Egyedüli magyarként a tengerenEgyedüli magyarként a tengeren
Egy nap alatt 120 tengeri mérföldet kellett megtennie Brindisiből indulva és Korfut megcélozva a Nemzetközi Brindisi–Corfu Regatta versenyzőinek. Az 1986-ban útjára indított versenyen idén is egyetlen magyar csapat érezte magát eléggé felkészülve arra, hogy vitorlát bontson. Ennek tagja, Séllei Norbert tavaly már színes beszámolót osztott meg velünk a viadalon való szereplésükről.
Magyarok szelték a habokat Brindisiből indulva és Korfut megcélozva
Akkor kategóriájukban győztek a magyarok, összesítésben a nyolcadik helyen futottak be, az ORC számokat figyelembe véve pedig a 127 induló hajóból a 40. helyezést szerezték meg. 2017-ben 127 hajó állt rajthoz, s végül 113-an futottak be. A magyar csapatot Séllei Norbert (Székesfehérvár), Noll Gergely és Stámusz Márk (Komárom megye), Bodrogi Zsolt (Veszprém megye) és a csapatfőnök-tulajdonos, Simó Béla (Somogy megye) alkotta.
A nemzetközi érdeklődés idén sem csappant meg a verseny iránt, s most is jóval 100 felett volt az indulók száma.
Idén is rengeteg hajó indult el a versenyen
Hazánk fiai most is Lolitával (csodás vitorlásukkal) vágtak bele a kalandba, bár szinte az utolsó pillanatig volt némi feszültség és aggodalom bennük, hiszen úgy tűnt, hogy csak Simó Béla és Séllei Norbert tudja vállalni a küldetést, és négykezes kategóriába sorolják őket. (Ami eléggé megterhelő versenyt hoz, mivel csupán kettejük között oszlanak meg a feladatok. – Idén is volt pár olyan hajó, amely két fővel a fedélzetén indult el.) Végül Both Péter is csatlakozott hozzájuk, akivel már tavaly is vitorláztak párszor a Balatonon.
A munka viszont így is sokkal több volt, mint a múlt évben – a létszámból adódóan -, és eléggé lefáradtak a legények. A rajt sokkal erősebb, szelesebb volt a tavalyikhoz képest (ráadásul szembeszél fújt), és a rajt helyszíne is módosult: a kikötő szájánál jelölték ki, s mivel egy szűk bejáratú kikötőről van szó, nagyon kellett helyezkedni a pozíciókért.
Lolita vígan szelte a habokat
Norbert elárulta, hogy a csodálatos Brindisi környezet teljesen elvarázsolta őket, ami megadta a tökéletes alaphangot az úthoz. Az összhang tökéletes volt társaival, nagyon jól együtt tudtak dolgozni. A nehézséget neki az éjszakai ébrenlét okozta. Délben rajtoltak, s másnap 16 óra körül értek be a célba, addig felváltva próbáltak meg aludni (ami persze a körülmények és a versenydrukk miatt nem sikerült).
Persze, izgalmakban sem volt hiány: egy félszeles menetben olyan erő összpontosult a vitorlára, hogy eltört az orrsudár! - Az orrsudár tulajdonképpen egy rúd, ami túlnyúlik a hajón, meghosszabbítja a testet, s ehhez van rögzítve a vitorla. A vitorla másik sarka az árbóc csúcsához van kötve, a harmadik sarokkal pedig azt lehet szabályozni, hogy mennyire legyen nyitott.
Izgalmakban sem volt hiány a versenyen
E probléma megoldása azonnali cselekvést igényelt, amivel 5-10 helyezést vesztett a csapat. A technikai megoldás ugyanis abból állt, hogy le kellett szedni a vitorlát, felhúzni helyére az alapvitorlát, ami kisebb és félszelezésre nem alkalmas, és nem utolsó sorban az orrsudár törött darabját is el kellett távolítani, valamint egy új bekötési pontot kellett keresni a bőszeles vitorlának. Ez pedig nem kevés időbe és fizikai erőbe kerül.
Így született meg abszolútban a 22. helyezés, amivel a fiúk elégedettek, s lehetnek is, hiszen a mezőny igencsak erős volt.
Büszkék lehetünk a magyar csapatra!
Sőt, mielőtt azt hihetnénk, hogy ez volt a szezonnyitó tengeri versenyük – már e mondat kezdéséből is egyértelmű, hogy: nem!
Lolita ugyanis „alapjáraton” Görögországban állomásozik. Onnan – pár héttel ezelőtt – hajózott fel Montenegróig Simó Béla és Bölecz Róbert, majd ott beszállt a hajóba Séllei Norbi, Both Péter és Nagy László, s áthajóztak Bariba, hogy elinduljanak a CUS Bari által szervezett ST105-ön. - Szintén egyedüli magyarként.
A fiúk szezonnyító versenye
Izgatta ugyanis őket e verseny különlegessége: hogy éjszaka zajlott. 18:30-kor volt a rajt a meseszép Bariból, s másnap délután 15 körül futottak be a vadregényes, csodálatosan szép Kotori-öbölben lévő Porto Montenegro kikötőjébe. Ez a „futam” egyébként egyben az Olasz Offshore Tengeri Bajnokság egyik állomása is volt.
A 105 tengeri mérföldet olyan szépen teljesítette a csapat, hogy osztályukban a nyolcadikak lettek, abszolútban pedig a 13-ok. - A befutás utáni nap volt egy öbölbeli verseny is, amin szintén szelték a habokat a magyarok.
Szépen teljesített a csapat mindkét versenyen!
Nos, e verseny után Montenegróban pihent egy kicsit a hajó, majd Béci és Norbi áthajózott vele Brindisibe. Mint mesélték: az időjárás nagyon kegyes volt hozzájuk, mert körbe-körbe mindenhol hatalmas vihar tombolt őrült villámokkal, ám ahol haladt a hajójuk, mintha egy poharat borított volna rájuk egy óvó kéz: tiszta volt az égbolt, tökéletesen világítottak a csillagok, s csak egyszer kaptak egy széllökést, amikor – mint egy zászló – elszállt a nagyvitorla, amit úgy kellett kihalászniuk a vízből. Ezen kívül békés útjuk volt Brindisibe, a már említett verseny helyszínére.
Hogy mi jön ezután? Most indulnak a balatoni versenyek, szakmai regatták. Tengerit nem terveznek őszig, akkor mennek majd az egynapos Barcolana Regatta-ra, amit idén ötvenedik alkalommal rendeznek meg. Ez az október 14-i viadal lesz a szezonzáró programjuk.
Vidám a csapat - és minden okuk meg is van rá!
„Hogy mi vonz a vitorlázásban?” – válaszolta kérdésemre Norbi: „A szabadság, az izgalom, a sebesség. Az, hogy ki kell tolni közben a határainkat, átlépni a komfort zónánkat, s mellette imádok csapatban lenni és nyerni is. A tengeri hajózás azért jó, mert kizökkent a megszokottból. Ott teljesen más a közeg, mint egy tavon. Mások a mértékek, a léptékek. Más az időjárás: kiszámíthatóbb, de tud veszélyesebb is lenni. És fantasztikus érzés, amikor haladsz egy hajón, s tudod, hogy alattad 150 méteres víz van. Egy adriai átkelésnél pedig nézhetsz jobbra, nézhetsz balra, sehol sincsen szárazföld, csak a nyílt víz – és te. Na, az semmihez se fogható!”
