Miért lett drágább az élelmiszer?
Miért lett drágább az élelmiszer?
Miért lett drágább az élelmiszer?Ezzel a kérdéssel indultunk útnak, hogy szakértőnk, a termelők és a kereskedők segítségével rávilágítsunk az okokra.
Nem a termelő járt jobban
„Nekünk egy picit más a meglátásunk az élelmiszerárakkal kapcsolatban, hiszen mi a mezőgazdasági termelők és az élelmiszer-előállítók szempontjából úgy látjuk a helyzetet, hogy eddig voltak túl alacsonyak az élelmiszerárak. Harminc évvel ezelőtt a jövedelmünknek sokkal nagyobb részét költöttük élelmiszerre, mint amekkora részét most” – kezdte Papp Gergely, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese.
Többet is termelnek, vagyis ma már hatékonyabban képesek élelmiszert előállítani a termelők, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Nagyobb a mennyiség, szélesebb a választék, komolyabb az árverseny is. A mostani áremelkedés azonban nem miattuk van, hanem azért, mert az előállítási költségek emelkedtek: „Kiemelendő a költségek közül az energiahordozók ára, hiszen a gáz vagy a villany olyan drasztikusan emelkedett, hogy az élelmiszer-előállítóknak muszáj volt beépíteni a végtermék árába, ahogy a megdrágult szállítási költséget is, ami pedig a benzinár emelkedésének köszönhető.”
Mindennek a járvány az oka?
Az áremelkedés egybeesett a koronavírus-járvánnyal, vagyis egy olyan időszakkal, amikor az egész világon változtak a prioritások. Papp Gergely szerint azonban nem egyértelműen a járvány hozta a drágulást: „A járványnak is van hatása, hiszen a piacon átrendezett bizonyos dolgokat, felértékelte például az önellátás szerepét, de ami most történik, az nem kifejezetten a járványnak köszönhető. Sokkal inkább annak, hogy Európában az energiahiány problémájával találkozunk, ami úgy megemelte az energiahordozók árát, hogy emiatt a szállítás vagy éppen a műtrágya gyártási költsége is arányosan több lett.”
A műtrágya árát ugyanis közel nyolcvan százalékban a földgáz ára határozza meg – már ha nem számolunk az ország egyetlen, Bige László tulajdonában álló műtrágyagyárával szemben megfogalmazott versenyhivatali kartellváddal és az esetleges kartellezés miatt bekövetkezett áremelkedéssel. De ettől függetlenül, ha a földgáz ára emelkedik, a műtrágyáé is, ami a mezőgazdasági termények árában csapódik le.
„Amikor a gázról vagy a villanyról beszélünk, érdemes abba is belegondolni, hogy egy nagyobb tejipari vagy húsipari vállalatnak éves szinten milliárdokkal nőtt a villanyszámlája” – magyarázza Papp Gergely.
Választék bőven van, egyelőre vásárló is
Kiss László
Túlfogyasztás kontra mértékletesség
Magyarországon ugyan nincs probléma az ellátással, de az európai energiahiányt mi is megtapasztaljuk, legalábbis az árak emelkedésében. Az élelmiszerhiány sokak számára utópisztikus elképzelésnek tűnik, mások pedig már a küszöbön látják, mint megoldandó problémát. Sokszor beszélünk túlfogyasztásról, de valójában arról, hogy van-e ma túlfogyasztás Magyarországon, eltérőek a vélemények. Papp Gergely szerint a civilizáció eddigi története azt mutatja, hogy nem a fogyasztás visszafogása az, ami a megoldást szokta hozni: „Általában a növekvő jövedelemmel, a jobb életszínvonallal együtt jár az élelmiszer-fogyasztás növekedése. Nyilván van egy telítettségi pont, ami után már teljesen mindegy, hogy mennyit növekszik az emberek jövedelme, nem növekszik tovább a fogyasztás, de én a következő évtizedben nem számítok arra, hogy Európában az élelmiszer-fogyasztás drasztikusan csökkenő tendenciát mutatna.”
Lesz-e élelmiszerhiány?
Azt, hogy beszélhetünk-e a jövőben élelmiszerhiányról, nem lehet biztosan megmondani. Már csak azért sem, mert a mai élelmiszer-ágazat van olyan szervezett, hogy az élelmiszerhiány egyik napról a másikra ne jelentkezzen. „Rövid távon bizonyos kilengések előfordulhatnak, ami okozhat néhány napos ellátási zavart. Olyan, mint például legutóbb az autókhoz való AdBlue néhány napos hiánya, de ez sem az élelmiszeriparhoz kapcsolódott. A hiányt hamar megszüntették, az árban viszont meglátszott a hatása.”
Vagyis attól, hogy nem lesz elég élelmiszer, nem kell tartani, az viszont, hogy mennyiért érhető majd el, már más kérdés. A termelőknek az emelkedő élelmiszerárak az érdekük, hiszen a költségeik is emelkednek, és az, hogy a boltban többet fizetünk az élelmiszerért, nem a termelőknél csapódik le.
„Ez a mi legnagyobb fájdalmunk! Nem bánnánk mi az áremelkedést, ha ennek az lenne a hatása, hogy a gazdálkodói jövedelmek növekednek. De sajnos nem ez a hatása: valójában azért emelkednek az árak, mert a költségeink is növekednek” – összegezte Papp Gergely.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese szerint számolni kell azzal, hogy a következő években feltehetően még tovább növekednek az élelmiszerárak.
Saját kert, önálló munka és egy kis bevétel – Beigerné Tóth Ilona nyugdíj mellett termel
Kiss László
Csirkét már nem éri meg nevelni
A húskészítmények ára jóval magasabb lett, de a hús ára nem egységesen változott. Míg a magyar csirke fogyasztói ára kilónként ezernégyszázról ezernyolcszázra szökött, addig a sertéshús nem lett jelentősen drágább, legfeljebb ötven-hetven forinttal.
„Mi magyar csirkét árultunk, de már nem, mert a nagyáruházak a külföldi csirkét olcsóbban tudják adni.” – magyarázza a városi piac hentespultjában Szegedi Zoltán. A kereskedő arról is beszélt, hogy az utóbbi időben ötven százalékra esett vissza a forgalmuk, pedig magyar termelői füstölt árut, hurkát, kolbászt és szép, friss sertéscombot is látni a pultban.
Egy másik piaci árus is arról panaszkodik, hogy nem éri már meg neki csirkét nevelni: „A zöldség-gyümölcs mellett vágott baromfival is foglalkozom, de csak egyedi megrendelésre hozok tyúkot, amit rajtam kívül nem is igen árulnak a piacon. Jövőre azonban én is be fogom fejezni, mert a búzának és a kukoricának nagyon megemelkedett az ára. Bár én kapok a földjeim után búzát, kukoricát, de nem éri meg megetetni a csirkével, mert nem tudom annyiért eladni a baromfit, mint amennyit akkor kapok, ha egyszerűen eladom a takarmányt.” – mondta Beigerné Tóth Ilona, aki Szárazréten termeli zöldségeit, gyümölcseit saját kertjében.
Európában egyébként Magyarországon az egyik legmagasabb a baromfifogyasztás mértéke.
Egy szál zöldség
Maradunk még Ilonánál, hiszen a kérdést neki is feltettük: kellett-e emelnie a termékei árán az utóbbi hónapokban?
„A nyugdíjasok így is egy szál zöldséget, egy szál sárgarépát vesznek, nincs pénzük többre. Akkor hogy emeljek árat?” – kérdez vissza a termelő. – „Maradtam a tavalyi áraknál, ugyanis látom, hogy a nyugdíjasok, akik nálam többször vásárolnak, nagyon árérzékenyek. Mivel van bőségesen árum – magam termelem a kertemben – és szeretném eladni karácsonyra vagy a tavaszra, ezért inkább olcsóbban adok mindent. Gyümölcsösöm is van. Amit nem tudtam eladni, azt befőztem lekvárnak, a zöldségeket pedig savanyúságnak.” – foglalja össze a szárazréti asszony.
Hol van a lélektani határ?
Karácsony táján, télvíz idején az sem mindegy, milyen áron jutunk mézhez. Egy vándorméhésznek pedig számolnia kell a benzinárakkal is.
„Az üzemanyagárak, az üveg ára és az időjárás is befolyásolja az idei mézárakat.” – összegzi Lódi Józsefné. Tíz-húsz százaléknál nem emeltek többet, de az már most látszik, hogy a kisebb kiszereléseket szívesebben vásárolják az emberek, igaz, ez betudható annak is, hogy széles a választék. Egy kiló virágméz jelenleg kétezer forint. Ez most a lélektani határ.
Piaci látogatásunk során azt tapasztaltuk, hogy jobb minőségű és esetenként olcsóbb terméket vásárolhatunk magától a termelőtől. Nyilván ez egy nagybevásárlás alkalmával bonyolultabb, de tény: ha célirányosan indulunk vásárolni, kevesebb „potyautas” kerül a kosárba, kevesebb lesz a „járulékos költség". Ez is egy olyan szemlélet, amit egy jól gazdálkodó, huszonegyedik századi fogyasztónak meg kell tanulnia. Lehet, hogy érdemes elbeszélgetni a szülőkkel, nagyszülőkkel, és megtudni, ők hogy csinálták!
