Nőnap margójára: te emojit küldtél vagy virágot vettél? 
Nőnap margójára: te emojit küldtél vagy virágot vettél?
Nőnap margójára: te emojit küldtél vagy virágot vettél? Persze az alapkérdés nem is úgy fogalmazódott meg bennem, hogy kell-e, szükséges-e a hölgyeket felköszönteni? Ez nyilván nem téma. A szebbik nem nélkül hová lennénk mi, férfiak, és ebben most nincs semmi pejoratív élc. Azonban, ahogy rátelepedik mindennapjainkra az internet és mindenhol az online lehetőségek hódítanak, úgy az ünnepi köszöntések is nagy számban terelődnek az online világ irányába.
A közösségi média és a milliónyi instant üzenő platform lehetőségeinek “hála” a tőlünk messze élőkkel is szinte testközeli kapcsolatban lehetünk állandóan. Megvannak ennek az előnyei, ez kétségtelen.
Azonban a helyzet úgy kezd változni, hogy ezekkel a lehetőségekkel már nemcsak akkor élünk, ha az üzenőtárs a világ másik oldalán él. Egyre többen és egyre gyakrabban köszöntjük ismerőseinket a Facebookon vagy egy-egy online üzenetben. Ez utóbbi talán még az éppen megtűrt kategória - szerintem.
A lehetőségek kitárulásával egyre gyakrabban látni a Facebookon olyan posztokat, melyekben valaki - jobb esetben megjelölve az adott személyt - csak úgy online felköszönti az éppen aktuális egyént valamely neves alkalomból. Ezek a köszöntések azon túl, hogy a célbaérésük is kétséges, még rettentően személytelenek is. Azonban azt látnunk kell, hogy az online világban a személytelenség egy adottság.
Ez jól látszik az internetes felhasználókra jellemző rettentően nyers és modortalan kommunikációkból is. Elég csak végig olvasnunk egy-egy komment-cunamit, mondjuk a Fehérvári Gyökerek Facebook-csoportban, de említhetnék még számtalan hasonló csoportot és posztot is.
Az online felületeken sajnos sokkal nyersebben és durvábban kommunikálunk, mint azt tennénk a való életben. Nyilván ezt is majd a szociológusok és társadalomtudósok nagyon sok év távlatából jól kielemzik majd, de addig nekünk marad az önkontroll és a költői kérdés: vajon miért vesszük embertársainkat ennyire semmibe az online-térben? Azonban addig is, amíg erre magunk is rájövünk, marad a nyitó kérdés:
Emoji vagy virág?
A magam tapasztalatából kiindulva nekem sem kellett sok az “elcsábuláshoz”. A valóság abban rejlik, hogy elérhető árú vágott virágot már szombat napközben sem lehetett venni a város nagyáruházaiban. Sőt, nem volt ez másképp vasárnap reggel nyolc körül sem, azzal a szemérmetlen és kíméletlen valósággal fűszerezve, hogy a nagy Tesco bejáratánál a kókadozó egy szál tulipánt vagy szegfűt 700 forintért árulták.
Csak viszonyításképpen, a nagyáruházakban, diszkontokban ennyiért egy egész csokorral vehettünk volna, ha lett volna. Tudom, kereslet-kínálat, ha van aki megveszi ennyiért, akkor mindig is lesz, aki hülyének néz minket. De a lényeg, hogy van-e az az élethelyzet, amikor az emoji lesz a virág?
A fentiekből kiindulva nyilván van. Hogy ez jó vagy nem, az szubjektív. Én (talán már a koromból fakadóan is) a konzervatívabb felfogást képviselem, és a gyerkőcökkel együtt maradtunk az élő virágos köszöntés mellett. Ez sokkal kedvesebb és személyesebb.
Ellenben, aki a modern és online lehetőségeket választja, annak például ott van a Viber, ahol kifejezetten a nőnap alkalmából még külön nőnapi matricákat is lehet letölteni és azzal kedveskedni a hölgyeknek.
