Negyven év után kerültek elő a székesfehérvári püspöki könyvtárból ellopott ősnyomtatványok
Negyven év után kerültek elő a székesfehérvári püspöki könyvtárból ellopott ősnyomtatványok
Negyven év után kerültek elő a székesfehérvári püspöki könyvtárból ellopott ősnyomtatványokNegyven évvel ezelőtt elloptak négy ősnyomtatványt a székesfehérvári püspöki könyvtárból.
Ősnyomtatvány az a nyomtatott könyv, ami még 1500 előtt keletkezett, de már a Guttenberg-féle technikával.
Az eltűnt filozófiai, illetve erkölcsteológiai témájú kötetek mind a 15. század utolsó évtizedeiben készültek. Azóta sem derült ki, hogy miért pont ezeket lopták el, bár valószínűleg köze van hozzá annak, hogy kis méretűek, könnyen eltüntethetőek. Arra ennyi év távlatából már végképp nem számított senki, hogy valaha is újra visszakerüljenek Székesfehérvárra. Különösen nem ilyen jó állapotban.
Pedig - amint Mózessy Gergely, a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár intézményvezetője és Spányi Antal megyés püspök beszámoltak róla a sajtónak – a lehetetlennek hitt esemény megtörtént. Jövő héten a Magyar Könyvtárosok Egyesületének tagjai is megtekintik majd a ritka köteteket, melyek közül háromnak ez az egyetlen példánya az adott kiadásból az egész országban.
„A történet valamikor az 1980-as évek kezdetére vezet vissza, amikor statikai probléma miatt ki kellett pakolni a püspöki könyvtárat, köztük a könyvtár legnagyobb értékeit őrző, úgynevezett kódextermet is, ahol körülbelül kétezer kötet található" – idézte a múltat Mózessy Gergely. - "A könyvtárnak ekkor egy könyvtárosa volt, Sulyok János Ignác ciszterci szerzetes pap. Több mint hetven éves volt, örömmel elfogadta, amikor a villanyszerelő segédmunkásai felajánlották, hogy segítenek neki pakolni. Volt egy fiatalember közöttük, aki kicsit nagyobb érdeklődéssel is fordult a könyvek felé. Így később sejthető volt, hogy ki lehet felelős a négy ősnyomtatvány eltűnéséért. Az atya a rendőrségen nem tett feljelentést, ugyanis irtózott a gondolatától is annak, hogy a hatósághoz forduljon. Mindenki így érzett akkoriban, akinek a titkosrendőrséggel volt valaha valami afférja. Hiszen a látható nyomozószervek fedésében ott működtek ezek az erők is. Az pedig még a könyvtáros szakmában is közkeletű információ volt, hogy a politikai vezetésnek milyen tagjai érdeklődnek ezek iránt a kötetek iránt. És ha esetleg onnan jött valamiféle megrendelés egy lopásra, akkor még csak nem is lehetett reménykedni tisztességes nyomozásban.
A könyvtáros jelentette a püspöknek a dolgot, aki maga is egyetértett egy csendes eljárással. Évekkel később a leltárkönyvbe bekerült egy ceruzás bejegyzés a kötetek hiányáról, a maga részéről ezzel jelezte Sulyok atya, hogy lemondott a kötetek visszaszerzéséről. Huszonöt évvel a történtek után, 2006 tavaszán, fél évvel a halála előtt én még arra kértem Ignác atyát, hogy erről a történetről írásban is valahogy emlékezzen meg. Ne csak belső feljegyzéseink legyenek erről a kárról, ami a könyvtárat érte. Fél évvel a halála előtt is szabódva írta le szavait, azon rágódott, hogy ha akkor feljelentést tesz, talán több esély van az esetleges visszaszerzésre.”
Újabb hosszú évek teltek el, amikor idén májusban egy bécsi antikvitás szaküzletben valaki értékesíteni akart egy ősnyomtatványt. A bolt munkatársa megvizsgálta a kötetet, felfedezte benne a fehérvári könyvtár pecsétjét. „Korrektül eljárva azonnal írt egy e-mailt Fehérvárra, hogy mit tudunk ennek a könyvnek a jogállásáról. Egyúttal értesített minket arról is, hogy egy másik bécsi antikvárium weboldalán egy másik - valaha hozzánk tartozott könyvet – hirdetnek már régóta kétezernégyszáz euróért. Mind a két helyre írtunk, beszámoltunk arról, hogy sosem mondtunk le a kötetek tulajdonjogáról. Hirtelen begyorsultak a dolgok, a második helyről futárral szinte azonnal visszaküldték a náluk lévő könyvet. Az első hely munkatársa pedig beszélt azzal, aki bevitte hozzá. Így derült ki, hogy van nála még két kötet és lemond róla. Így mind a négy könyvet sikerült visszaszereznünk.”
A kötetek tehát közel negyven év után ingyenesen kerültek vissza Magyarországra. Bár a püspökségi könyvtár felajánlott a megőrzésért egy tisztes díjat az antikváriumoknak, azt egyik helyen sem fogadták el. A könyveket éppen június 13-án sikerült átadni Spányi Antal püspök úrnak, aki különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy ez épp Szent Antal napján történt:
"Érdekes, hogy Szent Antalt az elveszett tárgyak megtalálójaként ismerik az egyházban, és épp az ő ünnepén kerültek ezek a könyvek vissza a jogos tulajdonosukhoz." - állapította meg derűsen a püspök.
