A spániel és az őrnagy: egy különleges páros a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság kötelékében
A spániel és az őrnagy: egy különleges páros a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság kötelékében
A spániel és az őrnagy: egy különleges páros a Fejér Vármegyei Rendőr-főkapitányság kötelékébenA Zsaru Magazin készített interjút az őrnaggyal, aki többek között arról is mesélt, hogy a kiképzés során a holttestkeresésnél a vízválasztó az a reakció, ahogyan viszonyul ehhez a speciális szaghoz a kutya. Ha a tréningek során kiderül, hogy nem elfogadó ezzel a szaggal, ellenérzéssel fogadja, akkor nyilván alkalmatlan lesz erre a fajta munkára. További részlet az interjúból:
– Nem zavarja meg keresés közben, ha az erdőben van a közelben például egy állattetem?
– Nem, mert az emberi maradványok nagyon eltérnek bármi mástól. Voltam már spániellel keresni egy szarvasmarhatelepen, ahol azért elég töményen voltak más illatok meg elhullott állatok is, de ő nem foglalkozott velük, tökéletesen végezte a munkáját.
– Emlékezetes esetek?
– Voltak. De ezeknek a történeteknek soha sincs happy endjük. A vége mindig ugyanaz: egy legtöbbször méltatlan körülmények között véget ért emberi élet. Ha mi megtalálunk valakit, annak nyilván a kutya és én tudunk örülni, de egy hozzátartozó vagy egy másik ember nem. Minden ilyen kutatáshoz tartoznak információk az eltűnés előzményeiről, körülményeiről és az eltűntről is.
Minden keresett személyhez tartozik egy történet is, ami általában szomorú. Ennek a munkának a végén nem a pozitív érzelmek jellemzik az ember lelkiállapotát, még akkor sem, amikor esetleg egy bűnügyben ez hozza meg a szükséges bizonyítékot a tettes megtalálásához. Ez történt egy olyan gyilkossági ügyben, amikor egy eltűnt nő maradványait találta meg a kutya egy autó motorterében. És abban az esetben is, amikor egy járdán lévő repedésnél adott jelzést, aminek nyomán sikerült megtalálnunk egy több éve eltűnt áldozatot.
A teljes interjú az alábbi posztnál olvasható:
