12 hónapnál régebbi cikk

Normális emberek: egy ír romantikus sorozat magyarázza el, hogy miért nem működnek manapság a nagy szerelmek
·Filmkritika·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
YouTube/HBO Go
Normális emberek: egy ír romantikus sorozat magyarázza el, hogy miért nem működnek manapság a nagy szerelmek
·Filmkritika·Utolsó frissítés: undefined

Egy szó a válasz, de ehhez nagyjából a 12 részes Normális emberek (Normal People) közepéig kell eljutni. Az ír-angol-amerikai romantikus sorozat egy olyan mindent elsöprő első szerelem fejlődéstörténete, mely kényelmetlenül ismerős lehet a nézők többségének.

Mitől olyan különleges a Normális emberek, vagyis eredeti címén a Normal People? Semmi olyasmire ne számítsunk , amivel többségünk még ne találkozott volna élete során. Ez a sorozat ugyanis a hétköznapi embereket mutatja be a hétköznapi embereknek. Görbe tükör? Nem igazán. Sokkal inkább kimondja azt, amit mindenki gondol, de sokszor észre sem vesszük, vagy egyszerűen lusták vagyunk akár csak magunknak is megfogalmazni. És ki tudná jobban a szánkba adni a szavakat a mindennapokról, mint egy fiatal írónő?

Ahogy mostanában a legtöbb igazán jó film vagy sorozat, a Normális emberek ugyanis szintén könyvadaptáció. A még mindig csak 29 éves ír Sally Rooney történetét 2018-ban a Times egyszerűn csak "Az év regényének" nevezte, ráadásul több más elismerés mellett felkerült a New York Times bestseller listájára is. Pedig az égvilágon tényleg semmi különöset nem tud a könyv és a 12 részes sorozat, mint amivel nap mint nap találkozunk. Épp attól igazán lebilincselő, hogy nem is akar ennél több lenni: a lehető legegyszerűbben akarja megmutatni két ír fiatal szerelmét, lebontva az ilyen típusú történetekről minden mázat.

A szerelem soha nem volt még ennyire meztelen.

Ezt akár szó szerint is lehet érteni, ugyanis Marianne (Daisy-Edgar Jones) és Connell (Paul Mescal) romantikus fejlődéstörténetében egyáltalán nem köntörfalaznak. A csók valódi, a szex pedig még inkább, a rendező bátran mutatja meg az egymásra heveredő szerelmespárt a szeretkezés után. Épp olyan intenzitással éljük meg a kezdetben még két gimnazista egymásba csavarodását, ahogy azt mindannyian átéltük az bizsergető első szerelem alkalmával. Pillangók a gyomorban és minden perc elvesztegetettnek tűnő idő a másik nélkül. 

A történet kezdetén a tehetős családból származó, de a suliban közutálatnak örvendő Marianne és az egyedül élő, ráadásul a gazdag családnál heti kétszer takarító anya fia, Connell egymásba szeretnek. A szerelem felvállalhatatlan, a fiú ugyanis a gimnázium egyik legmenőbbje: a csajok bomlanak érte, kelta fociban (kb. a labdarúgás és a kézilabda keveréke) az egyik legnagyobb sztár, a bulik rendszeres szereplője. Connell ugyan minden idejét a lánnyal tölti, nyilvánosan mégis inkább a közösség menő szőkeségével mutatkozik.

Még akkor is titkolja az egyébként ránézésre mindent elsöprő szerelmet, amikor az anyukájának és barátai többségének is teljesen nyilvánvaló, hogy mi zajlik közöttük. A történet végéhez közeledve az egyik barátja mondja ki: mindenki tudta, hogy mi van közte és Marianne között, de valójában senkit nem érdekelt.

Ekkor látszik a már egyetemista Connell arcán a megdöbbenés, és gondolkozik el azon, hogy mi lett volna, ha...

A Normális emberek ugyanis nem ér véget a gimnáziumi végzős év után, ez csak a bemelegítés volt. A két ír fiatal igazi se veled, se nélküled kapcsolata az egyetemi évek alatt bontakozik ki igazán. Ekkor döbben rá a néző arra, amire a szereplők még ekkor egyáltalán nem:

azért nem működik kettejük között a szerelem, mert nem tudnak egymással normálisan beszélgetni.

A kommunikáció ugyanis a történet központi témája. Bár több nagyon fontos társadalmi kérdést is érintőlegesen feszeget, de nem akar tolakodó lenni a szerző: nem itt fogja megfejteni az iskolai bullying, a családon belüli zaklatás, az alkoholizmus vagy éppen gazdagok és kevésbé  tehetősek közötti társadalmi feszültség problémáját. A Normális emberek végig következetesen marad egy érzelmi hullámvasút.

Eleinte nosztalgiával nézzük a képernyőt, miközben az egykori első szerelemekre gondolunk. Utána bosszantó a határozatlan Connell töketlenkedése, miközben dühítően egyértelmű lenne a helyes döntés, éppen csak ő nem látja. Könnybe lábadt szemmel figyeljük, amikor végül az egyetemen néhány hónapos beteljesülés jut a párnak, ami egy hihetetlen banánhéjon - természetesen egy félreértésen - csúszik el végül. Minden egyes rész igazi gyomorgörcs, a végefőcím sokszor igazi fellélegzés. Mi jöhet még?

A történet utolsó harmadában érezhetően távolodnak a  főszereplők egymástól, és láthatóan az örök szerelem egyfajta bizarr barátsággá alakul. Közben végignézhetjük, ahogy az időközben Svédországba költöző Marianna egy első pillantásra is kilátástalan BDSM-kapcsolatban próbál boldogságot keresni. Tipikus azonban, hogy valahányszor újabb kapcsolatok köszöntenek be egyik vagy másik oldalon, Marianne és Connell az első pillanattól kezdődően üres tekintetű zombiként darálja a hétköznapokat. Különösen akkor, ha a másik felbukkan a közelben. És előbb-utóbb természetesen mindig egymásba botlanak.

Jellemző nemcsak a sorozatra, hanem sokszor napjaink szerelmeire is a végig jelen lévő határozatlanság. A történet legtipikusabb szófordulata ezek után nem meglepő módon a 'nem tudom', ami megszámlálhatatlan alkalommal hangzik el, elsősorban Connelltől. Akiből egyébként a magyar szinkron sajnos olykor egy igazi málészájú idiótát csinál, pedig eredeti nyelven  csak olyan, mint bárki más: hétköznapi. A Normális emberek egyik legnagyobb ereje ugyanis éppen a párbeszédekben rejlik: ezek a mondatok kíméletlenül őszinték és ismerősek, mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor kimondtuk, vagy nekünk mondták ezeket a szavakat. 

A Normális emberek beszélgetései egyáltalán nem választékosak, de hát őszintén: ki az, aki egy vita vagy szakítás idején arra koncentrál, hogy Kazinczyt megszégyenítő nyelvzsonglőrként válogassa meg szavait? Sokkal inkább hebegünk, habogunk, keressük a szavakat, vagy időnként néma csendbe burkolózunk, csak a szemeink beszélnek. Így van ez az ír szerelmespárral is. A néző érzése végig az, hogy csak egyszer sikerülne áttörni azt a nagyon vékonynak tűnő falat, ami a boldogságtól elválasztja a szereplőket, és minden jóra fordulna. Na igen, de akkor nem lenne regény és sorozat.

Úgyhogy nem marad más hátra, mint 12 hol 30, hol csak 22 perces, de összesen több mint 5 és fél órás folyamatos izgulás Marianne-ért és Connellért. A sorozat december 1. óta szinkronnal elérhető az HBO Go kínálatában, de aki teheti, tényleg inkább eredeti nyelven nézze. Második évad jelen állás szerint nem várható, ám a szerző nem is zárta ki egyértelműen a lehetőségét. Azt viszont leszögezte, hogy ha lesz is, nem a közeljövőben folytatódik a Normális emberek története.

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek