Csákberényi ásatás: sírrablók, kettős temetkezés nyomai és késő avar kori leletekCsákberényi ásatás: sírrablók, kettős temetkezés nyomai és késő avar kori leletek
Második hete végzik a feltárást Csákberényben, ahol tavasszal egy újabb avar kori temető nyomaira bukkantak a régészek. Akkor egy koponyát találtak a területen dolgozó munkások, amit kimosott a víz. A véletlennek köszönhetően egy újabb nagy kiterjedésű avar kori temetőt sikerült azonosítani.
Szücsi Frigyes vezetésével a tervek szerint az 50 látszódó sírt szeretnének feltárni, mert ezek nagyon közel helyezkednek el a felszínhez. Célja volt az ásatásnak az is, hogy megtalálják a temető szélét.
„Lényegében a 9. századi sírok jelzik a legkésőbbi használati idejét a temetőnek. Sikerült megtalálnunk az avar kornak a legkésőbbi régészeti horizontját, amit meg tudunk még fogni. Ez a 9. századra keltezhető. Nagyon úgy néz ki, hogy megvan a temető két széle is” – mondta el Szücsi Frigyes.
Innen alig több mint 1 kilométerre helyezkedik el a Cobácai-patak túloldalán az orondpusztai avar kori temető. Ahova a 6-7. században temetkeztek, az úgynevezett kora és közép avar korban. A tavasszal felfedezett újabb avar kori temetőben azonban jóval későbbről a 8. századból és a 9. századból (azaz a késő avar korból) származnak a leletek.
Beszédes leletek a 9. századból
Izgalmas leletek került elő. Az ásatás helyszínén Szücsi Frigyes vezetett körbe minket. A 9. századi sírt is megmutatta. A férfi viselete árulkodott minderről.
„Az öv végét díszítő bronzszíjvég liliomdíszes. Ez a legkésőbbi díszítésmódja az avar övgarnitúráknak. Valamikor a 8. század végétől jellemző, és inkább a 9. század első harmadának az időszakát jelzi. Nagyon jól beleillik a képbe a mellette levő sír is, ahol egy hölgyet temettek el. Meg tudom majd mutatni, hogy spirálcsüngős fülbevalója van, ami ugyanerre az időszakra keltezhető. Joggal állíthatjuk azt, hogy sikerült ezen a részen megfogni ezt a 9. századi periódust” – magyarázta a régész.
Ez azért is különleges, mert egy nagyon nehezen megfogható időszakról van szó, amiről nincsenek írott forrásaink. Nem tudjuk pontosan, hogyan képzeljük el a magyar honfoglalás előtti időszakot, hogy mi volt itt, amikor megérkezik Árpád népe.
„Ha ezek az emberek nem is, de talán a fiaik, vagy az unokáik egészen biztosan találkoztak Árpád népével. Ezt is vizsgáljuk. Mivel nagyon konzervatív divat jellemzi ezt az időszakot az sem kizárt, hogy ezek a sírok – ez a régészeti horizont – egészen a 10. századig keltezhető itt a Dunántúlon. Azaz az Árpádék általi birtokbevételéig. Egyelőre ez kérdés a kutatásban, de pont ezek a helyi eredmények, illetve a mikro-regionális vizsgálatok segíthetnek a továbblépésben, hogy ezekre a kérdésekre választ tudjunk adni” - összegezte Szücsi Frigyes.
Koporsós temetkezés nyomai
A mi régiónkban ritkaságszámba megy, hogy a koporsó faanyaga megmaradjon. Általában egy humusszá változott lenyomatát lehet megtalálni a feltárásoknál. A csákberényi ásatáson feltárt sírnál megfigyelhető, hogy az emberi váz mellett megmaradt a koporsó oldalsó deszkája a két szélen. Ez már vizsgálati anyag lehet a dendrokronológusoknak is.
„Abban reménykedünk, hogy legalább egy fafajta meghatározást és nagyon szerencsés esetben – ha megfelelő számú faévgyűrűt meg tudnak benne figyelni – akár egy időrendet is mutathat nekünk. Ez óriási segítség lenne, mert kiegészíthetik és pontosíthatják a régészeti időrendünket” – tette hozzá az ásatás vezetője.
Kettős temetkezés nyomaira bukkantak
Más érdekesség is előkerült: kettős temetkezés nyomaira bukkantak a régészek. Ez a temetkezési forma nem elterjedt, mindig izgalmas kérdéseket vet fel. Nem lehet tudni, hogy miért került egy sírba két felnőtt ember. Mi okozta a halálukat? Miért kellett őket egy sírkamrába temetni?
Erre is keresik a magyarázatot. Miután a teljes sírt kibontják, biztosan lehet majd tudni, hogy milyen nemű embereket temettek el. Ha látszódnak a koponyák, a medencecsontok akkor azok alapján biztosat tud mondani az antropológus.
Egyébként maga a sír nagyon gazdag lehetett, de sajnos látjuk azt, hogy az emberi gonoszság az kortalan. A sírrablók valószínűleg még a 9. század folyamán feldúlták a sírt.
„A csontok elhelyezkedéséből tudunk következtetni a bolygatás időpontjára. Látjuk azt, hogy a csontok összevissza vannak, tehát az inak nem tartották már össze a csontokat. Valamennyi idő mindenképp eltelt a temetés után – 10-15 év minimum – amikor sor került a sírrablásra. Nincsenek viszont rablóárkok. Ez azt jelenti, hogy a sírrabló pontosan tudta, hova kell ráásnia. Ez kijelöli a rablás időpontjának a legkésőbbi határát, mert még látszódnia kellett sírjelölésnek, valamilyen sírhantnak esetleg kopjafának. Ez behatárolja egy talán 80-100 évben a felső időpontját a rablásnak. Azt gondolom, hogy sírt valamikor a 9. században rabolták ki” – árulta el Szücsi Frigyes.
Még több részlet videós beszámolónkban: