Az öt legjobb jelenet a születésnapos John TravoltátólAz öt legjobb jelenet a születésnapos John Travoltától
Szombat esti láz (1977)
A film, amivel berobbant John Travolta, nem is maradhatna ki a sorból. Az ikonikus főcím, a zene és a jellegzetes járás pedig egyenesen kötelező elem, hiszen pont ez az a film, ahol először kóstolót kaphatott a nagyvilág az utánozhatatlan csípőmozgásból.
Akinek esetleg kimaradt volna a film: John Travolta egy 19 éves fiatal olasz fiút, Tony Manerot alakítja, aki napközben festékboltban eladó, de szombat este mi mást is tenne, mint csőnaciban bűvöli a csajokat a helyi discóban. A csajok pedig mi mást tehetnének, mint fáradhatatlanul rajonganak érte. Persze megérkezik a nagy szerelem is, Stephanie. A történetben nagyjából pont ennyi van, vagyis nem egy nagy durranás, de a Bee Gees-slágerek és a tánc miatt érdemes megnézni...
Grease (1978)
Volt vajon nő, lány, aki ne lett volna legalább egy kicsit szerelmes Danny Zukoba, és ne szeretett volna Sandy helyében a meleg homokba hemperedni az ő barna hercegével? Ha őszinték akarunk lenni, ezt a filmet sem a mélyenszántó és barázdált történetéért meg mondanivalójáért szeretjük, de szeretjük. Mi több, imádjuk!
A zenékért és a táncos jelentekért pedig sok év távlatából is csak rajongani lehet. Én speciel rongyosra néztem a filmet zsenge koromban (nem tagadom, ma sem vetem meg, ha éppen szembejön velem), és amikor senki sem látott, pont azzal a higanymozgással próbáltam leszambázni a lépcsőn, ahogy Sandy és Danny teszi a film csúcspontján. Igen, elég bénán nézhetett ki, de kit érdekelt.
Bár sok másik jelenet legalább ennyire kedvenc a Grease-ből, mint az említett vidámparki zárótánc, de én most mégis ezt választottam. Már csak a lépcsőzés miatt is, ami 3:15-től kezdődik...
Ponyvaregény (1994)
A pillanatok alatt kultfilmmé avanzsált Ponyvaregény ugyan nem a zenés-táncos-ugribugri vonalat képviseli Travolta életpályáján, ám természetesen itt sem hazudtolhatta meg magát, és kellett egy kis kavarás. Szerencsénkre. Mert Uma Thurmannel egészen zseniális táncjelenetet hoztak össze.
Persze lehet legyinteni, hogy a tánc már elcsépelt, és jócskán akad még a Ponyvaregényben több, kiemelésre méltó, vaskosabb jelenet, ugyanakkor a film kritikusai szerint nem nehéz egy olyan alkotásban vaskosabb jelenet találni, ahol nagyjából arról szól minden, hogy az emberek mocskosan beszélnek, felszippantanak minden port, ami a közelükbe kerül, és halomra lövik egymást.
Lehet ebben is, abban is igazság, mert állhatna itt akár Samuel L. Jackson gyilkolás előtti Biblia-szavalása, a véletlenül elsült pisztoly miatti autó agyvelősítés, esetleg a túl sok ezt meg azt felszippantó Uma Thurman adrenalint tűvel a szívbe módszerrel való megmentése, de én mégis inkább a békés twistbajnokság jelenetet hoztam. Mert igenis menő. Még most is!
Michael (1996)
Travoltának arkangyalként is sikerült valami egészen mást letennie az asztalra, mint amit mondjuk egy földre szállt küldöttől elvárnánk. A lecsatolható szárnyak, a borosta és a sörpocak, na, meg a cigi-sör kombó nem feltétlen a megszokott angyali karakterábrázolás kellékei. Ugyanakkor mégis, ahogy a szokatlan külsőségeket megfejeli a tiszta ártatlansággal, és az emberek világára való gyermeki rácsodálkozással, attól végül nagyon működik nemcsak Michael, de az egész film.
A lépcsőn levonulós jelenet pedig szerintem sokunk retinájába égett be. A diszkrét ágyékvakarás, amit még Al Bundy is megirigyelhetne, a világ terheitől megomlott váll és a kockás alsó fölött domborodó sörpocak együttese az egyik legnagyobb a Travolta-jelenetek között.
Ál/Arc (1997)
Akármennyire is elfogultak vagyunk John Travoltával szemben, azért el kell ismerni, hogy neki is voltak kevéssé sikerült filmjei. De nem az Ál/Arc. Ami viszont nem egy könnyű villásreggeli, mint az eddigi történetek.
Tömören a sztori: Travolta, vagyis Sean Archer (legalábbis a történet elején), a terrorista-elhárítás ügynöke elfogja Nicolas Cage-t (szerepe szerint itt még Castor Troy), aki kómába kerül. Ezt követően kicserélik a jófiú arcát a rosszfiúéra, hogy beépülhessen a bandájába, és így megakadályozzon egy nukleáris támadást. Castor azonban felébred a kómából, átcserélteti az arcát Seanéra, és átveszi a helyét, mint jófiú, aztán persze elszabadulnak a lovak.
Travolta tökéletesen hozza mindkét szerepet, a jófiú hajszálra pontosan az, ám gonoszként egyszerűen zseniálisan ördögi. A következő jelenet eredetiben is parádés, de magyar hanggal sem lett rosszabb, sőt, az a cuki muki mindent visz!
