Veszélyes (Dangerous) kritika: egy minden aspektusában felejthető akciófilm, igazi nagyágyúkkal megfűszerezve
Veszélyes (Dangerous) kritika: egy minden aspektusában felejthető akciófilm, igazi nagyágyúkkal megfűszerezve
Veszélyes (Dangerous) kritika: egy minden aspektusában felejthető akciófilm, igazi nagyágyúkkal megfűszerezveKülcsín
Scott Eastwood valahogy csak nem tudja megvetni a lábát Hollywoodban, pedig a neve alapján (ugye a legendás státuszban tündöklő Clint Eastwood az édesapja) kikövezett lenne az út. Csak hát azok a fránya szerepek nem jönnek, amik pedig igen, azok általában erősen az értékelhetetlen kategóriát súrolják, azaz lényegében jobb lett volna, ha fel sem bukkan bennük. Szomorú, na!
De most komolyan, ahogy elkezdtem agyalni rajta, Scottot számtalan moziban láttam már, de egy sem ugrott be, amelyben emlékezeteset alakított volna. Mert nincs olyan.
Pedig a kiállása meglenne hozzá, talán a tehetsége is, bár mondom, eddig még nem láttam sziporkázni, viszont szerintem simán benne van a potenciál, hogy olyan akcióhőst faragjanak belőle, aki azért rendesen odavág az ellennek. És nem csak a radar alatt, a B-filmek feneketlen vermében, ahonnan aztán nincs menekvés.
Scott Eastwood eddig olyan produkciókban tűnt fel, mint a Harag, az első Suicide Squad - Öngyilkos osztag, a Halálos iramban 8, vagy a Tűzgyűrű: Lázadás, amelyek mind jól mutatnak az IMDb-n, de az igazán átütős szerepe még várat magára.
Talán a Veszélyesben végre megmutatja, hogy mi is rejlik benne valójában. Talán nem. Egy azonban biztos, valamit nagyon máshogy kell csinálnia, mert véleményem szerint ez az irány minden, csak nem jó, és ha így folytatja, pár év múlva úgy végzi majd, mint Sam Worthington, aki amilyen gyorsan berobbant, olyan sebességgel került a padlóra.
Sztori
Dylan Forrestert (Scott Eastwood) igazi nagybetűs rosszfiúként ismerhetjük meg, aki lényegében előbb tanult meg pofozkodni, mint értelmes szavakat formálni, így eddigi pályafutása során igazi szociopataként őrjöngve tizedelte a lakosságot mind a való életben, mind pedig a dutyiban.
Persze feltételes szabadlábra helyezése után jó útra térne, de ahogy ilyenkor lenni szokott, egyből beüt a krach, így ismételten visszakerül a pokol legmélyebb bugyraiba: miután szeretett testvére, Sean Forrester professzor egy különös gyilkosság áldozata lesz, Seanból ismételten előtör a vadállat, így arra teszi fel az életet, hogy levadássza a bratyó likvidálóit.
Ekkor felbukkan az FBI és egy állig felfegyverzett brigád is, akik nemcsak borsot akarnak törni zakkant hősünk orra alá, hanem meg akarnak szerezni valami ketyerét, amit a nagy tesó bőszen rejtegetett a kíváncsi szemek elől.
Karakterek
Ahogy a trailerek alapján már sejteni lehetett: nem a Veszélyes az a produkció, amelyben Scott Eastwood olyan erős alakítást tesz le az asztalra, hogy az eredmény láttán a producerek egymást tapossák a száma után. Pedig én őszintén reménykedtem az áttörésben, főleg azok után, hogy megláttam a teljes színészgárdát, gondoltam is magam, hogy végre egy alkotás, amelyben Scott rendesen odavághat, erre...
Lényegében azt sem tudta, merre van arccal előre. Pedig az első képkockák nem ezt sugallták, a gyors vágások és püfölések után fel is csillant a szemem, de ez addig tartott, amíg meg nem jelent egy random ember a főhős lakásán, ugyanis onnantól mind a film, mind pedig a színész teljesen elvesztették a fonalat.
Túl erőltetett, túl mesterkélt, semmi eredetiség, semmi tökösség. Végig az az érzésem volt, hogy Scott annyira igyekezett legkopizni apja manírjait, hogy közben ő maga teljesen szétesett a vásznon, meg aztán lehet a való életben is.
A mellékszerepben feltűnő Mel Gibsont teljesen rosszul használták, nem ezt a figurát kellett volna ráírni. Famke Janssen még mindig üde színfolt a képernyőn, de valahogy ő sem nagyon tudta, hogy mi történik vele. Tyrese Gibsont hagyjuk is, pedig aztán nagy kedvencem, ahogy Kevin Durand is, akinek a jelenlétét sokkal veszélyesebbnek éreztem, mint a címszereplő főhősét.
Összegzés
A Veszélyes nagy csalódás volt még úgy is, hogy egyáltalán nem vártam tőle világmegváltó dolgokat. Csak mondjuk egy normálisan megírt forgatókönyvet, vagy épkézláb színészi teljesítményeket. Mert ha ezek meglettek volna, akkor talán még egy korrekt akciómozi is kisülhetett volna belőle, de így csak hangosan asszisztáló háttérzaj a nachos meg pattogatott kukorica majszolgatásához.
Viszont egyszer-kétszer egész pofás vágóképeket sikerült rögzíteniük, az akciójelenetek sem voltak annyira rosszak, és jó volt látni Mel Gibsont és Kevin Durandet, akiknek azért rendesen érezhető volt a kisugárzásuk, de ezeken kívül sajna nem sok pozitívumot tudok elmondani erről a filmről.
Ha olyan szórakozásra vágytok, amely közben lemehettek alfába és legszívesebben csak néznétek ki a fejetekből, hogy egy rövidke időre kiszakadjatok a fárasztó és szürke hétköznapokból, akkor arra a Veszélyes tökéletes választás lehet.
De ha kicsit komolyabb mozira vágynátok, akkor inkább keressetek mást (mondjuk Az unokát, khm!), mert Scott Eastwood újabb filmje minden tekintetében hatalmas blama.
