Mindegy mi az, csak bele lehessen kötni
Mindegy mi az, csak bele lehessen kötni
Mindegy mi az, csak bele lehessen kötniOnline szerkesztőként testközelből és az első sorból tapasztaljuk, hogy mennyire imádja az emberek egy bizonyos rétege, ha hibát talál, és ezt azonnal az "elkövető" orra alá dörgölheti, bizonyítva maga és mások előtt is saját tökéletességét. A mindenbe belekötés művészetét mára néhányan elképesztő magas szintekre emelték, aminek a közösségi média parádés felületet biztosít.
Néha egészen félelmetes látni, érezni, hogy vannak hozzászólások, amiket láthatóan semmi más nem vezérel, csakhogy az írója beletörölhesse a másikba a lábát. Személyeskedő stílusban, arrogánsan és nagyon gyakran trágárul, hogy a lehető legnagyobbat üthessen. Ilyenkor mindig elgondolkozom azon, hogy ettől jobban érzi magát? Ettől érzi jobban magát?
Csoportokban, kisebb-nagyobb közösségekben is időnként zavarba ejtő módon szabadulnak el a lovak teljesen ártatlan kérdést, problémát, élethelyzetet megfogalmazó poszt alatt. A megítélés, a kioktatás és a kötekedés igen magas szintre emelkedett. Egy egészséges önképű ember többnyire átlép ezeken a pusztító hozzászólásokon/embereken, de biztos vagyok benne, hogy nagyon sokakat mélyen sebeznek meg.
Ezt vajon tudja az, aki írja? Hogy mennyire bántja a másikat? Vagy pont ettől érzi jobban magát, hogy saját frusztrációját belekenhette másba? Hogy egy percig okosnak és mindent jobban tudónak érezhette magát?
Ekkora lenne a baj a világban, hogy mások bántása kell ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat?
Őszintén remélem, hogy ez nem így van, és hogy ezek a hozzászóláshuszárok is megtalálják saját életükben a békét, de legalábbis néha megállnak, hogy elgondolkodjanak azon, egészséges dolog-e magukat és környezetüket is frusztrálni az örökös kötözködéssel, okoskodással, bántással.
És talán azt is elfogadják, hogy bár ők biztosan tökéletesek és hibátlanok, mi, egyszerű halandó emberek sajnos nem vagyunk azok: néha bukdácsolunk, néha benézünk dolgokat vagy csak egyszerűen rossz napunk van. És esetleg meg is bocsátja nekünk ezt, de legalábbis finoman, együttérzően rója fel tökéletlenségünket, hiszen már eleve hátrányból indulunk hozzá képest...
Szabó Magdánál szebben kevesebben fogalmazták még meg az élet - szerintem - egyik nagyon fontos elemét: "Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt."
