Hogyan spóroltam meg öt év alatt 2,4 millió forintot és 178 napot?
Hogyan spóroltam meg öt év alatt 2,4 millió forintot és 178 napot?
Hogyan spóroltam meg öt év alatt 2,4 millió forintot és 178 napot?Hiába jelennek meg ugyanis szétrohadt fogak és a kátránytól szinte teljesen elfeketedett tüdők a cigarettacsomagolásokon, ez látszólag senkit nem tart vissza a dohányzástól. Aki cigizik, pontosan tisztában van a kockázatokkal, de egészen addig nem foglalkozik vele, amíg helyzet nincs. Akkor meg már sokszor sajnos elég késő.
Én sem úgy döntöttem el 16 év végigdohányzott év után, hogy különösebben megijedtem volna ezektől a fotóktól. Sőt, ha belegondolok, igazából a mai napig nem tudom, miért döntöttem végül a leszokás mellett. De az biztos, hogy nem bántam meg.
Az első cigarettát egy nyári (vagy őszi?) estén szívtam el a fehérvári belvárosban. A Romkert lépcsőjénél álltam, amikor küszködve, de néhány slukkot beleszívtam a már égő cigibe. A cigi beütött, megszédültem, csak egy hajszál választott el, hogy ne legyen sokkal kínosabb az este folytatása. 19 évesen a cigizésre fogékonyak jó része már évek óta javában dohányzik. Nekem ehhez egy szerelem kellett és egy cigiző barátnő. A lány nem, de a szokás végül megmaradt egészen 2015. december 1-ig.
Szerettem cigizni. Nem feltétlenül a cigaretta íze fogott meg, sőt, az a legkevésbé. A szertartás, az a pár perc nyugalom vagy éppen közösségi élet volt fontos. Ha éppen munka közben meg kellett oldani egy problémát, rendszeresen rohantam a szabadba és egy cigaretta elszívása közben kitaláltam a hogyan továbbot. Később az egy cigiből kettő lett, majd három, vagy akár ennél is több. A kezdeti napi néhány szál gyorsan fél doboz lett, majd egy, az utolsó pár évben már inkább kettő. Cserébe minden problémát megoldottam.
Először akkor jöttem rá, hogy ez nem lesz jó, amikor 2010 környékén egy megfázás után néhány hétig hanyagoltam a cigit. Már napok után teljesen másképp éreztem a szagokat és illatokat, és az ízek is jóval erőteljesebbek voltak. Amikor a felszállás előtt még egy jókorát slukkoló dohányosok a buszra léptek, és a füst nagyobb részét az utastérbe fújták, jobban megviseltek a cigiszagú emberek, mint többieket.
Az nem létezik, hogy én is ilyen büdös vagyok, mint ők. Én, aki baromira figyel a higiéniára és az ápoltságra. Pedig de.
A leszokáshoz végül szintén egy mezei megfázás és éjszakai telefonbeszélgetés vezetett. Öt évvel ezelőtt november végén éppen a szokásos év végi köhögős, torokfájós, taknyos betegséget toltam. Ilyenkor a cigi baromi rossz, minden slukk keserű, kifejezetten kellemetlen ízű, de az erős dohányost ez egy ponton túl már nem érdekli. Néhány nap kihagyás után aznap éjszaka újra rágyújtottam, miközben egy Dublinban élő barátommal telefonáltam.
Egyszer csak eszembe jutott és megkérdeztem tőle:
Azon a szálon kívül, amit épp szívok, még egy van a dobozban. Mi lenne, ha azt még most elszívnám, és többé nem vennék cigit?
Persze, tök jó ötlet, csináld, vagy valami ehhez hasonlót mondott, de ő sem vette komolyan a semmiből jött ötletet. Ahogy én sem. De tényleg nem vettem másnap új dobozzal. Aztán a rákövetkező napon sem. Pont most volt öt éve, hogy a spontán ötletből végül életmódváltás lett.
Nem mondom, hogy az első néhány nap nem volt keserves. Folyton indultam volna, nyúltam volna a kabátzsebbe, és rengetegszer néztem az órát, hogy mikor telik már el a nap. Aztán ezen egy hét, tíz nap alatt átlendültem. Addigra az összes ruhám átesett egy mosáson.
Hello, újra illatok, szagok és ízek!
A cigimentes életből egycsapásra életmód lett. Már az sem zavart, ha mások a társaságban rágyújtottak, eszembe sem jutott, hogy kérjek egy szálat. Néhány hónap múlva pedig már kifejezetten zavart a dohányzás. Pár év múlva egyenesen végtelenül távolinak tűnt, hogy valaha cigaretta volt a számban, teljesen értelmetlen döntésnek tűnt az az 1999-es nyári este, amikor az elsőt elszívtam.
Persze felrohant jópár kiló. Elkezdtem nassolni, jöttek a pótcselekvések. Erre nem voltam felkészülve, nem tudtam kezelni a helyzetet. De ma már értem, hogy azok az elpazarolt évek, amiket sportolás helyett cigizéssel töltöttem, egy hibás döntés és életfelfogás eredményei voltak. Folyamatosan küzdök a kilókkal, de egyelőre talán nyerésre állok.
Ha visszacsinálhatnám, egészen biztosan senkinek a kedvéért nem gyújtanék rá újra.
Amikor utoljára cigarettát vettem, 1060 forintba került a kedvenc márkám. Ma ugyanezt a típust 1550 forintért lehet megvenni. Ha tehát a kettő közötti átlagárral számolok (1305 forint), akkor az elmúlt 1827 nap alatt 2 384 235 forintot spóroltam meg. Ez 200 ezres nettó fizetéssel számolva egy teljes évi munkabér lenne.
Ennél is sokkal durvább, hogy ha egy-egy szál elszívására átlagosan 7 percet számolok, akkor 2015 óta 255 780 percet NEM töltöttem dohányzással. Ez közel 178 nap, azaz majdnem fél év, ami nem egy dohányzásra kijelölt helyen vagy egy hátsó kertben le-föl sétálgatva múlt el. Vagyis aki napi egy doboz cigit elszív, számoljon úgy, hogy minden tíz életévéből egyet arra pazarol, hogy cigizget. Kinek éri ez meg?
Tényleg, kinek?
