Jumanji - A következő szint (The Next Level) kritika: újra ezer fokon pörög gyerekkorom kedvenc játéka
Jumanji - A következő szint (The Next Level) kritika: újra ezer fokon pörög gyerekkorom kedvenc játéka
Jumanji - A következő szint (The Next Level) kritika: újra ezer fokon pörög gyerekkorom kedvenc játékaKülcsín
Gyerekkoromban mindig beparáztatott, amikor megláttam a csatornák reklámjai között, hogy néhány nap és levetítik a Jumanjit. Igen, féltem tőle, ugyanis az akkor még Jumanji-társasjáték olyan hátborzongató dobolással csábította magához a gyanútlan fiatalokat, hogy napokig azzal rémálmodtam. Ettől független a Robin Williams nevével fémjelzett mozit mindig is a kedvenceim között tartottam számon, így hatalmas meglepetésként ért, amikor bejelentették, hogy 2017-ben viszont láthatom a Jumanjit.
Aztán a Jumanji - Vár a dzsungel jött, látott és győzött, és a kezdeti megrökönyödés (hogy a táblát videójátékra cserélték) után olyan pörgős és látványos kalandnak lehettem a részese, amilyet meg mondom őszintén, régen éltem át.
Sajnos a sikert észlelve beindultak a hollywoodi filmgyár fogaskerekei, és olyan gyorsan akarták leforgatni a folytatást, ahogy csak lehetett. Persze mint tudjuk, ez mindig magával hordozza azt a veszélyt, hogy ha mellémegy a történet, akkor örökre búcsút inthetünk az éppen aktuálisan meglovagolt franchise-nak. Szóval mind a tíz ujjammal szorítottam, hogy az ismételten Jake Kasdan kezei alatt összeálló produkció méltó legyen az elődökhöz.
Sztori
Mondanom sem kell, hogy az időzítés nem is lehetne tökéletesebb, ugyanis a Jumanji - A következő szint éppen akkor veszi fel a fonalat, amikor az egész éves melózás és sulizás után karácsonyi találkozót szervez az előző részben megismert banda, azaz Spencer, Martha, Frigó és Bettany.
Igen ám, de mivel Spencer hiányában elmarad a nagy összeborulás, barátai pedig úgy döntenek, hogy inkább házhoz mennek a pofonért, és kiderítik, miért rázza le folyton őket régen látott társuk. A családi fészekben aztán találkoznak az eltűnt fiú nagyapjával, Eddie-vel (Danny DeVito) és annak cimborájával, Milóval (Donald Glover), akiknek szintén halvány sejtésük sincs Spencer hollétéről.
A nagy nyomozás végül az előző kalandozás után tönkretett videójátékhoz vezet, amely egy rövidke hisztiroham (hogy kerül oda a pokoli masina?) és elmélkedés (miért hagyta hátra Spencer a holmijait?) után ismételten beszippantja a gyanútlan brigádot. Innentől pedig tudjatok, hogy mi következik: kezdődhet a játék!
Karakterek
Na, hát szereplők tekintetében ismételten rendesen el voltunk eresztve, ugyanis a Jumanji - A következő szintben így vagy úgy, mindenki visszatért, akit az első körben láttunk. A való világ főszereplői (Spencer, Martha, Frigó és Bettany) az előző Jumanji eseményei után - különbözéseik ellenére - igencsak megkedvelték egymást, ám a nagy barátkozás ellenére ez a szál nekem még mindig érdektelennek hatott.
Persze rögtön felkaptam a fejem, amikor megláttam a Spencer nagypapáját alakító Danny DeVitót, aki zsémbességével és értetlenkedésével simán elvitte a show-t. Rajta kívül feltűnt egy másik színészlegenda, Donald Glover is, párosuk pedig számos vidám percet okozott, még akkor is, amikor (apró spoiler) más bőrbe bújtak. Pszt.
És hát ott vannak a Jumanji-videójáték karakterei is, akik ismételten teljes pompájukban tündökölnek: Karen Gillan bomba, mint mindig, Dwayne Johnson drámai nézései élmenyszámba mentek, Kevin Hart ismételten jó kezekbe került, és végre Jack Black sem a picsogásáról volt csak megismerhető.
Számos helyen azt olvastam, hogy az újoncként felbukkanó Awkwafina kenterbe verte az összes szereplőt. Hát, szerintem ez csak akkor volt igaz, amikor egy bizonyos karakter avatárjaként tündökölt, amúgy szerintem kilógott a buliból. Csak úgy, mint Colin Hanks játékbeli figurája, Alex, akit Nick Jonas keltett életre. De tényleg, csak tömegnek volt ott, úgy is fogalmazhatnék, hogy a karakter egy tökéletes biodíszletnek, semmi több.
Összegzés
A Jumanji - A következő szint pont ott folytatta, ahol az előző etap véget ért. Már nem a történetről beszélek, hanem arról a minőségről, amit belepumpáltak az újjáélesztett szériába. Jó, nyilván nem hozza vissza az eredeti film hangulatát, de megmondom őszintén nem is kell, ugyanis a Jumanji-remake-ek úgy tökéletesek, ahogy vannak.
Így a második felvonásban sincs felesleges sallang, a poénok ülnek (főleg amikor Danny DeVito és Donald Glover karakterei vannak a porondon), és bőven hozott újdonságokat is a film (mind a karakterek és a rájuk leselkedő veszélyek tekinteteben is), amely még mindig pazar CGI-jal zakatolt szinte az első percről az utolsóig.
És ha már percek, egyáltalán nem éreztem, hogy két óráig gubbasztottam a moziszékben, sőt, legszívesebben kimentem volna még egy adag nachosért, és végig daráltam volna még egy eszeveszett kalandot, ugyanis egyszerűen nem lehet megunni.
Nem voltak elvárásaim a Jumanji - A következő szint meglesése előtt, de ettől függetlenül pozitívan csalódtam, és nem gondoltam volna, hogy ennyire magával tud ragadni egy elsődlegesen popcorn mozinak szánt alkotás. Nyilván nem árul zsákbamacskát és nagy életigazságokat sem, azaz egyet mégis: a barátság szent dolog, és bocsájtsunk meg cimboráinknak, amíg még tudjuk.
Az újragondolt Jumanji második etapját mindenkinek ajánlom, aki egy szórakoztatóra mozira akar beülni, ugyanis garantáltan elégedetten (és teli vigyorral) fogjátok elhagyni a mozitermet.
10/7 - Még mindig élvezetes elmerülni a Jumanji világában
(A kritikát a Cinema City Alba támogatta.)
