Szipola Antal - a Vidámparki-tótól az óceánig, a Szent Jupáttól a Vitál Clubig
Szipola Antal - a Vidámparki-tótól az óceánig, a Szent Jupáttól a Vitál Clubig
Szipola Antal - a Vidámparki-tótól az óceánig, a Szent Jupáttól a Vitál Clubig- Mikor, miképpen estél szerelembe a sporttal, ezen belül a kajakozással?
- Mint ahogyan még sokan annak idején, a Csónakázó-tó (akkoriban még Vidámparki-tó) felületén Tordai Levente tanár úr irányításával kezdtem a kajakozást. Ez volt és ma is ez az egyetlen olyan vízfelület Fehérváron, ahol csónakázni, kajakozni lehet. Nem véletlen, hogy ma már - lassan 10 éve lesz - mi csináljuk a Vitállal, a város támogatásával a tavon a csónakáztatást és a kajak oktatást. Innen indultam, s ez meg is határozta az egész életpályámat, hiszen olyan emberekkel kerültem kapcsolatba a kajak által, mint Gál József, majd később Fa Nándi. Az önálló, aktív sportpályafutásom legjobb eredménye a későbbi legendás edzőhöz, Sári Nándihoz fűződik, vele ültem egy hajóban négyesben.
Ezt a poént mindig elsütöm, hogy Sári Nándi mögöttem ült a négyes hajóban, így az én "fantasztikus" stílusomat tudta később átadni a tanítványainak is, Kammerernek, Storcznak vagy éppen Kovács Katinak.
Nyilván ez nem igaz, de poénnak és önfényezésnek mindenképpen jó. Nyertem, nyertünk ifiben országos bajnokságot, de aztán nem sikerült az igazi áttörés, így Nándi végül az edzősködés felé fordult, én pedig Győrbe mentem főiskolára, ahol jármű gyártást tanultam. A szakma és a sport szinte egybefonódott, ami számomra egyértelművé tette, hogy valamiféle sporteszközt kell gyártanom. Ez az elején a kerékpár gyártás volt, mikor a magyar-tajvani MATAI Bike megjelent nálunk. Az első mountain bike-ok itt Fehérváron illetve Móron kerültek összerakásra a saját kisker tevékenység pedig az itt, a Király sor 60-ban először egy bérlemény volt, aztán vásárolgattam meg sorban a házakat és az elmúlt 40 évben itt kialakult ez a kis birodalom. Most a legfontosabb lelki tényező az, hogy amit itt 40 év alatt szépen felépítettem, azt most megfelelően vissza is zsugorítsuk arra a felületre, amit én 68 évesen, ebben a korban tudok kezelni.
- Egy picit előre haladtunk az időben, mi volt még más sport amibe bele kóstoltál esetleg? Vagy azonnal, rögtön a kajak lett a szerelem és más nem is létezett számodra?
A Béke téri iskolában, ahova jártam, ott a Fűrész tanár úr szívügye a kézilabda volt, akit lehetett, alkatilag, ügyességben alkalmasnak bizonyult rá, azt a sportág felé terelte, így én is kézilabdáztam eleinte, de amikor a barátaim, ismerőseim elvittek kajak edzésre, akkor tudtam, hogy az lesz az igazi nekem, mert egyéni sport. Ebben nem tudnak hátráltatni, ha neked van elhatározásod, ott egyesben is helyt tudsz állni, de, ha van egy ilyen jó csapatod, mint amilyen nekünk is megadatott, a Kovács, Verebi, Szipola, Sári egység, akkor mi évekig ebben a négyesben nyomtuk, és addig, amíg zavartalan volt ez az együttműködés, addig szépen fejlődtünk.
- Ami az aktív sportolói időszakodat illeti: miért döntöttél úgy, hogy viszonylag hamarabb befejezed? Nem voltál elégeredménye, nem voltál elég kitartó? Tehát mi okozta azt, hogy inkább már a sport támogatóként ismerték meg a neved szélesebb körben, mint sportolóként?
A kajak kirakatsportág nálunk, nem elég egyszerűen jónak lenni, a legjobbak közül is ki kell emelkedni, hogy hosszabb távon is számoljanak veled. Annyira sűrű volt már abban időben is az egyes, vagy akár a négyes kajak mezőny, hogy nem tudtam felnőtt válogatottságig vinni. Ott van például a Deme-Rátkai páros, nem tudom hányszoros világbajnokok, olimpiai érmesek, közülük a Deme Józsi még tudott egyesben jól menni, de a Rátkai már annyira nem, viszont együtt nagyon sokra vitték.
Említhetjük hasonló megközelítésből a Szabó-Bakó kettőst, 12 vb-címet nyertek, de a Szabó egyesben nem tudott döntőbe kerülni. Ez persze nem veszi el az ember kedvét attól, hogy sportoljon, hiszen a mai napig is, ha a Tubel Zolival kimegyünk a Velencei-tóra, akkor az a legkedvesebb szórakozásuk, hogy bejárjuk a rezervátumot, fölfedezzük a nádast kajakban, és ugyanazok a szépségek jönnek velünk szembe mindig. Szóval,
ha nem vagy válogatott, sőt tovább megyek, ha nem nyersz olimpiát, de minimum világbajnokságokat kajakban, akkor leírnak. Ezért nagyon nehéz ebben a sportágban kitűnni, ha csak egyszerűen tehetséges vagy, utánpótlásban vannak jó eredményeid, ez nem elég.
Nyilván az ember megtalálja a helyét az életben úgy, hogy meg tudjon élni a sporteszközök gyártásából, vagy azoknak az értékesítéséből. Megmarad ugyanúgy a sport, mint szerelem. Megvan a masters igazolásom a mai napig, időnként elmegyek Dunaújvárosba versenyre és jól megveretem magamat a nálam fiatalabbakkal.
- Miként, honnan jött az ötlet, hogy a sportboltos dolgot vállald fel, azt csináld? Mert nyilván az nem úgy van, hogy amikor rájön az ember, hogy én már nem leszek világbajnok vagy olimpiai győztes, akkor holnaptól ezt csinálom. Ez egy folyamatnak a végkifejlete volt?
- Igen, ráhibáztál, egy folyamat vége volt, illetve nem tudjuk, hogy a vége-e, mert fiatal ember vagyok. Amikor a Köfémben volt a verseny szakosztály, ott edzettünk, ott kezdtem dolgozni is. Műszaki csoportvezető voltam friss diplomásként, de tudtam, ez azért nem a csúcs, hogy targoncákat rakunk össze. Egyébként érdekes módon Sári Nándival csináltuk ezt is közösen, neki elektronikai végzettsége volt, nekem meg járműgyártó. Akkor átmenetem a Velenceit-tavi Vizi Sport Iskolához (VVSI), ahol műszaki osztályvezető lettem, s évekig tudtam azt építgetni, ami most egy kicsit túl nőtt mindenen. Ott egy emberléptékű fejlesztés volt, kajakokat, vitorlásokat építettünk, sőt, megépítettük a sukorói kajak-kenu pályát is a kiszolgáló épületekkel. Nyilván nem ilyen szinten mint most, de működtek és komoly versenyeket tudtunk ott lebonyolítani. A fehérvári építkezés onnan indult. Meg kell említeni a nagy vállalkozásokat, mint a Szent Jupát. Gál Józsi és Fa Nándi építette a Balaton 31-es vitorlást Agárdon, abban részt vettem, ennek jutalmául s
elvittek a próbaútra, így három hónapig én Máltán, Gozo-n, Komeno-n, Korfun, Krétán ott voltam Nándiékkal, végigjártuk ezt a gyönyörű mediterrán tengeri világot. Itt a vízre tétel öröme is meghatározó emlék, az első út, amikor a mai Szlovéniában, Portorozsban vízre tettük a hajót, majd átvitorláztunk Velencébe, és ott a St. Giorgio Maggiore kikötőjébe beálltunk mi magyarok a Balaton 31-essel, és ott szemben a Szent Márk téren zuhanyoztam a toronyban. Ez olyan fantasztikus élmény, ami a mai napig is nagyon elevenen él bennem
,ráadásul ez most különösen aktuális, mert szeptemberben lesz 40 éve annak, hogy Nándiék földkerülő útra indultak. Ennek emlékére azt találtam ki - hogy a gyerekek ne felejtsék el ezt, vagy egyáltalán tudjanak róla - hogy modell építő pályázatot írtam ki. A Balaton 31-es rajzai megtalálhatók a mi honlapunkon, letölthetők és nagyon jó, hogy már sokan megkerestek és azt mondták, hogy építenek Balaton 31-es vitorlás modellt. Van, aki gyufából, van aki csak az élethű, kinyitható hajó modellt fogja megépíteni. A gyerekeket arra biztatjuk, hogy akár legóból vagy hungarocellből, de alkossanak. Ennek a történetnek a megismerése a fontos, halljanak arról, hogy volt két vagány fehérvári gyerek, aki annak idején a mi szabadságvágyunkat körbe vitte ezen a bolygón. Ők bármilyen modellel indulhatnak, tehát mérettől és anyagtól függetlenül. Utána 1991-ben indult Nándi az Alba Regiával az első szóló földkerülésére. A hajó építése szintén a Köfémben zajlott, végig ott voltam Nándi mellett és én voltam a "support crew", mentem vele Gibraltárig, onnantól aztán Nándi a kvalifikációs utat egyedül tette meg és a Newport, Fokváros, Sydney-i állomásokra én mentem utána két kis szatyorral meg egy kis gyantával, ezek segítségével javítgattuk a hajót. Miközben a francia csapat egy húsz fős támogató legénységgel egy konténerrel ellátva segítette a versenyzőiket, de összességében is a francia, spanyol, japán versenyzők támogatása más dimenziót képviselt. Aztán Newportból az Azori-szigeteken keresztül egészen az Adriáig együtt jöttünk, tehát ott lehettem a hajón, így egy óceán átkelést én is besöpörtem. Utána, amikor megérkeztem és sem állásom sem pénzem nem akadt, csak tervem. Ekkor jött az isteni segítség: egy Fejér megyei Hírlapban megjelent hirdetésben egy kerékpár gyártó üzemhez kerestek vezetőt. Nosza, mondom, hát ezt nekem találták ki! Van sportos múltam, némi marketinges ismeretségem, próbáljuk meg. Fel is vettek ehhez a kis három fős fehérvári céghez, amelynél elkezdődött a bringagyártás. Innen alakult ki a királysori épületegyüttes, majd amikor már stabil volt a kerékpáros bázis, akkor - huszonnégy éve - építettem meg a vízisport-túra részleget. Ez a vízisportos üzleti kiteljesedés a mai napig eltart bennünket.
- Sokan másoknak is segítettél, nem csak Fa Nándiéknak. Például Mészáros Jánosnak, akinek több extrém vállalását támogattad, illetve te magad is részt vettél például az Ausztrálián keresztül zajló hihetetlen vállalásán. Rá és az ő vállalásaira miként emlékszel vissza?
- A kerékpárgyártás az adta, hogy, alakítsunk egy sport egyesületet. Tehát a Vitál Club SE majdnem egyidős a Bt-vel, és a triatlon volt az az első szakág, amit működtettünk. Nagyon komoly versenyzőink és edzőink voltak, nagyon jó szívvel gondolok erre az időszakra is. És hát Mészáros Jancsival a barátságunk valószínűleg ebben a táraságban alakult ki, ő is egyszer csak becsöppent ebbe. Nyilván az ő teljesítményét tiszteltük, tehát ahogyan ő fölépítette magát, hogy először egyszeres ultratriatlon távon ment, aztán jött a kettő, a három, majd eljutott a tízszeres távig! Nem is akárhogyan: elszaladt és biciklizett Barcelonába, miután itt a fehérvári uszodában - kimondani is sok - 380 kilométer úszást lenyomott, majd jött 1800 bicikli és a végén egy maraton, 42 kilométer futás. Ez az Iron Man, ebből megcsinálni 10-et agyament vállalkozás ,de nagyon becsüljük ezért Jánost, hogy ő ezt megcsinálta.
- A fehérvári "bogarosok" sokan vannak: Mészáros János, Fa Nándiék, és persze te magad is. Szerinted miért alakult ez így ki, hogy éppen itt ezen a környéken akadt mindig ennyi vállalkozó szellemű, önmaga fizikai határait feszegető extrémsport-barát?
Hát azt nem tudom, hogy kit tehetünk felelőssé először, de, hogy ez a csapat jó példával szolgált másoknak, az biztos. Nyilván figyeltük a kajakosokat, figyeltük a vitorlázókat, a triatlonos egyesületben pedig benne éltünk. A városnak az adottságai szerintem eleve nem rosszak, de mindenképpen sokkal jobbak, mint amennyit ebből hasznosítunk.
- Ha mérlegre teszed a bejárt utadat, pályafutásodat, mit mondhatunk, egy elégedett Szipola Tóni áll itt velem szemben, vagy egy olyan, akinek van hiányérzete?
Ha a legfontosabbat, a családi életemet nézem, akkor elmondhatom, hogy van négy gyönyörű gyerekem, mindegyik rendelkezik diplomával, ez pedig talán azt jelenti, hogy valami nyomot hagytam magam után és erre nagyon büszke vagyok. Nyilván köszönve a két feleségemnek, akik ennek a részesei voltak. Az üzleti élet, úgy néz ki, hogy rendben van. Egy kicsi rossz szájíz maradt bennem a sport kapcsán. Az a sport, aminek az alapjait én leraktam. Nagyon sokáig vezettem, és valóban egy olyan alkotási folyamat volt, amit jó lett volna megbecsülni. Ez az, amit nem érzek kellőképpen, de egyrészt remélem, hogy még nincs vége, ezt lehetne a jövőben jobban csinálni és, hogyha valaki megkeres, akkor én elmondom, hogyan képzelem, miben tudok segíteni, és szívesen részese lennék ennek. Ha pedig nem, akkor járom továbbra is az utamat és a magam terveit fogom megvalósítani. Összességében elégedett vagyok ezzel az életpályával, aminek egy részét már leéltem.
