Miért nem lékelik már a görögdinnyét?Miért nem lékelik már a görögdinnyét?
Néhány évtizede még pont azokon az utcasarkokon és foghíjtelkeken jelentek meg nyáron a dinnyések, ahol decemberben a fenyőárusok kínálták a karácsonyfának valót. Ettől függetlenül a lakótelepek kis utcáin és a sűrűn lakott városrészekben hétvégenként felbukkantak a mozgó dinnyeárusok is, akik jellemzően egy teherkocsi platójáról, de legalábbis valami furgonféle hátsó részéről kínálták a görögdinnyét, miközben éktelen ordibálásukkal ("Dinnyét! Dinnyét vegyenek!") az egész várost felverték a vasárnap délutáni szunyókálásból, valahogy így:
A nyolcvanas, kilencvenes évek nyaraiban közös volt, hogy csak akkor kellett megvásárolni a görögdinnyét, ha a kóstolás, vagyis a lékelés után úgy gondoltuk, ízlik a gyümölcs. Aztán valahol a kétezres évek elején szőrén-szálán eltűnt a lékelés, az utcasarki tákolmányok helyett pedig leginkább a hiper- és szupermarketek megfelelő osztálya lett a dinnyevásárlás fő terepe. Itt persze lékelésről szó sem lehet, pedig jogi akadálya a műveletnek nincs. A Magyar Dinnyetermelők Egyesületének szóvivőjétől azt is megtudtuk, hogy tulajdonképpen úgy játszik egy egész ország dinnyelottót júliusban és augusztusban, hogy arra senki és semmi nem kényszeríti.
– Általános tévhit a fogyasztók és a termelők fejében is, hogy tilos a dinnyét lékelni – árulta el Horváth Vivien. – Az EU-csatlakozást követően változtak nagyobb mértékben a vonatkozó jogszabályok, ezen felül megnőtt a kötelező dokumentációk száma, amit a termelők sok esetben nehezen tudtak értelmezni, lekövetni. Kiemelt szerepet kapott az élelmiszerhigiénia, a teljesség igénye nélkül ügyelni kell a megfelelően tisztán tartott és fertőtlenített berendezésekre (pult, vágóeszköz stb.), a termékek tisztítására (például a dinnye héjának mosása ivóvíz minőségű vízzel), megfelelő hulladéktárolók elhelyezésére és rendszeres ürítésére, valamint a személyzet megfelelő higiéniai és egészségügyi állapota (eü kiskönyv megléte, higiéniai helyiségek biztosítása, mint mosdó, kézmosó stb.) is nélkülözhetetlen.
A szupermarketekben a fenti körülmények kivétel nélkül adottak ahhoz, hogy a kiválasztott dinnyét vásárlás előtt megkóstolhassák a vevők, ennek ellenére mégsem kérhetünk lékelést sehol, megjelentek viszont a darabolt dinnyék. A szóvivő szerint ezek az üzletek éltek egy kiskapu alkalmazásának lehetőségével: a fogyasztó a félbevágott dinnye megvásárlásával együttesen vállalja az esetlegesen felmerült élelmiszerbiztonsági kockázatot.
Horváth Vivien szerint ugyanezen elv mentén a termelőtől az út szélén is kérhetnénk lékelést vagy szeletelést, azonban ha a körülmények nem biztosítottak, a megmaradt darabolt vagy lékelt dinnyét más vásárlónak már nem ajánlhatják fel. Ráadásul ha egy újabb vevő kér egy felet, akkor csak egy, a szeme előtt kettévágott gyümölcsöt adhatnak el neki, a korábbról megmaradt féldinnyét nem. Ha ezt összegezzük, egyértelműen látszik a termelő vesztesége, így többségük a biztonságot választva - mind a fogyasztóét, mind a sajátot a büntetések és élelmiszerpazarlás ellen - marad inkább az egészben értékesítésnél.
A szóvivő cáfolta azt a legendát, hogy a lékelés eltörlését az árusok harcolták volna ki azért, hogy kevesebb görögdinnye menjen pocsékba, és így lékelés nélkül a rossz vagy éretlen gyümölcsöt is el tudják adni. Úgy véli, hogy a szabad piaci verseny mellett senki sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy rossz terméket próbáljon eladni, mert nagyon gyorsan kihullik a rendszerből. Sokkal inkább a bírságoktól való félelmet gondolja reálisnak, vagyis ez lehet a fő oka annak, hogy manapság már sehol nem vágnak kör vagy háromszög alakú kóstoló lyukat a dinnyébe.
Ennek ellenére van megoldás arra, hogy nagyobb kockázat vállalása nélkül is eldöntsük, vajon melyik lehet finom a manapság jellemzően papírdobozokban felhalmozott gyümölcsökből. A Magyar Dinnyetermelők Egyesülete tavaly vezette be a Magyar Dinnye Matricát, ami egy termelői azonosítószámmal ellátott jelölés. A matricán többek között a "frissesség, minőség, megbízhatóság" szavak is szerepelnek. Ezeket a matricákat az egyesület osztja ki, ezzel biztosítva, hogy valóban kizárólag termelőhöz kerüljenek. A szóvivő szerint ha valaki a nevét meri adni a termékéhez például ezzel a jelöléssel, az már eleve a jó minőség garanciája lehet.
Ha mégis otthon derülne ki, hogy akár az útközben, akár a boltban vásárolt dinnye nem üti meg az elvárt szintet, akkor első körben a vásárlás helyén érdemes reklamálni. Amennyiben a csalódott vásárló nem jár sikerrel, felkeresheti panaszával az egyesületet a Facebookon vagy e-mailben, de akár a Keresd a dinnyést! androidos applikáción keresztül is beazonosíthatja a termelőt, és ha van hozzá közvetlen elérhetőség, fel is tudja vele venni a kapcsolatot.
Néhány napja egyébként a Nébih (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal) is beszállt a nemzeti dinnyelottóba, és tuti tippekkel árasztotta el a fogyasztókat az érett, finom görögdinnye kockázatmentes kiválasztásához. Röviden összefoglalva szerintük:
- Leginkább a dinnyetermelő feladata, hogy eldöntse, kellően érett-e már a gyümölcs, vagy még egy kicsit hízlalni kell;
- Ha száraz, barna a dinnye kocsánya, az arra utal, hogy érett lehet, mert már nincs szüksége az anyanövényre, ezzel szemben a friss, zöld kocsányú gyümölcs valószínűleg még éretlen;
- Ha csíkos fajtát veszünk, akkor érdemes a a világosabb csíkoknál megjelenő halvány vajszínt keresni, ami szintén az érett állapotot jelzi;
- Az ütögetésre jelentkező kongó hang nem jelenti feltétlenül azt, hogy a dinnye megérett, sokszor csupán arra utal, hogy a belseje nincs megszakadva, magas a víztartalma.
A Tesco sem akart kimaradni a jóból, ők tavaly egy rövid videóban magyarázták el a vásárlóknak, hogy mire érdemes figyelni:
Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy a korábban a pult alól, jó esetben egy rongyban megtörölt, zümmögő legyekkel körülvett lékelőkanál városi romantikája már örökre a múlté, de semmi sem zárja ki, hogy ez a jövőben is így maradjon. Ha nem is a ragacsos lében ázó legyeket és a rozsdás lékelőt, de magát a dinnyevásárláshoz szorosan hozzátartozó rituálét idővel akár vissza is kaphatjuk, némileg EU-konform köntösbe öltöztetve. A kérdés már csak az, hogy van-e olyan áruházlánc, ami esetleg felismeri az ebben rejlő lehetőséget. Már ha egyáltalán van benne...
Addig is itt van egy ötperces videó a görögdinnye több hónapos útjáról, amíg az ültetéstől végül a fogyasztó asztalára kerül:
