Fehérvári festőművész kiállítását mutatják be a Velencei Biennálé magyar pavilonjában
Fehérvári festőművész kiállítását mutatják be a Velencei Biennálé magyar pavilonjában
Fehérvári festőművész kiállítását mutatják be a Velencei Biennálé magyar pavilonjábanA hazai gyakorlatnak megfelelően a Velencei Biennálé nemzeti biztosa, dr. Fabényi Julia, a Ludwig Múzeum igazgatója idén is nyílt pályázat útján, szakmai zsűri döntése alapján választotta ki a magyar pavilon kurátorát és kiállítását - olvasható a Ludwig Múzeum oldalán.
A pályázók március 9-én a Ludwig Múzeumban prezentáción mutatták be a zsűrinek a kiállítási tervüket. A zsűri úgy döntött, hogy közülük egy második fordulóra – átdolgozásra és továbbfejlesztésre – Kopeczky Róna és Nemes Márton pályázókat hívja meg, akik továbbfejlesztett pályázatukat Techno Zen címmel nyújtották be.
A kilenc érvényes pályázat közül végül Kopeczky Róna kurátor és Nemes Márton festőművész Techno Zen című pályázatát nyilvánították nyertesnek.
A nyertes pályázati anyagot ide kattintva nézhetitek meg.
Nemes Márton a fiatal festőgeneráció egyik leginnovatívabb és legsikeresebb képviselője, aki műveiben a kép 21. századi újraértelmezésével kísérletezik a hagyományos festészet határait anyagban és térben kitágítva.
A Magyar Pavilon tereibe egy olyan multimédiás, több érzékre ható, a színeket középpontba helyező összművészeti alkotást tervezett, mely az absztrakt festészet hagyományain túl a kortárs élményvilágra, így a techno szubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül. Munkáiban technikai eszközöket, ledpaneleket is beépít montázselemként.
Tervezett nagyszabású, látványos installációja jól használja ki a velencei Magyar Pavilon térbeli adottságait. Kiállítása multiszenzorális: vizuális, akusztikus és interaktív tartalmai a fény- és színtartomány, a tárgy- és fénymozgás, a hang, a fényfrekvencia és légáramlás együttes hatásában bontakozik ki.
Nemes Márton a festészetet többirányban kitágító munkássága egy olyan új generációt és közönséget kapcsolhat be a képzőművészet világába, amely nem a művészettörténet és a magas művészet, hanem a techno szubkultúra, a számítógépes virtuális valóság, a social media, illetve a high tech felől közelít a Warhol után alapvetően dekoratív felületként, ornamentikaként értelmezett festészethez.
