosan is átadták a megújult közösségi teret, éjjel viszont néhányan úgy gondolták, ideje megtartani az afterpartit. Így történt, hogy másnap hajnalban a Virágóra mutatója már az ég felé magasodva várta a felkelő nap sugarait.
A kamerafelvételek alapján megtalálták az elkövetőket: egy tizenöt illetve egy tizenhat éves ittas állapotú fiatal rongált. A városvezetés „a lehető legszigorúbb fellépést kéri a hatóságoktól, hogy elejét vegyék a hasonló, a közösség értékei ellen irányuló cselekedeteknek” – áll az önkormányzati közleményben. Az esemény hajnali fél egykor történt, így jogosan merül fel a kérdés, hogy mit kerestek ők hétköznap éjszaka, tanév közben, felügyelet nélkül a belvárosban. Ha pedig valóban ittasak voltak, ki és hol szolgálta ki őket?
Példátlan és méltatlan, amit elkövettek a város közössége és közös értékei ellen – fogalmazta meg véleményét a bűneset kapcsán Cser-Palkovics András polgármester, majd hozzátette: a város a lehető legszigorúbb fellépést kéri a rendőrségtől, az ügyészségtől és a bíróságtól, hogy elejét vegyék a további hasonló rongálásoknak.
Csak ha rajtakapják
A belvárost alternatív fesztiválhelyszínnek tekintő kamaszcsapatokkal kapcsolatban megkerestük az önkormányzatot. A válaszaikból kiderült, hogy több jogszabály szabályozza, mit lehet az utcán csinálni. Többek között tilos szeszes italt fogyasztani, a köztisztasági szabályokat vagy a közerkölcsöt megsérteni. Ugyanakkor a közterület-felügyelőnek csak tettenérés esetén van lehetősége intézkedni, ilyenkor a szabálysértés súlyától függően eldöntheti, milyen szankciót alkalmaz – figyelmeztetés, helyszíni bírság vagy feljelentés. Helyszíni bírság esetén öttől ötvenezer forintig terjedő pénzbüntetés szabható ki. Ha egy közterület-felügyelő bűncselekményt észlel, akkor értesíti a rendőrséget.
A térfigyelő mindent lát
„A közrend védelme rendőrségi feladat. Éjszaka nincs közterület-felügyelő járőrszolgálatban, de rendezvények idején vagy egyedi esetekben, túlóra keretében szokták az igényelt jelenlétet biztosítani. A térfigyelőközpontban azonban huszonnégy órában látnak el szolgálatot a felügyelők. Ha bármi szabályelleneset látnak, azonnal értesítik a rendőrséget. Ez a közös munka több esetben vezetett gyors és hatékony eredményre, egy-egy probléma felszámolásához.” – írták a válaszukban, majd hozzátették, hogy 2018-ban kizárólag egy belvárosi söröző közterület-foglalásával kapcsolatban érkezett lakossági bejelentés. Ilyen esetekben egyébként birtokvédelmi eljárás kezdeményezhető a Polgármesteri Hivatalban, illetve az üzlet éjszakai nyitvatartásának korlátozására indítható eljárás.
Amint elmennek, jön a következő
A múlt heti cikkünkre reagálva kiemelték: „A Kossuth-udvar esetében tavaly lakossági illetve képviselői jelzés alapján több alkalommal járőröztek az esti órákban is a közterület-felügyelők a területen. A tapasztalat az volt, hogy a jelenlétük idején nem volt probléma, de amint távoztak, a lakók tájékoztatása szerint ismét megjelentek a fiatalok.”
A válaszukból kiderült, hogy az önkormányzat nem tudja kezelni az olyan társadalmi problémákat, hogy a még nem nagykorú fiatalok miért tartózkodnak éjszaka közterületeken, miért nem felügyelik őket a szüleik. A közbiztonsági problémákat pedig mindenképpen a rendőrség felé kell jelezni, itt elsősorban nekik van hatáskörük. Arra kérték a lakókat, hogy garázdaságot látva és hasonló esetekben haladéktalanul hívjanak rendőrt. A vendéglátóipari egységeket felszólították a zárási időpontok betartására. Végül megjegyezték: a törvényi, jogszabályi környezet szigorítására van szükség.
Hívják a 107-et vagy 112-t!
A belvárosi rongálásokkal kapcsolatban megkerestük a rendőrséget is.
„Jogsértés észlelése esetén haladéktalanul bejelentést kell tenni az ingyenesen hívható 107-es vagy 112-es segélyhívó telefonszámok valamelyikén. Munkatársaink csak akkor tudnak érdemben intézkedni, ha tudomásukra jut a jogellenes cselekmény. A rendőrség valamennyi bejelentést egyedileg vizsgálja meg. Amennyiben az adott ügy elbírálása rendőrségi hatáskörbe tartozik, úgy megtesszük a szükséges intézkedéseket. Rongálás esetén kollégáink a kárértéktől függően szabálysértési (ötvenezer forint alatt) vagy büntetőeljárást (ötvenezer forint felett) indítanak. A szankciók megállapítása a hatályos jogi szabályozásnak megfelelően történik.” – mondta Sipos Mónika rendőrfőhadnagy, majd hozzátette, hogy a rendőrség a Virágóra megrongálása kapcsán büntetőeljárást indított az elkövetőkkel szemben.
Azért a többség mégis örvend
Bár a lakók és a hatóságok szavaiból olyan kép alakulhat ki bennünk, hogy a belvárosi esték és éjszakák szereplői kizárólag randalírozó fiatalok és elkanászodott kiskorúak, a valóság nagyon más: fehérváriak ezreinek, tízezreinek életminősége javult azáltal, hogy megújult a belváros, és az év nagy részében egymást érik a rendezvények. Végre van miért bemenni! Kisgyerekes családok, szerelmespárok, sétálgató idősek ugyanúgy élvezik a kellemes környezetet, mint a vendéglátóhelyek teraszain söröző baráti társaságok. És igenis joguk van, hogy ezt tegyék: erről szól egy mai, polgárosodott nagyváros élete, ahol egyre jobban élnek az emberek, egyre magasabbak az igények és a kikapcsolódás nem luxus, hanem természetes emberi vágy. A belvárosok a történelem során mindig és mindenütt a társadalmi élet központjai voltak, legyenek azok ma is! Hogy a pandúr régen elvitte a bajkeverőt? Hát vigye el most is! Nem ők fognak hiányozni, de ha visszahozzuk a "csendrendeletek világát", azzal az egész város rosszabbul jár.
Szerkesztőségünk álláspontját cikkünk főcíme jelzi: élni és élni hagyni! Legyen türelmesebb a bentlakó, legyen mértéktartóbb a szórakozni vágyó, a fiataloknak teremtsük meg az általuk igényelt, nem pedig szerintünk kívánatos szórakozási feltételeket, az együttélés szabályait lábbal tiprókat pedig emeljük ki hatósági eszközökkel. Erre kell, hogy legyen a közösségnek pénze és szándéka. Hogy a jogi környezetnek is változnia kell? Igen. De mivel a jelenség nem Fehérvár-specifikus, hanem országos, előbb-utóbb a társadalmi igény ezt is elhozza.
Szerzők: László-Takács Krisztina, Kurucz Tünde, Hagymásy András, Látrányi Viktória
