Partly cloudy24 °C
2019. július 16. kedd Valter
Menü

Segítség, bezártak minket egy székesfehérvári szabadulószobába

Ha már mostanság olyannyira népszerűek a szabadulószobák, az fmc.hu szerkesztősége is beszabadult a Hiemer-ház alattiba, hogy kiszabadítsa magát. Hát ez most így sikerült...

Bár Székesfehérváron több szabadulószobából is kilogikázhatjuk magunkat, szerkesztőségünk ezúttal a nyár elején nyílt, és a Hiemer-ház hűs pincéjében kialakított játékteret próbálta ki. A történelmi témájú program 1602-ig, Wathay Ferenc kapitány korába repít minket vissza. 

Ezt kell tudni a játékról:

Alba Regia éppen megroppant a megállíthatatlan török csapatok túlereje alatt, és a mészárlást túlélő tisztek maroknyi csoportját a fogságba hurcolt Wathay Ferenc kapitány fogadószobájába zárják, míg sorsukról döntés nem születik. Bár Wathay több mint négyszáz éve ugyan megsebesült, majd török fogságba került, de itt, a Hiemer-ház hűvös pincéjében a szabadulni vágyó kalandoroknak van hatvan percük arra, hogy megtalálják a szabadulás útját. Ám ehhez fel kell fedniük a rejtvényekkel teli szoba titkait… A játékot egyébként maximum 5 fő részére és 14 éves kor felett ajánlják, a lejátszáshoz pedig egy óra áll a csapatok rendelkezésére.

Az fmc.hu szerkesztősége a Hiemer-ház szabadulószobájában (Fotó: Pápai Barna)
Az fmc.hu szerkesztősége a Hiemer-ház szabadulószobájában (Fotó: Pápai Barna)

Ezt pedig a csapatunkról:

Az fmc.hu szerkesztőségéből végül mi is öten vágtunk neki a kalandnak, egy kivétellel pedig szabadulószoba-szüzek voltunk, szóval érdeklődve vártuk a lehetőséget, na meg persze a feladatokat. Bár többségünket erősen frusztrált a tudat, hogy ránk záródik majd egy nagy, vastag, áttörhetetlen ajtó, és a kordában tartott klausztrofóbiánk elhatalmasodik rajtunk, végül nem így történt. Megnyugtathatunk mindenkit, a Hiemer-házban semmi ilyen nem fog történni senkivel, ugyanis ez a szabadulószoba azzal az óriási előnnyel bír, hogy csak jelképes zárral rendelkezik. Szóval semmilyen áttörhetetlen vas- vagy faajtótól nem kell rettegni, a szabad mozgás biztosított.

A feladatokról:

Engem elsőre némileg elbizonytalanított a játék történelmi jellege, és lázas kutatómunkába kezdtem, hogy jól bemagoljam a lehető legtöbb dátumot és eseményt Székesfehérvár múltjából. A hozzám hasonló, évszámokból kevéssé erős versenyzőket is újfent megnyugtathatom: ebben a játékban is inkább a logika dominál, senkit se tántorítson el a szabadulószoba kipróbálásától az, ha nem érzik magukat biztosnak a város történelméből. Magolásra tehát nincs szükség, hacsaknem tudásunkat szeretnénk fejleszteni. 

És ilyen volt (szerintem) kiszabadulni:

Az első pozitív benyomás a pince finom hűvös levegője volt, ami a kinti negyvenfok közeli állapotokhoz képest csodás felüdülést nyújtott. A játék kezdete előtt a Tourinform munkatársától kaptunk egy rövid, de kimerítő tájékoztatást, majd magunkra hagytak minket. Nekem elsőre kicsit furcsa volt, hogy nem kaptunk kiindulási pontot, hogy hol keressük az első lépést. Aztán amikor meglett a kezdőpont, akkor már egyértelművé vált, hogy máshol nem is lehetne kezdeni.

Magam részéről nagyon bírtam a fejtörést, a trükkösen elrejtett nyomok felkutatását és beillesztését a rendszerbe. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom: jól teljesítettünk, hiszen alig több mint félórával a kezdés után már kinyitottuk a szabadulásunkat jelképező lakatot. Ebben persze az is benne volt, hogy sikerült két lépést átugorva megoldanunk a feladatokat.

Mindent összevetve, nagyon élveztem a játékot, és ha találok még olyan szabadulószobát, ahova nem zárnak be ténylegesen, akkor tuti kipróbálok egy-két kihívást! 

Csilla véleménye a játékról:

Sokat hallani arról, hogy a szabadulószobás játékok milyen pozitív módon képesek támogatni egy kisebb munkahelyi csapat, baráti közösség, vagy éppen egy család meglévő kapcsolatrendszerét. Izgalmas volt személyesen is megtapasztalni, hogy ki miként viselkedik egy szokatlan, kihívásokkal teli helyzetben, milyen logika mentén és milyen gyorsan gondolkodik, az egyéni ötletek hogyan adódnak össze és válnak egy közös probléma megoldásává.Online szerkesztőségünk sikerélményét tovább fokozta, hogy a logikai feladványokat az eddigi legjobb idővel oldottuk meg, és mivel megtapasztaltuk az együttműködés erejét, készek vagyunk bármilyen új kihívás teljesítésére is.

Orsi így látta a kiszabadulásunkat:

Amellett, hogy a múltidézés illúziója nagyon hatásos a helyiségben, az izgalmas rejtélyek megoldásának számomra a csapatépítő hatása is nagyon értékesnek bizonyult. Bár a munkatársaimmal egyébként is összezárva dolgozunk egy pici irodában, meglepő volt új oldalukról látni őket, felfedezni a találékonyságukat. Kicsit mintha egy Dan Brown kötet szereplője lettem volna, olyan érzés volt közösen kutatni a szimbólumok és különféle elrejtett jelek értelmét, útmutatását.

Lóri és az ő meséje:

Amikor meghallottam, hogy mi lenne, ha az fmc.hu szerkesztősége kipróbálná magát a Hiemer-ház pincéjében található történelmi tematikájú szabadulószobában, azonnal igennel válaszoltam. Élek-halok a krimikért, ezzel együtt a rejtvényekért, így izgatottan vártam, hogy mikor vethetem újra bele maga izgalmas feladatokkal teletűzdelt terembe. Már korábban is kipróbáltam magam hasonló fondorlatokkal teli helységben, ám olyan régen volt, hogy időközben el is felejtettem, mennyire élveztem a feladványok végeláthatatlan labirintusát.

A szabadulás napján, sőt, már előző éjszaka is készültem a feladatokra (csupa olyan mozival fárasztottan az agyam, amely megoldhatatlanabbnál-megoldhatatlanabb esetekkel bombázza a gyanútlan nézőt), reggel pedig már azon kattogtam, hogy vajon milyen időt futunk majd. Sportember vagyok, na, a versenyszellem a mindenem.

Ahogy megérkeztünk a Hiemer-házba, levezettek minket az alagsorban található pofás pincébe, ahol ajtó helyett lakat csüngött, jelezve, hogy oda kell beleillesztenünk az utolsó kirakóst. Természetesen mindenről kaptunk tájékoztatást, ám én már a szobában elhelyezett relikviákkal szemeztem, hogy melyikre vessem rá elsőként magam. Miután eldördült a rajtpisztoly, mindenki megtalálta a maga kis rejtvényét, majd szépen sorban (jó, nem mindig sorban) kibogoztuk a szálakat, amelyek végül a szabadulásunkat szimbolizáló kulcshoz vezettek.

Ha jól emlékszem, akkor a rekordközeli eredménnyel zártunk, amely értelmében közel negyven perc kellett ahhoz, hogy kijussunk Wathay Ferenc fogadószobájából. Pedig, pedig. Nem egyszer huppantunk le egymásra nézve, hogy akkor most merre is van a tovább. A feladatok kreatívak voltak, és kellően megizzasztottak minket, ám ezúttal is - mint korábbi szabadulásaim során mindig - belefutottam abba a hibába, hogy nem mertem jobban megvizsgálni a teremben található kellékeket. Alapszabály: mindent fogjatok meg, mindent rágjatok át.

Szóval a feladatok telitalálatnak bizonyultak, volt itt minden, ami szem, szájnak és nyomozó-lelkű egyedeknek ingere, és még az idővel sem voltak problémáink: ha tovább agyalunk egy-egy rejtvényen, akkor is simán beleférünk az előre megadott hatvan percbe. Maga a pince kellően tágas, ötfős csapatoknak ideális, és egyáltalán nem érzi magát az ember bezárva. A Hiemer-házban található szabadulószoba könnyed kikapcsolódást nyújthat a tomboló kánikulában, akár az egész családnak is. Csak Wathay meg ne tudja...

Ajánlott cikkek

Szólj hozzá!

Most olvassák

Galéria

Ez van

  • HÍRADÓ 2019. július 15.
    HÍRADÓ 2019. július 15.
  • Letartóztatták a magyar család autójába belerohanó zágrábi férfit
    Letartóztatták a magyar család autójába belerohanó zágrábi férfit
  • Ismét drágulnak az üzemanyagok
    Ismét drágulnak az üzemanyagok
  • Sok magyar vállalkozás van az amerikai piacon
    Sok magyar vállalkozás van az amerikai piacon

A hét embere

Eseménynaptár