Lehet-e teljesen autómentes Székesfehérvár?Lehet-e teljesen autómentes Székesfehérvár?
Egyelőre józan paraszti ésszel végiggondolva elképzelhetetlennek tűnik, hogy Fehérvár valaha is autómentes legyen. Belátható időn belül legalábbis biztosan nem fog ez megtörténni, hiszen abban a magyar városban élünk, ahol egy néhány évvel ezelőtti kutatás szerint lakosságarányosan a legtöbb autó pöfög az utakon. A közelmúltban adták át az első fehérvári fizetős parkolóházat, ráadásul a koronavírus-járvány alatti ingyen parkolás is bizonyította: rengeteg a kocsi Székesfehérváron.
Pedig a jövő egészen biztosan nem az autóké. Legalábbis nem azoké a közlekedési eszközöké, amit ma autónak hívunk. És ez alatt nemcsak a belső égésű motorral felszerelt járművekre érdemes gondolni. De erre majd visszatérünk később. Kezdjük valami sokkal kézzelfoghatóbbal, és nézzük meg, hogyan csinálják ezt külföldön.
Az autómentesség kivitelezésére ma már több működő modell is létezik. Van lehetőség például részleges megoldásra, amire a legjobb példa talán Oslo. A norvég fővárosban több mint hatszor annyian élnek, mint Székesfehérváron, három repülőtere van, a városhoz tartozik az ország legnagyobb kikötője, békeidőben rengeteg a turista, mégis csak elvétve látni autót a belvárosban. Pedig a kocsikat egyáltalán nem tiltották ki sehonnan. A megoldás roppant egyszerű: felszámolták a parkolóhelyek jelentős részét. Vagyis hiába megy bárki autóval az oslói belváros környékére, sehol nem tud leparkolni.
A városvezetés ráadásul nem elsősorban a tömegközlekedésre akarta rávenni az oslóiakat, ez csak a harmadik lehetőség volt a sorban. A buszokat, metrókat és villamosokat megelőzve a cél az volt, hogy a lakók sokkal többet gyalogoljanak és kerékpározzanak.
Az eredmény egy összehasonlíthatatlanul élhetőbb, gyalogosbarát, gyerek- és családbarát belváros lett. Az autók eltűnésével pedig cseppet sem mellesleg jelentősen javult az oslói levegő minősége, hosszú távon pedig ezzel együtt várhatóan az életminőség is. Utóbbiakhoz hozzájárul, hogy a norvég fővárosban egyébként is rengeteg az elektromos jármű, ami miatt Amszterdam, Los Angeles, London, New York, Sencsen és Tiencsin mellett az elektromos közlekedés egyik fővárosának tartják.
A nem túl távoli jövőben Oslo még ennél is zöldebb szeretne lenni: a tervek szerint 2030-ra zéró kibocsátású lesz a teljes közlekedési hálózat, négy év múlva pedig már csak kibocsátásmentes új autókat lehet értékesíteni egész Norvégiában. Ezzel párhuzamosan rengeteg kerékpárutat terveznek, és egyáltalán nem a parkolóhelyek, valamint az autóutak bővítésében látják a jövőt a skandináv fővárosban.
Az oslói autómentesítésről ebben az angol nyelvű videóban van szó ennél jóval részletesebben:
Ennél sokkal távolabbi jövőnek tűnik, ami Abu Dhabi egyik városrészében történik már évek óta. Masdar City ugyanis egy 22 milliárd dollárból (kb. 6300 milliárd forint) megvalósuló olyan 50 ezer lakosra tervezett kerület, mely a teljes autómentesség mellett széndioxid- és hulladékmentes is egyben. A kísérleti városrész lakói nem saját tulajdonú autókkal közlekednek az egyelőre 6 négyzetkilométeres területen, hanem a gyaloglás mellett a személyes gyorsforgalom (Personal Rapid Transit) kocsijai állnak rendelkezésre.
Közlekedési szakértők véleménye szerint az ehhez hasonló közösségi autómegosztó rendszereké lehet a jövő. Egész egyszerűen ugyanis fenntarthatatlan az egyre inkább növekvő és elvárosiasodó tömeg igényeinek kiszolgálása. Magyarán egy idő után nem fér majd el sehol annyi autó, ahányan a bolygón élünk. Erre lehet megoldás egy olyan állami, önkormányzati vagy magánkézben lévő önvezető autókból álló flotta, mely a taxikat kiváltva rendelésre házhoz jön, és az előzetesen megadott címre szállítja utasát.
Egy ilyen stabilan működő rendszer ráadásul jelentősen csökkentheti a balesetek számát, tulajdonképpen megszűnik a gyorshajtás, az ittas vezetés vagy a közlekedés közbeni figyelmetlenség problémája. Az Egyesült Arab Emirátusokban működő PTR-rendszer ezt az egyelőre még elég távoli jövőt vetíti előre. A podcaroknak nevezett suhanó kabinok működését ebben a videóban lehet megnézni:
Ez a megoldás egyelőre még talán a Masdar City és Fehérvár közötti 4050 kilométeres távolságnál is nagyobbnak tűnik. Azonban az olyan európai autómentességre törekvő városok, mint a már említett norvég Oslo megoldásai lényegesen kézzelfoghatóbbak. Míg az arab ország leginkább az irdatlan mennyiségű pénz és befektetések útján keresi az utat az autómentességhez, addig kontinensünkön jobb híján sokkal inkább a kreativitásban és az egyszerű ötletekben hisznek egyelőre a városvezetők.
Persze azt sem lehet elhanyagolni, hogy mit szólnának Székesfehérvár lakói, ha a norvéghoz hasonló megoldásokkal próbálná kiszorítani a belváros környékéről az autókat a város önkormányzata. Az emberek alapvetően természetükből fakadóan kényelmesek, márpedig ha van találmány, ami a kényelemről szól, akkor az az autó. Ki szeretne lemondani arról, hogy lehetőség szerint szinte a lakása kapujában álljon meg, amikor este hazaér, és miért szeretne bárki is fél órával előbb elindulni otthonról csak azért, hogy külsőbb területen parkoljon, majd onnan begyalogoljon a Belvárosba megbeszélt kávézásra?
A társadalmi ellenállás minden nagyobb változás esetében borítékolható. Vegyünk csak egy szinte mindenkit érintő példát: ha a Facebook hosszú évek után változtat a megjelenésén és a működésén, akkor a felhasználók többsége zúgolódók. De például ki emlékszik ma már arra, hogy nagyjából egy évvel ezelőtt még milyen is volt a közösségi oldal dizájnja? Rövid idő alatt mindenki elfogadta az újat, majd alkalmazkodott a megváltozott helyzethez. Maradva az eredeti témánknál: óriási volt a társadalmi ellenállás akkor is, amikor például a belgiumi Gentben még csak tervezni kezdték a fenntarthatóbb közlekedést. A kezdeti ellenérzés aztán gyorsan széleskörű támogatásba fordult, mára pedig a 250 ezer lelket számláló Gent lett a világon az autómentesség egyik bezzegvárosa.
Ami biztos: a jelenlegi autós szokások hosszú távon fenntarthatatlanok, a jövő a teljesen vagy részlegesen autómentes városoké lehet. A kérdés már csak az, hogy Székesfehérvár a végletekig kivár, vagy Magyarország nagyvárosai közül az elsők között ismeri fel, hogy kizárólag a zöldebb jövő lehet az egyetlen jövő.
