Próbatermet keres Fehérvár legrégibb versenytánc egyesülete
Próbatermet keres Fehérvár legrégibb versenytánc egyesülete
Próbatermet keres Fehérvár legrégibb versenytánc egyesületeNégy évtizede viszik Fehérvár jó hírét szerte az országban a Felicita táncosai. Nem csak kitartásra nevelő, közösséget teremtő sporttevékenységet vagy feledhetetlen kedvtelést jelent a klub: sokan családot, barátságokat is köszönhetnek neki.
A tangó, a keringő vagy a Cha-Cha-Cha nem csupán örömteli mozgásforma, korábban is írtunk már róla, hogy milyen kemény versenysport a tánc, és sok gyerek számára a tanulási képességeket fejlesztő, lelket „helyrerázó” terápia, kapaszkodót jelentő közösség.
Nehéz helyzetben van most ez a sportegyesület is, kérdésessé vált, hogy a jövőben hol készülhetnek fel a megmérettetésekre a fiatalok.
A város legrégebbi táncklubja 1977-ben alakult. Húsz éve, 2001. óta egyesületként működik. Előkészítő csoportjaikba hétéves kortól járnak a gyerekek, de a társastáncok, divattáncok alapjait a felnőttek is elsajátíthatják itt.
A versenyzés az egyesület tagjai számára sem állt le a Covid idején.
„Szerencsések vagyunk, hisz 2001. óta sportegyesületté kellett alakulnunk, így versenyzőink leigazolt sportolók, tehát 2020 őszétől folytathatták a karantén ellenére is az edzéseiket” - számolt be Szijjártó Krisztina, az egyesület vezetője.
Papírfejek a közönségben
„Nagyon megrettenve mentünk március 7-én a Nyugat-Magyarországi Területi Bajnokságra, hiszen tudtuk, hogy közel sem tudtunk úgy felkészülni, ahogy szoktunk. Szerencsére összefogott a maréknyi kis csapatunk, és csodásan helytálltak, több döntős eredmény született. Látszik, hogy a régi időszakokban történt felkészülések, nem múltak el nyomtalanul” - folytatta a táncpedagógus.
Elmondása szerint a nagy fegyelem mellett is jó hangulatban telt a verseny, alig várják a következőket. A helyszínre ezúttal csak az edző kísérhette be a táncosokat a versenyre és a lelátók székein csak papírfejek mosolyogtak, mégis minden rendben volt. A versenyzők szurkoltak egymásnak, csillogó szemmel léptek újra parkettra, és ismét tele vannak motivációval a következő versenyhez.
„Nagyobb baj, hogy utánpótlás csoportunk nem működhet, parkoló pályán van. Interneten tartjuk a kapcsolatot, de a versenytánc helyigényes, online nem tudunk órákat tartani. Egyébként sem divat manapság semmi olyan műfaj, sportág, amibe munkát kell tenni, és nem csak egy videoklipet vagy tiktok videót kell lemásolni. Úgy tűnt a Dancing with the Star műsor segít nekünk, hisz az is a versenytáncot népszerűsítette, de már nem tudtuk kihasználni jótékony hatását” - foglalta össze Szijjártó Krisztina.
A versenytánc egyik jellegzetes problémája az is, hogy a párosok elnövik egymást, más ütemben fejlődnek, szükségesség válhat partner csere, ami most szintén nem megoldható a kezdő csoportok nélkül.
Több versenyző párt azért veszítettek el, mert vidékről nem tudnak bejárni az edzésekre, kerülik a tömegközlekedést, a dolgozó szülő nem tudja őket edzésekre hordani. Kevesebb a motivációi is a fellépések, rendszeres versenyek híján.
Pedig a középiskolások novembertől való otthonléte nagy problémákat okozott lelkileg, még nem is tudjuk, mekkorát! Akikkel tartjuk a kapcsolatot, úgy néz ki, átlendültek a lelki gondokon, és ismét teljes erővel estek neki a versenyekre való felkészülésnek. Az utánpótlás csoportjainkat pedig talán csak ősszel indíthatjuk újra."
A mindezekből adódó bevételkiesések pedig egy olyan alapvető gondot teremtett, hogy nem tudnak hol edzeni.
Tükrös terem az álmuk
„1977-tól művelődési házakban bérelünk a táncosaink számára termeket, így jelenleg nincs hol edzenünk. Az önkormányzatnál próbáltunk jelezni, segítséget kérni, teljes elutasítást kaptunk. Edzhetnénk, de nincs hol” - vázolta Szijjártó Krisztina. - „A szülők arany árban bérelnek jelenleg termet heti két alkalommal, mert többre nem telik. Ez a helyiség viszont kicsi, és nincs tükör, ami a táncosok számára nélkülözhetetlen. Jelenleg is keressük azt a helyet, ahol elérhető árban tudnánk biztosítani táncosaink számára a megfelelő teret, ahol úgy tudnának készülni a versenyekre, ahogy régebben is, hisz elkezdődött a zárt kapus verseny sorozat.
Az álom egy 10x20 méteres terem lenne, amit, ha kell, leparkettázhatunk, illetve tükröt rakhatunk bele.
1977 óta a Felsővárosi Közösségi Házban egy 16x8 méteres teremben készültek a táncosok nap mint nap, még ez is megfelelőnek tűnt, hisz több országos bajnoki cím, megszámlálhatatlan mennyiségű területi bajnoki cím, és még több döntős, dobogós országos eredmény született.
Ami még fontos lehet, hogy a terem akkor is elérhető legyen, mikor a gyerekek iskolába járnak, szóval jó lenne, ha nem a város szélére szorulnánk. Igazából akár egy üres raktár helység is megfelelő lenne, amit táncteremmé alakíthatunk.
Úgy érezzük, magunkra maradtunk, hisz sajnos sohasem ismerték el még a városunkban sem a versenytáncosokat sportolónak, pedig nincs sok igényünk, de még ezt a támogatást sem kaptuk meg senkitől, egy üres termet. 44 év után szinte a nulláról kell indulnunk.”
