Miért népszerű a mézelő méh, vagyis a citromfű?
Miért népszerű a mézelő méh, vagyis a citromfű?
Miért népszerű a mézelő méh, vagyis a citromfű?A nevéből talán már lehet következtetni rá, hogy a citromfű a mediterrán éghajlatot szereti. Akkor lesz dús és egészséges, ha meleg, napos helyre kerül. Magról április elején vethető, ha pedig palántát akarunk nevelni, akkor ráérünk májusban foglalkozni vele. Magról zölddugványról vagy tőosztással szaporítható. Nemcsak a kertbe, hanem balkonládába, cserépbe is helyezhetjük.
Akár 150 cm magasra is megnőhet. Szárán pici, szőrös, tojásdad alakú, enyhén csipkézett leveleket láthatunk, melyek illata a citromra emlékeztet. A citromos illatért a citronellol a felelős. A citromfűolajban van még citral, pinén és limonén is. Virágai fehérek, enyhén rózsaszínűek vagy pirosasak, és július-augusztusban nyílnak tízesével-húszasával a levélhónaljakban.
A citromfű virágában nagyon sok a nektár
Wikipedia
A citromfű a Földközi-tenger vidékéről származik. Dél-Európában a görögök terjesztették el. Arra használták, hogy megakadályozzák a méhcsaládok kirajzását, mivel virágaiban nagyon sok a nektár, és a méhek nagyon szeretik. Évszázadok óta a méhkasok közelébe ültetik, hogy finomabb legyen a méz. Erről már a híres római író-polihisztor, Plinius is beszámolt.
Latin neve (Melissa officinalis) is erre utal: a „Melissa” jelentése: „mézelő méh”. (Egyébként női név a „Melissa” – a méhek védelmezője, egy görög tündér.) Népies elnevezése is valószínűleg innen ered: mézelke, mézfű, méhfű, macskaméz, de hívják orvosi citromfűnek, igaz nadrafűnek és citromszagú melisszának is.
Több, mint 2000 éve termesztik gyógyereje miatt. Már az ókorban is használták sebgyógyításra, csípésekre, vágásokra, valamint tudtak vírusellenes és antibakteriális hatásáról is. Az erről szóló írásos dokumentum egy híres orvoshoz fűződik (Avicenna), akinek könyvét lefordították magyarra is. Címe: A gyógyítás művészete (Canon Medicinae). Ő azt állította róla, hogy „életelixír”. Hatóanyagai alapján akár az is lehetne, hiszen erős polifenolokat, flavonoidokat, terpéneket és a rozmaringsavat találhatunk benne.
Avicenna életelixírnek tartotta a citromfüvet
startupavicenna.com
A hölgyek a középkorban kis zacskóba tették és a nyakukba akasztva hordták, mert úgy hitték, hogy szerencsét hoz nekik a szerelemben. Miután a IX. században áthozták az Alpokon, a Benedek-rendi szerzetesek elültették a kolostorkertjeikbe. (810 táján Nagy Károly előírta terjesztését egy rendeletben - Capitulare de villis.).
A citromfű igazán a XVII. században élte reneszánszát. Ekkor leginkább nyugtatóként fordultak hozzá segítségként és a női hisztériát is ezzel csillapították. (Avicenna is megjegyezte róla, hogy stresszoldó: „örömmel tölti meg a szívet”.) Álmatlanságra, szorongásra, depresszióra használták, de még fogfájáskor is gyógyírt láttak benne. A citromfű a „karmelita cseppek” (Eau de Melisse des Carmes) fontos összetevője. Ezt 1611-ben állították elő először a párizsi szerzetesek, akik úgy vélték, hogy jó fejfájás, fáradtság, emésztési problémák, melankólia, memóriavesztés esetén.
Az első írásos emlékünk 1775-ből származik e növényről, amikor bekerült Csapó József „Új füves és virágos magyar kert”-jébe, mint „czitrom-fü”. Barra István „Növénytan” című könyvében így olvashatunk róla: : „nyers füve [...] czitrom szagu, melly szag száraz állapotban erőssebb”.
A citromfű szárított levele megtalálható a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben
Pixabay/planet_fox
A citromfüvet Nyugat-Európában ültetvényeken termesztik. Észak-Amerika és hazánk egyes részein meghonosodott, bár Magyarországon főként a kertekben találkozhatunk vele. Vadon csak szórványosan fordul elő.
Szárított levele megtalálható a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben. Nagyon sok gyógyszer, gyógytermék és étrend-kiegészítő alapanyagául szolgál. Mivel íze és illata nagyon kellemes, élelmiszerek ízesítésére is használják. Finom illóolaját a kozmetikai ipar termékeiben is felfedezhetjük. Közkedvelt párologtató.
(Szakmai lektor: Fülöp Attila kertészmérnök)
