Pölöskei Petra, a fehérvári női rögbi úttörője
Pölöskei Petra, a fehérvári női rögbi úttörője
Pölöskei Petra, a fehérvári női rögbi úttörője- Miképpen kezdődött a te randevúd ezzel a sportággal? Gyolcsos Feri volt a "csalogató" klubszinten, ez egészen biztos, hiszen az egész sportágat és a női csapatot is ő alapította meg Fehérváron.
- így van, Gyolcsos Ferencnek köszönhetem, hogy ez a sport megégetett. Az általános iskolában volt egy toborzás, ahol ő kapacitálta a gyerekeket, hogy menjenek rögbizni, és így kerültem ebbe a családias környezetbe.
- Rögtön az első edzéstől kezdve otthon érezted magad?
- Igen, abszolút. Nagyon befogadó volt a társaság, illetve nagyon megfogott az a szellemiség, ami működött a csapaton belül.
- Mi az, ami a legjobban tetszett ebben a sportban? Ez egy nagyon komplikált, nagyon összetett csapatjáték.
- A legelején,
amikor elutaztunk a mérkőzésekre, vidékre, a buszos hangulat, az utazások fogtak meg legjobban. Nagyon sokszor jártunk később külföldön is a csapattal. Ráadásul ezek mindig olyan jellegű csapatépítő szellemű túrák voltak, amik ott maradtak a szívünkben,
és ezáltal teljes mértékig ott marasztaltak ebben a sportban.
- Magában a rögbiben, a labda, a tolongás, a bedobások, mi volt az, ami a leginkább vonzó volt neked lányként annak idején? Amit a legjobban szerettél, ami leginkább testhezálló volt neked?
- Az, hogy nem egy átlagos labdával játsszuk ezt a sportot, ez abszolút, hogy ez egy különleges tojás alakú labda, és ezzel lehet "vagizni" is akár, hogy te nem egy focit űzöl, nem egy kézilabdát, hanem egy rögbi sportágat, és így volt is miről beszélni mindig. Folyamatosan volt téma ezzel kapcsolatosan az ismerőseim által is. És mindig felnéztek rám, hogy úristen, én milyen sportot űzök. Igen, ez a tojáslabda volt a legvonzóbb számomra.
- Van egy generáció, akivel te együtt kezdtél, és ezeket a lányokat jórészt én is ismerem. Nem mai történet, de nem volt olyan nagyon régen, hogy ne emlékezzél rájuk. Soroljunk fel itt néhány nevet kérlek, akikkel együtt kezdtél és akikkel jóban is voltál csapat szinten, akik leginkább közelebb álltak a szívedhez.
- Pap Eszter, Suták Gabriella, Suták Brigitta, Gyolcsos Mária, Jakab Zsuzsanna, Pap Helga és még nagyon-nagyon sokan, sorolhatnám végig az egész csapatot, hogyha szeretnéd, mert a mai napig összejárunk néha. Vannak lehetőségeink, akár vérbeli All-Star-mérkőzéseket is játszani, mint régi játékosoknak. Éppen most is egy toborzás zajlik, májusban lesz a fehérvári lányoknak egy tornájuk, amin külföldi csapatok is részt vesznek, és ott szeretnénk egy ilyen régi lányok mérkőzést összehozni.
- Arra emlékszel, hogy mi volt az első mérkőzés, amelyen pályára léptél és ki volt az ellenfél?
- Igen,
először a Kecskemét volt az ellenfél a kétezres években, azt már nem tudom, hogy milyen hónapban volt de az biztos, hogy a fiúkkal léptem együtt pályára bajnoki mérkőzésen és abban a bajnokságban aranyérmet is szereztünk,
ezért is emlékezetes ez számomra.
- Az első években uraltátok a hazai mezőnyt. Mint alapítók, megmutattátok a mezőnynek, hogy hogyan kell ezt a játékot játszani. Ma már azért van sok jó csapat. Milyen volt az első egy-két idény, amikor tényleg ti voltatok a legjobbak és szinte minden meccset nagyon megnyertetek?
- Felemelő érzés volt, nagyon szép emlékek ezek az évek. Én emlékszem rá, hogy itt Székesfehérváron még a Király Napok keretében is volt lehetőség színpadra fellépni és ott átvenni az aranyérmet, a bajnoki aranyérmeinket. Ezek mind így beleégtek a szívünk mélyébe.
- Összességében, ha végig gondolsz a játékos pályafutásodon, akkor mi az, amire azt tudod mondani, hogy ez - vagy ez a néhány dolog, mérkőzés vagy momentum - volt a legemlékezetesebb számodra?
- Ezt nagyon-nagyon bőségesen ki lehetne fejteni. Valójában ami engem leginkább megfogott, amikor válogatott játékos lehettem és többnyire a fehérvári lányok tették ki ezt a keretet. Ez még jobban összehozott minket lányokat is, ezek olyan emlékek, olyan események voltak a csapat életében, mind a klub életében, amik meghatározóak voltak, illetve azok a mai napig.
- Egyet-kettőt emelj ki, kérlek!
- Például
Franciaországban egy Európa-bajnokságon részt venni, ez nagyon motiváló volt a következő évekre való tekintettel, és Prágában, Litvániában, de lehetne még sorolni a rengeteg nemzetközi élményt.
Ezek kivétel nélkül komoly tapasztalatot adtak nekünk.
- Én is hozzátennék egyet, ami talán ebbe a sorba való: évről-évre mindig volt egy visszatérő külföldi pont, a svájci túra. Szép környezet, jó csapatok ellen. Szóval ezek a külföldi túrák és meccsek nyilvánvalóan emlékezetesek mind.
- Így van! A St. Gallen-i túra volt, ami minden évben megvalósult a klub életében, és én úgy emlékszem, hogy ezek nagyon-nagyon buli hangulatos túrák voltak, férfi és női csapatok is ugyanúgy részt vettek, mikor én először jártam ezen a túrán, akkor én egyedüli lány játékosként egy svájci csapatban játszhattam. Hogyha sorolhatnám az előtte levő kérdéseidhez ezt is, igen, ez is egy nagyon emlékezetes pont volt az életemben, hogy először játszottam külföldön és külföldi lányokkal. De én úgy gondolom, ha jól emlékszünk talán mind a ketten, akkor nagyon jól helyt álltam.
- Ez így van, és a Bodeni-tóban való fürdés is jól állt mindenkinek... Ahogy megállt a busz egy rövid pihenőre, a fiúk szaladtak oda be mindjárt rögtön, hiába kértük, hogy ne menjenek, de azonnal mindenki ment befelé és a lányok is azért megmártóztak a Bodeni-tóban a tiltó tábla ellenére.
- Igen, ezek is emlékezetesek pillanatok voltak. Az első túrán én még nem vettem részt a fürdésben, de amikor már többen voltunk lányok, a második túránkon, akkor mi is bemerészkedtünk ebbe a jéghideg vízbe.
- Mérleget vonva, végigtekintve a pályafutásodon, amit itt Fehérváron befutottál játékosként, azt mondhatod, hogy ez nagyon rendben volt, amit úgy elterveztél az elején, amikor összeraktad a képet magadban, hogy ettől a sportágtól mégis mit lehet várni, akkor azt is kaptad?
- így visszaemlékezve,
sajnos nagyon hamar abba kellett hagynom. Én még szerettem volna folytatni ezt a sportot, de egy betegség közbe szólt, ami elterelt egy kicsit másik "útvonalra", de ha tehettem volna akkor a mai napig játszanék ebben a sportban,
szóval ez ennyire mélyreható volt számomra.
- Valóban, fiatal hölgy vagy, még most is játszhatnál akár, ennek ellenére mégis ikon, mert alapító tagja voltál ennek a csapatnak. A pályafutásod végén, amikor kiderült, hogy beteg vagy, nem tudod ezt olyan szinten folytatni, ahogy szeretted volna, akkor rögtön bevillant a játékvezetés, illetve egyéb dolgok, amiket csináltál később?
- Nem, volt egy nagyobb szünet, ami a felépülésemet követte, majd megkerestek a játékvezetői bizottságtól, mivel nem szerettem volna ettől a sporttól eltávolodni, így felajánlották, hogy legyek játékvezető, hogyha nagyon szeretném ezt a sportot továbbra is valamilyen szinten űzni, pontosabban a közelében maradni. Így kerültem be a játékvezetői bizottságba, s nagyon sokáig játékvezetőként tevékenykedtem. Volt olyan pillanat, amikor a saját csapatomnak kellett fújnom mérkőzést, ezek kiemelkedő, de nagyon nehéz pillanatok voltak.
- Saját csapatnak valóban nagyon nehéz lehet fújni.
- Igen. Azóta közben átalakult egy kicsit a csapat, már nem azok az "öreg lányok" vannak - mi öreg lányoknak nevezzük a régi játékosainkat -, már nem ők játszanak feltétlenül, de a saját klubnak fújni, hú, először nagyon nehezen ment, és bele kellett rázódnia ennek is a maga kerékvágásába.
- Privát életről beszéljünk egy kicsit. Jelenleg van még közöd sportághoz? Csinálod a játékvezetést, bármit? Másrészt pedig családot alapítottál, van egy (vagy talán több) gyermeked is, ha jól tudom.
- Így van. Hát én most már közel négy éve visszavonultam, van egy három éves kisfiam és van egy család, amiben élek. Abszolút most nem is tekintek úgy erre a sportra, hogy anyaszerepben vagyok, a fiam az első számú a számomra. Egyelőre egy gyermekünk van, szerintem így is fog majd a továbbiakban maradni.
- Végül, de nem utolsó sorban, nézzük az "üres pohár, teli pohár" verziót. Üres a te poharad, teli van, netán félig teli, ha az egész életutadat nézzük, amit eddig elértél? Hangsúlyozom, amit eddig, mert fiatal hölgy vagy, nyilván vannak még terveid.
- Én úgy gondolom, hogy háromnegyedig tele van ez a pohár, még nem tudom, hogy mi lesz a vége, ami megtölti teljesen. Most én ezzel elégedett vagyok, de biztos eljön az a pillanat, amikor felállok és tovább kell valamit csinálnom, akár ebben a sportban.
- Lehet ez még a játékvezetés is?
- Igen. Egyértelműen!
