Ilyen csodák történnek a külsőddel, ha diólevél főzetet iszol!Ilyen csodák történnek a külsőddel, ha diólevél főzetet iszol!
A múltkor már szó volt arra, hogy a közönséges diófa levelét egykoron igazi elixírnek tartották. Ennek oka az, hogy a bőrbetegségektől kezdve a hajápoláson át a méregtelenítésig rengeteg problémát orvosolhatunk vele. Külsőleg való használatáról már írtam egy külön cikket, most pedig következzen a belső használat – és előnyei!
Mire jó?
A diófa leveléből készült főzet tonizáló, stimuláló, salaktalanító és segíti az emésztést. Az emésztőrendszerre és az izomzatra gyakorolt hatása nagyon jól megfigyelhető. Angolkórra, tüdő- és csont TBC-re és nyirokrendszeri betegségekre is használhatjuk foszfortartalma miatt.
Serkenti a májműködést, a vérkeringést, miközben vértisztító is. A népgyógyászat régóta ismeri antibiotikus hatását. Még lépfenét is kúráltak vele egykoron. Mivel szabályozza az anyagcserét, csökkenti a vércukrot – ezért cukorbetegség esetén is hatásos lehet. Enyhíti a szomjúságérzetet.
Ha valakinek gyomorhurutja vagy hasmenése van, vagy bármilyen emésztési problémája, a diófa levele segítséget nyújthat. Használhatjuk a láb vérkeringésének javítására, valamint vérzések csillapítására. A gyomor- és orrpolip gyógyításában is hasznos lehet.
Tényleg gyógyítja a hámszöveteket?
A diólevél kívül-belül gyógyítja a hámszöveteket. Hatóanyagai elpusztítják a betegségeket okozó szervezeteket. Plusz: összehúzó (asztringens) hatása is van. Összehúzza a nyálkahártyát, s így megszünteti a szivárgó vérzéseket is. Ebből adódóan meggátolja az újrafertőződést, s beindulhat az emberi szervezet természetes regenerációja, ami befejezi a gyógyítást.
Csak a levélnek van jótékony hatása?
Nemcsak az egészséges levelekből készíthetünk főzetet (külső és belső használatra), hanem a dió külső burkából, a kopácsból is. A leveleket leszedés után mossuk meg egyesével, terítsük szét egy textíliára, s árnyékos, szellős, meleg helyen hagyjuk megszáradni. A diószüretkor „lefejtett” kopácsot daraboljuk fel, s úgy szárítsuk ki.
Miből áll az „általános” dióleveles tea?
Forrázzunk le 2,5 dl vízzel egy csapott evőkanál szárított levelet, hagyjuk állni negyed órán át, majd szűrjük le, s már fogyasztható is!
Hogyan használjuk?
Ha gyulladáscsökkentés a célunk, vagy nyirokbetegségünk van, esetleg gyomorhurut gyötör, akkor naponta 3 csészével igyunk a főzetből. (A legjobb reggel, felkelés után, éhgyomorra.) Salaktalanítás, vértisztítás esetén naponta csak egy csészényit vegyünk magunkhoz! Emésztésünk akarjuk javítása érdekében étkezések után fogyasszunk a teából – alkalmi jelleggel. – Nemcsak Európában, hanem Kínában is isszák a diólevél főzetét székrekedéskor!
Ha hasmenésünk van, akkor gyenge főzetet készítsünk 10 g szárított levélből és 1 liter forró vízből. A leveleket ilyenkor később szűrjük le, és az egész főzetet fogyasszuk el az adott nap folyamán! Emésztésünk karbantartására készítsünk 6 dkg diólevélből sűrű főzetet: keverjük el 12 dkg glicerinnel és 3 dl forralt vízzel, s ebből az elegyből reggel és este, étkezések után vegyünk be egy-egy kávéskanállal!
A zsíros, pattanásos bőrt is szebbé varázsolhatjuk vele – ilyenkor naponta többször fogyasszunk gyengére főzött diólevél teát.
A vércukorszint beállítására tegyünk egy csésze forró vízhez 2 kávéskanál szárított diólevelet, hagyjuk egy órán át állni, majd szűrjük le, s naponta négy alkalommal kortyolgassunk belőle.
Felszívni az orrba?
Orrduguláskor és az arcüreg fájdalma esetén szívjunk fel a teából az orrunkon át naponta párszor, s hagyjuk, hogy átmossa az üregeket a főzet. A száj és a torok is öblögethető vele – elpusztítja az ott lévő baktériumokat, kórokozókat.
Fontos:
Mindig egészséges növényi részekkel dolgozzunk!
Ha friss levelekből készítjük el a teát, akkor az előírtnál nagyobb mennyiséget is használhatunk (akár négyszeres szorzót is használhatunk). A receptek általában a szárított változatot veszik alapul.
Rendszeres használat esetén – ami napi egy-három csészét jelent – hat hét után tartsunk négy hét szünetet!
Allergiás tünetek jelentkezésekor hagyjuk abba a főzetek használatát!
